Megvásárolhatatlan gazdagságunk

Szemelvények Bán Béla készülő EMLÉK(fény)KÉPEK című könyvéből

Édesapám

1955 szeptembere. Először mentem egy újság autójával, kiküldetésben haza, szülőfalumba. Nem akartam én dicsekvő lenni, de tudat alatt biztosan benne volt a fejemben, hogy lássátok drága szüleim: itt a fiatok. Bár nem pap lett, ahogyan édesanyám akarta, de nem kell szégyenkeznetek miatta.

Hétköznap volt. Megálltunk a kapu előtt, lássa az utca, hogy csillog a Pobeda autó üvege, ahogy rávetül a délutáni napsugár.

Édesanyám rohant fel valahonnan a kertből, de kérdezni már nem volt ideje, ölelés és könny, az újratalálkozás boldogsága.

– Édesapám?

– A tsz-ben, a kertészbrigádban. A Második járáson, a temetőnél.

Ott jöttünk el, láttuk is az embereket. Vissza hát.

Hárman voltunk, Stribik László gépkocsivezető, Tóth László MTI fotóriporter és én. A tábla szélén állt meg az autó. Tovább nem mehetett, eláztak ott a földek, ahogy a paprikasorokra ráengedték a Szamos vizét. Kapával igazgatta a víz útját az a kis öregember is, aki elsőnek figyelt fel az autózúgásra. Kiszálltam az autóból, s erre ő eldobta a kapát, s szaladni kezdett felém. De egyszer csak megtorpant. Balra lépett, a még meg nem öntözött táblába, s leszakított három hatalmas paprikafejet. Bal kezét a melle elé görbítette, csak abban fért el a három paprika.

Gyorsan, gyorsan. Elvették az ajándékot útitársaim, s mi már egymásba csimpaszkodtunk. Egyikünk sem tudott megszólalni. Hosszú idő után mondott annyit az én édesapám:

– Ezt mi termeljük.

Hangjában boldogság, szemében büszkeség és csintalan mosoly. Egy 71 éves ember meghatott mosolya, aki megajándékozhatja autóval érkezett fiát. Mert ott és akkor mindketten nagyon gazdagok voltunk. Gazdagságunk csak a mienk, megvásárolhatatlan!

Az MTI fotóriportere akkor már elővette a gépet. Ezt a megismételhetetlen pillanatot örökítette meg Bán Jánosról az a kép.

Szerző: 2018. 04. 07.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése