Lövőpetri

A Nyírségi homok szélfújta dombjai azt sugallják, itt talán nem is lehet megélni. De ezt csak a felületes szemlélő gondolja, mert akik itt élnek, tudják, ha egyszer a növény − legyen az akác, vagy nemesített gyümölcsfa − gyökeret eresztett, akkor már nincs akadálya az életnek. De a nyírségi táj megtartó ereje a községekre és benne az emberekre is hasonló hatást gyakorol már évszázadok óta.

Ezt a megállapítást igazolja Lövőpetriben a Szőke család, illetve Szőke Ferenc élete. Anyai, apai ágról több generáción át itt éltek az ősök, és az elmondás szerint különösen vonzódtak a földhöz, de különösen a gyümölcsfákhoz.

Egyik nagybátyja Kenderesen a Horthy-birtokon volt főkertész, de a családi fotók egész sora bizonyítja, hogy az ország különböző kertészeti iskoláiban tanultak a Szőke fiúk.

Az általános iskola elvégzése után Ferenc sem tudott a családi hagyománytól eltérni, természetes volt, sőt el sem tudott a család mást képzelni , hogy a megyeszékhelyi kertészeti technikumban folytatja a tanulást. Az öröklődő tulajdonságok, a felnőttektől ellesett fogások egyenes útként vezették a mezőgazdasági főiskolára, annak is a kertész szakára.

A diploma megszerzése után a komoly tudományos munkát is felmutató fiatalembert hívta a kutatóintézet, de őt a termelés és az itt alkalmazható tudományok, elméletek összhangja érdekelte.

Fényeslitkében a Tiszagyöngye Termelőszövetkezetben kezdett dolgozni, majd a közeli Pap községben. Az első munkahely egy életre meghatározta sorsát, hiszen itt ismerkedett meg feleségével, aki hűen követi a szülőfalujához való közeledésében. Ugyanis Pap után már Lövőpetri következett, de ez csak a munkahelyek szempontjából érdekes, mert a „családi fészket” a nagyapai portán alakították ki.

Tulajdonképpen a munkahelye sosem változott, csak a cégtáblát festették át időnként, mert kezdetben volt nagy szövetkezet, majd kisebb, és ma már csak szülőfalujában irányítja a közös gazdaságot.

Szőke Ferenc közben sem feledkezett el a családi tradícióról − a nagyapja 1941-1942-ben már gyümölcsöst telepített − pontosan három évtizeddel a nagypapa után házi nemesítésekbe fogott. Két vonalon indult el, az egyik a tájfajták, a másik pedig a hibridek előállítása volt.

A fiatalembernek gyors sikert hozott az előbbi és látványosabbat is. Az utóbbi út választása − ma ezen jár − sokkal időigényesebb. Különösen érvényes ez a dióra, ugyanis Szőke Ferenc ezzel a csonthéjas gyümölccsel kísérletezik, és a módszer, amit alkalmaz ma már kivívta a világ szakembereinek a figyelmét. Rajta kívül  Szentiványi professzor az, aki az országban ezzel foglalkozik. Keresztezéseit most fogja elismerni a tudományos élet.

A humuszba elültetett és kicsírázott dióba oltja bele az alanyt. Eddig ezzel a módszerrel még senki sem próbálkozott a világon és egy nemzetközi szimpóziumon amikor képekkel illusztrálta eredményeit a nagy diókultusszal rendelkező országok − Afganisztán, Kína, Franciaország − szakemberei szinte kézről kézre adták egymásnak, hogy minél jobban megismerjék a Szőke-féle nemesítési eljárást.

Akik figyelik a világ tudományos életének eredményeit, már feljegyezték nevét, és Lövőpetri kimondását gyakorolják.

Ha csak ennyi lenne a munkája, talán hazánkban is többet tudnának eredményeiről, de az átalakult szövetkezet vezetősége is benne bízik és a falu lakossága is, hiszen a település polgármestere. Ez utóbbi nem igazán vonzotta, de nem is hagyta hidegen szülőfalujának és az itt élő emberek sorsa.

Gyakran előfordult, hogy a mezőgazdasággal kapcsolatos kérdések után az emberek elmondták azokat a gondokat, amelyek a polgármesteri hivatalra, vagy az önkormányzatra tartoztak. A segítő szándék magával hozott tulajdonság, így jutott a falu lakosságának eszébe, legyen Szőke Ferenc a polgármester.

A szövetkezeti munka, a tudományos kísérletezés, a család és a község gondja-baja minden percét kitölti, de nem panaszkodik. Sőt dicsekedhetne, de nem teszi…

Pedig Lövőpetriben vezetékes víz, gáz van. Valamennyi út aszfaltozott és a közintézmények is működnek. Mindezek mellett ezerkilencszázkilencvenhatban legnagyobb eredménynek azt tartja, hogy semmiféle hitel nem terheli a községet.

Ebben az évben érték el, hogy végre nem „zsák település” Petri, ugyanis Aranyosapáti felé utat építettek. De van még más is. Elkészült a község első ipari üzeme, amely természetesen a mezőgazdaságból megélni akaróknak segít. Az étolaj-előállító üzem szavatolja a termelésbiztonságot, és munkahelyet, megélhetést biztosít.

Felesége és két lánya − a nagyobbik matematikusnak készül, a kicsi kertész akar lenni − mindenben segíti Szőke Ferencet, mert sikere az övéké is.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 5. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1996.)