Tiszadorogma

Dorogma az ország egyik legrégebbi települése. Anonymus szerint a honfoglalás idején Tas és Szabolcs vezérek csapatukkal  – Árpád fejedelem szihalmi táborába igyekezve – itt keltek át a Tiszán.

A védtöltés kiépülése előtt a táj felett, kettéosztva a falu határát, a Tisza uralkodott. Olykor áldást hozó, máskor zabolázhatatlan, mindent elsöprő vize a dorogmai embert éltette és edzette. A körtöltéssel védett falu lakói a széles ártéren visszamaradt vizekben halászhattak, de bőven termett a kötésre-fonásra alkalmas vessző, melyre a lakosság jelentős részét a mai napig foglalkoztató kosárfonó háziipar alapozódott. Innen ered a Tiszadorogma  „vesszős falu” elnevezése.

A települést, amelynek lakossága immár hatvan éve fogy, jelenleg alig több mint ötszázan lakják. Ugyanakkor növekvő számú, ma már több mint 60 nyaralóvá átalakított házat tartanak nyilván.

1998 óta Széki Gézáné polgármester irányítja Tiszadorogma életét, aki a falu szülötteként 1947. augusztus 3-án látta meg a napvilágot. Szülei mezőgazdaságból élő egyszerű emberek voltak. Húga ötvenéves korában meghalt, öccse családjával ugyancsak Dorogmán él. Itt töltötte gyermekkorát, itt folytatta iskolai tanulmányait, és máig jó szívvel gondol vissza Wachter Józsefre, valamint Vályi Nagy Gyulára és feleségére, akik mindannyian nagyszerű tanáremberek voltak. Középiskolai tanulmányainak színtere a Fáy András Közgazdasági Szakközépiskola lett Miskolcon, ahol kollégistaként tanult. Elsősorban a magyart és a biológiát kedvelte. 1965-ben tett sikeres érettségi vizsgát.

Ezután a helyi termelőszövetkezetben pénztárosként, majd SZTK-ügyintézőként dolgozott. Miután mindig az ifjúsági mozgalom aktív tagja volt (a középiskolában osztálytitkárként tevékenykedett), 1972-ben a járási KISZ-bizottságba került, gazdasági vezetőként dolgozott.

Négy évvel később a Mezőcsáton alakult varroda vezetője lett 1984-ig. Ekkor került át az üzem Dorogmára, így az itteni részleget irányította annak megszűnéséig. Azután másfél évig az ÁFÉSZ-boltot vezette, úgy, hogy időközben alpolgármester, majd megbízott polgármester, később az időközi választáson polgármester lett, és azóta kétszer választották újra.

Mivel a gáz-, a víz- és a telefon-beruházás öt település összefogásával már korábban megvalósult, legfontosabb feladatának a szennyvízberuházást tartotta. Emellett sor került az intézmények felújítására, és az anyagi lehetőség függvényében az állagmegóvásra is. Nemrég vásároltak falugondnoki gépkocsit, és pályáztak a 24 kilométeres kerékpárútra, amely a Tisza töltésén az ároktői révlejárótól Négyesig tart. Aszfaltozott futballpályát építettek az iskolások számára, és megvalósították az intézmények (iskola, óvoda, művelődési ház) gázberuházását is. Az idén útfelújításra pályáztak.

A Tisza-tavi Regionális Hulladékgazdálkodási Társulás révén, amelynek másik negyven önkormányzat mellett Tiszadorogma is tagja, az elkövetkező időszak nagy feladatának a kommunális hulladékszállítás megvalósítását tekintik. A program során megszüntetik a ma még környezetszennyező hulladéktelepet, és a szelektív hulladékgyűjtés keretében gyűjtőszigetek kiépítésére kerül sor.

Széki Gézáné 1970-től tanácstag volt, 1990 óta pedig önkormányzati képviselő, egyetlen ciklusból sem maradt ki. Mindig aktív szerepet játszott a falu sportéletének alakításában. Az általa szervezett csapatokkal falusi spartakiádokon vett részt, MHSZ-tag volt. Sokirányú tevékenységét különféle ifjúsági kitüntetésekkel és Kiváló Munkáért elismeréssel jutalmazták.

„Az eredményes polgármesteri tevékenységhez mindenekelőtt arra van szükség, hogy nagyon jó emberi kapcsolatokat sikerüljön kialakítani – vallja Széki Gézáné. – Azután következhet a pénzszerzés az ígéretek beváltásához, mert én feleslegesen és felelőtlenül nem szoktam ígérgetni. Mint a megye hasonló településein, nálunk is sok a munkanélküli, akikkel számos konfliktus adódik, de nézni kell a mögöttük lévő családot is.” 1978-ban kötött házasságot Széki Gézával, aki gépkocsivezető. Zsuzsa lányuk 1979-ben született, ő eredetileg pedagógus, ám ma egy pénzügyi befektető társaságnál dolgozik Miskolcon. Az egy évvel fiatalabb Eszter földrajz szakos tanár, ám ő is elhagyta a pályát.

Szabad idejében elsősorban olvas, szereti az izgalmas, jó regényeket, már gyermekkora óta. Emellett szívesen  „bíbelődik” rejtvényfejtéssel is. Eddigi életútjával, amelyről úgy gondolja, hogy kellően változatos és izgalmas volt, elégedett.

Most azt reméli, hogy az út- és kerékpárút-pályázatuk sikeres lesz. Jövőre már nem indul a polgármester-választáson, úgy véli, itt az ideje, hogy átadja a stafétát egy nálánál fiatalabbnak. Magánéletében azt reméli, hogy lányai unokákkal örvendeztetik meg nyugdíjaséveit.

(Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 6. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2005.)