Mezőcsát

Cseppet sem túlzás az egyébként roppant kellemes színekkel kifestett és igen barátságos (ISO minősítéssel rendelkező és korszerű műszerekkel felszerelt) orvosi rendelő falán a felirat: „Szakértelem és gondoskodás”, hiszen Rácz Antal doktor úr három évtizedes orvosi tevékenysége mindezt teljes mértékben alátámasztja. Rácz Doktor rendelőjében azt érezheti a beteg, hogy itt valóban törődő és szakavatott kezek gondoskodnak gyógyulásáról.

Tanáremberek idősebbik gyermekeként született Budapesten 1952. január 8-án, édesanyja zenetanárnő volt, édesapja filozófiát tanított. Életének kezdeti korszakában az Élmunkás tér és a Nyugati pályaudvar környéke volt a meghatározó helyszín, majd egy természetközeli kis zempléni faluba, Baskóra kerültek, ahonnan később Dédestapolcsányba vezetett a család útja, itt végezte általános iskolai tanulmányait is.

Mint Borsodban oly sokan, ő is a híres Földes Ferenc Gimnázium tanulója lett, ahol a „mérsékelt szorgalom” mellett is sikeres volt, és ahol olyan kiválóságok oktatták, mint Csatári és Pápai tanár urak. Elsősorban a történelmet kedvelte, de közel állt hozzá a biológia is. A „katonás fegyelmű” selyemréti Petőfi Kollégiumban rengeteg élmény és kaland részese lehetett, szinte „minden kalamajkában” benne volt.

A tanulás mellett a természetjárás, a barlangászkodás jelentette a kikapcsolódást, de közben a sportra, elsősorban a vívásra is jutott ideje. 1970-ben a sikeres érettségi és egy intenzív nyári felkészülés után a Debreceni Orvostudományi Egyetem is „kitárta előtte kapuit”, a cívisvárosban egy új világ nyílt meg számára.

A tanulás mellett a zene jelentette a hasznos időtöltést: ekkor alapították meg a Gereben együttest, amellyel járták „az országot-világot”, citeratudása révén hamarosan a „Népművészet Ifjú Mestere” lett.

Bár a szülészettel és a sebészettel is  „kacérkodott”, viszonylag hamar eldöntötte, hogy körzeti orvos, mai szóhasználattal családorvos lesz, minden ehhez szükséges szakkollégiumot elvégzett, és már az egyetem befejezése előtt  „kinézte magának” Mezőcsátot.

Egyetemi évei alatt – zenetudása révén – bejárta szinte a fél világot, ami akkoriban nagy dolognak számított.

Egész szakmai életútját végigkísérte a közvetlen emberi kommunikáció, annak különböző csatornái, a betegségek „lelki összetevői” iránti érdeklődést és az ezzel kapcsolatos kiteljesedést a családterápiában találta meg, amelynek ma nemcsak művelője, hanem oktatója is. A Magyar Családterápiás Egyesület keretében különböző tanfolyamokon mára az ország számtalan részén megfordult.

Úgy érzi, hogy „tanítva tanul”, és ez a tevékenység pótolhatatlan segítséget nyújt abban, hogy a hagyományos orvoslást jobb hatásfokkal művelje, jó kapcsolatokat alakítson ki pácienseivel.

„Rengeteg ember jön hozzám, bizalommal, és gyógyítás közben olyan ismereteket közölnek velem, amelyekből én magam is mindig tanulhatok – vallja be Rácz doktor úr. – Aki a saját bajával már régóta foglalkozik, abban »szakértőnek« számít, így szerencsés esetben »egyenrangú felek« párbeszéde zajlik a rendelőmben. Számomra a legnagyobb elismerést pácienseim ezen bizalma jelenti. A velük való kommunikációban elengedhetetlen az empátia és az együttérzés képessége. Kell még türelem és következetesség, és nagyon fontos a kreativitás is. A jó helyzetfelismerés segít abban, hogy – sokszor a „dolgok fonák oldalát megmutatva”  – derűvel és humorral „oldjuk a feszültséget”. Bár a végére hagytam, de nélkülözhetetlen az alapos és naprakész szakmai felkészültség.”

Nevéhez fűződik a Mezőcsáti Pszichoterápiás Műhely (MPM) életre hívása.

Tagja a Magyar Általános Orvosok Egyesületének, a Magyar Hypertónia Társaságnak, a Magyar Hipnózis Egyesületnek, a Magyar Családterápiás Egyesületnek, a Magyar Pszichiátriai Társaságnak. Előadásaival rendszeres résztvevője a Lillafüredi Pszichiátriai Napoknak, előadóként többször szerepelt a Magyar Pszichiátriai Társaság és a Magyar Családterápiás Egyesület rendezvényein. Szinte a kezdetektől fogva ellátta a környék sportorvosi teendőit is, tevékenységét 1993 óta vállalkozási formában végzi.

Szabad idejében a közelmúltig a legendás agártenyészetével foglalkozott: az agárversenyek rendszeres résztvevőjeként kutyái az európai középszintig jutottak. A kutyákkal való testedzés, a természetjárás kondíciója fenntartásához is elengedhetetlen, a versenyek semmihez nem hasonlítható izgalma pedig igazi élményt jelentett számára.

A Gereben együttes ma is életének meghatározó eleme, annál is inkább, mert a citera „pódiumhangszerré emelése” az ő nevéhez fűződik.

Eddigi életútjával, amelynek sikerét számtalan elem erősíti, elégedett. A jövőt illetően, mindenekelőtt annak a  „természetközeli” családi háznak a felépítése jelenti az elsődleges feladatot, amely békés és boldog nyugdíjas éveinek színtere lehet.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 7. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2007.)