Mezőcsát

Az ügyvéd asszony azok közé a személyiségek közé tartozik, akiknek élete egyetlen település és annak térsége szolgálatára szerveződött. Mezőcsáton született, itt végezte tanulmányait, s itt él családjával. Szinte gyermekkora óta jelen van a település közéletében, hiszen fiatalon állandó szereplője volt a közösség ünnepeinek, majd felnőtt fejjel, jogászként rálátva az emberi sorsokra, problémákra, azon munkálkodik, hogy közvetlen környezete életét befolyásolja, s megtegyen minden tőle telhetőt a szülőföld felemelkedéséért.

„A családban nem volt jogász, így igazából nem láttam rá erre a területre, de miután tanári szakra nem vettek fel, Pécsre jelentkeztem, és ott végeztem el a jogi egyetemet ezerkilencszáznyolcvanötben. Amíg tanultam, ügyész szerettem volna lenni, mert úgy láttam: alapvetően ők azok, akik az igazságosságot és a törvényességet képviselik. Az egyetemen azonban rá kellett jönnöm, hogy nem vagyok igazán „büntetős” alkat, ezért előbb jogtanácsos, majd ügyvéd lettem. Az e két területhez szükséges szakvizsgát 1987-ben szereztem meg. Mivel levelező tagozatra jártam, már 1982-től dolgozom: a tiszapalkonyai termelőszövetkezet jogtanácsosa voltam, majd a mezőcsáti községi közös tanácson titkári feladatokat láttam el a rendszerváltásig.

1990-ben jött az a jogszabály, amely megszüntette az ügyvédi munkaközösségeket, és lehetővé tette, hogy egyéni ügyvéd lehessek. Jelentkeztem a kamarába, s 1991-től ezt a pályát járom. Kialakult a klientúrám, Mezőcsát és környéke lakói bíznak meg ügyeikkel. Néhány év múlva Tiszaújvárosban is nyitottam egy alirodát, így ezen a két helyen látom el teendőimet.

1984-ben mentem férjhez. A férjem Pallay Géza, zenetanár, Munkácson született, iskoláit Lembergben végezte. Két gyermekünk van: Gergely 1988-ban, Noémi 1992-ben született. Férjem nagyon tehetséges zenész és tanár, és rendkívüli ember, akitől minden értékes segítséget megkaptam saját munkám végzéséhez. A gyermekek hál’ istennek örökölték apjuk tehetségét, s mivel magam is tanultam zenét, talán hamarosan együtt is játszunk majd egy kis otthoni muzsikát.

Egy ügyvéd akkor jó, ha megnyeri a kliens ügyét. Hogy a munkámat hogyan értékelik, az csak idővel derül ki, ha kiderül – én mindenesetre bízom abban, hogy a megítélésem jó a településen. Talán ezt támasztja alá, hogy vannak visszajáró és új ügyfeleim egyaránt mind a két irodámban. Nem vállalok el minden ügyet, hiszen a jogszabályok változását teljes vertikumban szinte képtelenség követni. Ez egy olyan pálya, ahol mindig frissíteni kell az ismereteket, ezért kénytelen az ember szakterületeket választani. Az általam preferált területek a családjog, a társaságok és a szerződések. A folyamatos tanulás, önképzés nem jelenthet nagy terhet, hiszen mostanában mindenkinek kell egész tanulnia életén át, aki diplomásként meg akarja állni a helyét.

Általában olyan ügyeket vállalok, amelyekben úgy érzem, hogy a leendő ügyfelemnek igaza van. Olvastam valahol, hogy az ügyvéd az ügy első bírája, ha jól analizálja az ügyet, a tényvázlatban átlátja, hogy mi szól az ügyfele mellett, és a bizonyítékok mennyiben fogják alátámasztani az ő igazát, akkor nem veszítheti el a pert. Ha úgy érzem, hogy az ügyfelem nem partnerem, akkor menet közben is visszaadom az ügyet, mert hihetetlenül fontosnak tartom a kölcsönös őszinteséget. Talán ezért is van az, hogy nem nagyon szoktam pert veszíteni.

Egy ügyvéd nagyon sokat megtud munkáján keresztül az adott területről. Tapasztalataim és habitusom együtt adja, hogy természetesnek tartom a társadalmi életben való részvételt. Annak idején mehettünk volna nagyobb helyre, nyugatabbra, de mivel a sorsunk ide kötött bennünket, itt még inkább érzem, hogy tennünk kell a közegért, amelyben élünk. Amikor létrehoztuk a máig működő civil szervezetünket, elsősorban az értelmiségiek közösségi felelőssége fogalmazódott meg egyfajta konkrét feladatvállalásban. Úgy éreztem-éreztük, hogy Mezőcsáton nagyon sok tennivaló van a civil szférában. Forma szerint kapcsolódtunk egy országos szervezethez, azonban nagyon komolyan gondoljuk a függetlenségünket és önállóságunkat. Összefoglalva egyetlen nagy célunk van: Mezőcsát és térsége felemelkedéséért dolgozunk. Ha ehhez bárkitől bármilyen segítséget kapunk, nem utasítjuk vissza. Nem igyekszünk nagy létszámot kialakítani, sokkal inkább azt tartjuk fontosnak, hogy akik itt együtt dolgoznak, azoknak a befolyása jelentős legyen, hiszen segítséget szeretnénk nyújtani az önkormányzatnak ahhoz, hogy jobb döntéseket hozzon. Azt szeretnénk és én magam is arra törekszem, hogy Mezőcsát ténylegesen be tudja tölteni térségközponti szerepét, és el tudja látni városi feladatait. A település természeti adottságai megvannak, társadalmi-gazdasági területen pedig erős összefogással megteremthetjük a virágzó és virágos Mezőcsátot.”

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)