Mezőcsát

Születése óta, ezerkilencszáznegyvenháromtól él Mezőcsáton, és egész életpályája ehhez a dél-borsodi településhez köti. Szülei és mindkét ági elődei gazdálkodók voltak, tőlük örökölte vallását és beállítódását, amelynek jellemzője a magyarságban, a nemzetben való gondolkodás. Apai nagyapja, Domján Béla képviselte Heves vármegyét II. Rákóczi Ferenc hamvainak hazahozatala és a Kassai Dómban történő elhelyezése alkalmával ezerkilencszázhatban. Családja és felmenői református vallásúak, a kálvinista szellemiség természetes és alapvető mindannyiuk életében.

A középiskolát Putnokon végezte, ahol mezőgazdasági technikusi oklevelet szerzett. Egyetemi tanulmányait a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaság-tudományi Karán végezte, és szerzett diplomát ezerkilencszázhatvanötben.

Ezerkilencszázhatvanhatban kezdte meg a járási hivatalban a számára egész életre szóló, államigazgatásban töltött hivatalnoki pályát. Végigjárta a ranglétrát: volt előadó, főelőadó, csoportvezető, majd megbízott és kinevezett osztályvezető. Munkáját a mezőcsáti járásból elsőként ezerkilencszázhetvennyolcban járási tanácsosi cím adományozásával ismerték el, párton kívüli létére.

Sajátos látásmódját, életszemléletét nem kezdte ki a pártpolitikai légkör, az aktuálpolitizálás. Jellemes emberként és szaktudásával akkor is tiszteletet ébresztett környezetében és széles körű ismeretségi, valamint baráti kört alakított ki maga körül. Jól ismerte a volt Mezőcsáti járás közigazgatásának, mezőgazdaságának helyzetét, megkülönböztetett módon a termelő szövetkezetek és ezen belül a kedvezőtlen adottságú tsz-ek körülményeit. A központi elvárások helyi realizálása során azonban többször helyezkedett eltérő álláspontra, szakmai megítélése és látásmódja nemegyszer ütközött a hivatalosan elvárt nézetekkel.

Ezerkilencszázhetvennégyben tervberuházói képesítést, majd ezerkilencszázhetvenkilencben mezőgazdasági vállalatgazdálkodási szakmérnöki képesítést szerzett.

A mindenkori hűség jegyében mindvégig kitartott a közigazgatási hivatás és Mezőcsát település mellett. A járási hivatal megszűntével munkaviszonyt létesített a volt nagyközségi közös tanáccsal, a mai polgármesteri hivatal jogelődjével. Kezdetben pénzügyi csoportvezetői, majd ezerkilencszázkilencvenháromtól városfejlesztési és vagyonkezelési osztályvezetői beosztásban dolgozott. Egészségi állapotának megromlása következtében 2000. december 6-án vonult nyugállományba. Egész életét töltötte el a közigazgatásban, mindvégig tisztelettel és megbecsüléssel övezve. Töretlen életpályáját és a település iránti hűségét Mezőcsát város Képviselő-testülete a „Mezőcsátért a közszolgálatban” kitüntetéssel ismerte el 2001. március 15-én.

Bár sorsa a mezőgazdaság és közigazgatás területéhez kötötte, humán beállítottsága mindmáig megmaradt. Érdeklődése kiterjed az ország és a mezőcsáti térség sorsát, fejlődését befolyásoló politikai és gazdasági eseményekre. Bízik és biztos a nemzet sorsának jobbra fordulásában és felemelkedésében.

A Domjánok mindig családcentrikus beállítottságúak voltak, így az osztályvezető úr is elsődleges feladatának tartotta és tartja, hogy gyermekei és a tágabb családja sorsát egyengesse. Feleségével, született Pál Margittal, ezerkilencszázhetvenben kötött házasságot. Gyógyszerész házastársa jelenleg már nyugdíjasként vezeti az időközben privatizált gyógyszertárat. Felmenőinek generációiban a fiúgyermekek voltak túlsúlyban, így családjában is két fiúgyermek született, akiket féltő gondoskodással neveltek fel. László fia jogász, okleveles rendészeti szervező, Béla fia az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának hallgatója.

A helyi református egyházhoz szoros szálakkal kötődik. Az időközben megsemmisült családi feljegyzések szerint a Domjánok már a XVI. század második felétől református vallásúak voltak. Családi hagyomány, hogy minden generáció adott presbitert az egyháznak, így ő is, megszakítással, ezerkilencszázhetvenkettőtől tagja a presbitériumnak. Fontosnak ítéli egyháza több évszázados szerepét a magyarság megőrzésében és lelkületének alakításában. Megítélése szerint Mezőcsáton városformáló erejű a kálvinizmus jelenléte. Domján László a szülőföld iránti tisztelete és egyháza iránti hűsége jeléül testvérével, dr. Dudás Illésné, született Domján Erzsébettel, 2000-ben a város egészének szánta ajándékát azzal, hogy közösen létrehozták a református templom díszkivilágítását.

Saját szavaival életének hűséges attitűdje így fogalmazódik meg: „Az ember kötődik. Azon a portán építkeztem, ahol születtem. Ez a porta anyai ágon több generáció óta a családunké – innen nem megy el az ember – itt normális emberi közegben élek és elégedett vagyok. Sokat segített az életben, hogy kritikus helyzetekben is optimista tudtam maradni, igyekeztem reális követelményeket támasztani az élettel szemben, s emellett keményen helytállni és cselekedni céljaimért.”