Wachter Józsefné

Nyugdíjas tanár,

Mezőcsát

baz_06_102_wachter_jozsefne.jpgJoggal merül fel a kérdés, vajon mennyivel lesz szegényebb társadalmunk, ha már nem lesznek közöttünk a mai hatvan- és hetvenévesek, akik egész életüket céltudatos és kemény munkával töltötték, s amelyet nyugdíjasként sem tudnak abbahagyni. Wachter Józsefné, vagy ahogy Mezőcsáton mindenki ismeri: Erzsike néni nyugdíjas pedagógusként most 66 éves korában nyitott könyvesboltot, mert mégsem nézhette tétlenül, hogy a kisváros könyv nélkül maradjon.

Földműves család idősebbik gyermekeként született 1939. március 16-án Tiszadorogmán. Édesapja, aki egy két és fél éves és egy hat hónapos gyermeket hagyott itt a frontra vonuláskor, odamaradt a Don-kanyarban. Így a mezőcsáti iparoscsaládból származó  – ma 91 évesen is jó egészségnek örvendő – édesanyjára maradt a két gyermek felnevelésének minden gondja. Ma már nyugdíjas öccse, talán az apai hagyományok folytatójaként, felsőfokú mezőgazdasági végzettséget szerzett.

Máig nagy szeretettel gondol vissza a szülőfalujában töltött gyermekkorra, ahol „ismert minden fűt, fát és bokrot”, és ahol olyan nagyszerű ember fogta össze a gyerekeket, mint a nagytiszteletű Técsy Béla lelkipásztor. Részben neki, részben Bodnár Elemér igazgató úrnak köszönheti, hogy sikerült később a matematika rejtelmeiben kellőképpen elmerülnie.

Az ő tiszteletükre szervezte meg 2004-ben az 50 éves iskolai és konfirmációs emléktalálkozót.

Gyermekkorában tanulta meg a munka becsületét, hisz mindig ki volt mérve az elvégzendő feladat, csak utána következhetett a játék. Középiskolai tanulmányait Miskolcon a Közgazdasági Technikumban folytatta, ahol kollégista volt, és a jó tanulók közé tartozott. Legkedvesebb tanárainak sorába a mezőcsáti származású igazgató, Balogh Ferenc, a nagyszerű osztályfőnök, Csordás Terézia és a matematikatanár, Pándy Emilné tartoztak. Bár felvételt nyert a Közgazdasági Egyetemre, tanulmányait a család szűkös anyagi helyzete miatt nem folytathatta, főkönyvelőként a tiszadorogmai ÁFÉSZ-nél kezdett dolgozni. Mérlegképes könyvelői képesítést szerzett, és 1961-ig dolgozott a szövetkezetnél.

1959. június 28-án házasságot kötött Wachter József magyar–történelem szakos tanárral, aki hosszú időn keresztül igazgatta a tiszadorogmai általános iskolát. 1961-től 1968-ig ő is a tiszadorogmai általános iskola tanára volt. 1961-ben született egyetlen gyermekük, Zsolt, aki kutatóvegyész lett, és akit egy véletlen baleset következtében 1984-ben elveszítettek. Az iskolakörzetesítések eredményeként 1968-ban kerültek az anyai ágon második otthonnak számító Mezőcsátra. Időközben elvégezte az Eötvös Loránd Tudományegyetem matematika–fizika tanári szakát. Nyugdíjba vonulásáig, 1994-ig a mezőcsáti Általános Iskola meghatározó személyisége, következetes, határozott, a tanítványokért mindent megtevő kiváló matematikatanár, osztályfőnök, szakkörvezető, gyermek- és ifjúságvédelmi felelős. Az Országos Pedagógiai Intézet kísérletező pedagógusa lett: részt vállalt az ideiglenes és végleges tanterv kialakításában, majd a matematika tagozatok létrehozásában.

A tehetséggondozás egyik formája a Kismatematikusok Baráti Köre, ahol nagyon sok tehetséges tanulót oktatott és nevelt. A felmenő szintű versenyeken mindig eredményesen szerepeltek, nem voltak ritkák az országos szintű versenyeredmények sem. A mai napig nagyon büszke tanítványaira, sikereikre, akik boldogan és nagy-nagy szeretettel látogatják. Ilyen gazdag az életút, de Erzsike mégis szerényen jegyzi meg: „Nem csináltam mást, csak tettem a dolgom.” Megszámlálhatatlan matematikapélda, sok megmérettetés: „Törd a fejed!”, „Aki mer, az nyer.” – televíziós vetélkedő, „Többet ésszel…”, Bolyay János matematika-, Varga Tamás, Zrínyi Ilona, Kalmár László verseny. Hagyományt teremtett a Református Iskolában a „Törd a fejed!” matematikaversennyel, az első megmérettetésen öt iskola tanulói vettek részt, a legutóbbi, 11. versenyen már 42 általános iskola, hat református iskola, négy református gimnázium, 15 óvoda közel 2500 diákja vett részt, és itt voltak a marosvásárhelyi iskola tanulói is. Öt cikluson keresztül tanácstag volt, 1968-tól napjainkig a Dél-borsodi ÁFÉSZ felügyelőbizottságának elnöke. Tevékenységét számtalan kitüntetés és elismerés övezi, amelyek közül büszke arra, hogy Mezőcsát várossá avatásán zászlósanya lehetett, és megkapta a Mezőcsát Oktatásáért kitüntetést.

Szabad idejében olvas, kirándul, ismerkedik a természetgyógyászattal.

Reméli, hogy a könyvesboltban a gyerekek olvasóvá nevelését sikerül megvalósítania. Szeretné, ha nevelt fia, Szabolcs, aki az autókat imádja, és hét szakmával rendelkezik, itt a könyvesboltban is lehetőséghez jutna.

Egyetlen fia és gyógyíthatatlan beteg férje elvesztése után továbbra is a nagyszerű közösség (református iskola és egyház) ad erőt számára, amelyben megtalálta lelki békéjét.

(Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 6. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2005.)
Szerző: 2018. 01. 17.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló