Bukta Gyula

Vállalkozó, cukrász,

Mezőcsát

baz_05_112_bukta_gyula_1.jpgValójában nem tett mást, mint keményen és következetesen dolgozott egész eddigi életében. A „Mezőcsáton és környékén élő édesszájúak” nagy örömére Bukta Gyula cukrász a mai napig talpon tudott maradni, finomabbnál finomabb süteményeivel elégíti ki a kisváros és környéke igényeit.

Tősgyökeres mezőcsáti család (édesapja a táp-takarmánykeverőben tevékenykedett, édesanyja háztartásbeliként a gyermekeket nevelte, később a tsz-ben dolgozott) fiatalabbik gyermekeként született 1964. április 26-án. Nővére – lány létére – a villanyszerelő szakmát tanulta ki, sokáig dolgozott az erőműben Tiszaújvárosban, ma családjával ugyancsak Mezőcsáton él. Gyermekkorát mindenekelőtt a sok munka jellemezte: a földművelésből, állattenyésztésből egyaránt kivette a részét, valószínűleg ekkor döntötte el, hogy más pályát választ magának.
Általános iskolai tanulmányait szülőfalujában folytatta, nagyon jó osztályban tanult, elsősorban a történelmet és a földrajzot kedvelte. Tanárai közül szívesen emlékezik vissza Gyulaházi Etelkára és Rácz Erzsébetre.

Középfokú tanulmányait Miskolcon a Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Szakmunkásképző Iskolában folytatta cukrásztanulóként. Hamar megszerette a nagyvárost, ahol hetente három napot tanult, három napot pedig a mezőcsáti ÁFÉSZ cukrászüzemében töltött gyakorlati munkával. Szakmai tárgyakból jelesre vizsgázott, harmadéves korában még az országos szakmai versenyre is el akarták küldeni.

1981-ben frissen végzett cukrászként a Dél-borsodi Áfész cukrászüzemében kezdett, ahol hamarosan üzemvezető-helyettes lett. Mivel időközben az MHSZ szervezésében hivatásos gépjárművezetői jogosítványt szerzett, katonai szolgálatát Szentendrén gépkocsivezetőként töltötte. A másfél évet tartalékos kiképzőtisztként, őrmesteri rangban még két hónappal „megfejelte”. Leszerelése után is gépkocsivezetőként folytatta egy ideig.

Életében a nagy váltást a rendszerváltás éve, 1990 hozta el, amikor újrakezdési hitel segítségével egyéni vállalkozó lett. Anyósáék házában alakítottak ki egy kis cukrászüzemet, termékeikkel a környék boltjait látták el, miután erre volt igény. Több mint egy évtizedig folytatták ezt a tevékenységet, és Bukta Gyula számára 2003-ban következett az újabb váltás: megvásárolta a buszmegálló mellett működő cukrászdát, és az üzem is ide költözött. Ma öt alkalmazottal dolgoznak, és termékeik közül mindenekelőtt a házias jelleggel készített túrós batyu számíthat elismerésre, amelyhez döntően természetes alapanyagokat használnak fel. Más termékeik előállításánál is céljuk, hogy minél kevesebb adalékanyagot alkalmazzanak.

Üzemük és cukrászdájuk a frissítés eredményeként ma már teljesen megfelel a HACCP rendszer követelményeinek.

Bukta Gyula háromszoros Kiváló Katona volt, Áfész-dolgozóként különböző cukrászversenyeken öregbítette munkahelye jó hírnevét. A helyi és környékbeli jótékonysági bálok közismert támogatója. Többéves kapcsolat eredményeként rendszeresen segíti a Medicopter és az Inkubátor alapítványok munkáját, a helyi és a környékbeli iskolák, óvodák rendezvényeit.

Véleménye szerint: – A jó cukrász csak olyan terméket adjon ki a kezéből, amit ő is szívesen elfogyaszt, ez a szakma alapja. A termékek „megkomponálásánál” hátrányt jelent a vidék, hisz az emberek azt szeretnék, ha a sütemény minél nagyobb és minél olcsóbb lenne. Szerencsére ma már megjelent az igény a minőségi termékekre is. Amire eddigi tevékenységemből különösen büszke vagyok: az elmúlt években két miniszternek és egy miniszterelnöknek sütöttem süteményt.

Ezerkilencszáznyolcvanhétben kötött házasságot Ambrus Ilonával, aki eredetileg pedagógiai asszisztens, ám ma már a vállalkozás aktív részese, kreativitásával, ötleteivel jól kiegészíti férje megfontoltságát.

Két fiuk közül Benjámin 1990-ben született, jelenleg a helyi Kiss József Gimnázium tanulója, elsősorban a technikai dolgok érdeklik, mindenekelőtt a számítógép és a motorok. A három évvel később született Martin az általános iskola eleven és mozgékony diákja, és a szülők nagy örömére mindketten kitűnő tanulók.

Apjukkal együtt szeretnek horgászni, a bányatónál és az Erzsébet-tónál időnként jó kis csapat gyűlik össze, egy kis pecázásra, sütésre-főzésre, bográcsozásra. A Bukta család szívesen kirándul, régebben a raliszakosztály versenyeinek is rendszeres nézői voltak.

Eddigi életútja legnagyobb sikerének azt tartja, hogy, ha az eredmenyekhez mérten több munkával is, de sikerült talpon maradnia (amikor kezdtek, rajtuk kívül még két üzem működött Csáton), ma már ő az egyedüli cukrász vállalkozója Mezőcsátnak. A jövőt illetően szeretné az üzletet bővíteni, szebbé, nagyobbá tenni, és a létszámot is bővíteni, fiait pedig – feleségével egyetértésben – úgy elindítani az életben, hogy sikeres emberként megtalálják helyüket.

(Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 5. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)
Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Valahol a Hargitán

Ősz Zoltán alkotása Pasztell, 2009. Talán minden mese így kezdődik,” hogy valahol messze, az üveghegyen is túl” …valóban, a távolság, az érzékelhető messzeség, amit csak szemünk képes befogni a mindenek... Tartalom megtekintése

Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése

Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése

Karcolatok…

Huszár Boglárka alkotása 60×45 cm. Olaj, vászon. Arannyá vált a test, mint istenek szobrai a csendesen pislogó gyertyafényekben, amik hidegen sütnek és égetnek, marva a szem zugait, és piszkálva a... Tartalom megtekintése