Miskolc

Az utánpótlás toborozásának szándékával két ismert birkózó járta végig a vasgyári általános iskola osztálytermeit. Ahogy ma Repka Attila emlékezik, Görcsös József és Rusznyák József rövid bemutatkozása a tízéves fiuk előtt olyan jól sikerült, hogy a hallottak alapján úgy döntöttek, holnaptól mindenki birkózó edzésre jár. Amilyen nagy volt a kisdiákok kezdeti lelkesedése, ugyanolyan hamar elszállt a kitartásuk az egyre keményedő edzések hatására. Repka azonban maradt, jól teljesítette az edzők elvárásait, és mivel kiderült, kiváló egyéni adottságokkal rendelkezik, egykettőre jöttek az eredmények is.

– Számomra nem volt teher a sok edzés, hamar megéreztem, hogy ezt a sportágat nekem találták ki. Kivált, amikor országos diákversenyeken helyezett lehettem. Tizenegy évesen Egerben egy ilyen bajnokságon a dobogó harmadik fokára állhattam – emlékezik a kezdés éveire Borsod-Abaúj-Zemplén megye mindmáig egyetlen olimpiai bajnoka. (A beszélgetés időpontja 2000. március 25.)

– Mondana még valamit a gyermekkoráról?

– Miskolcon születtem ezerkilencszázhatvannyolcban, a szüleim a Borsodi Állami Erdőgazdaságban dolgoztak, egy nővérem van, környezetemet a vasgyári lakókörzet jelentette, az ott nevelkedő gyerekek. Így számomra az edzőtermek élete egy színes, mozgalmas világot jelentett, ahol a hozzám hasonló lelkes fiatalok küzdöttek a feljutásért, hogy eredményeikkel felzárkózhassanak a legjobbak közé.

– Hamar eljutott oda, hogy erejére, a megszerzett képességeire felfigyelhettek az iskolában?

– Ha arra gondol, hogy fitogtattam-e az erőmet, hadd mondjam el, nyolcadikos koromban negyven kiló voltam, így senki sem félt tőlem, de ami a legfontosabb, ez nem is volt és ma sem fontos a számomra, soha sem jutott eszembe, hogy ezzel visszaéljek. A sport egészen másról szól. Visszatérve a diákévekhez, az általános iskola után a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakiskolába iratkoztam be, el is végeztem, de a szakma annyira nem került közel hozzám, hogy el tudnám képzelni: valaha is vendéglátós, vagy kereskedő legyek. Az életem az edzésekkel telt, ha lehetőségem volt rá, az iskola mellett, helyett, délelőtt, délután birkóztam, dolgoztam.

– Nyilván ennek köszönhette, hogy ezerkilencszáznyolcvanötben már nemzetközi eredményeket is jegyeztek a neve mellé.

– A már említett edzőim, a két József mellé ezerkilencszáznyolcvanhattól ezerkilencszázkilencvenhatig egy harmadikat is adott a jó sorsom Guttman József személyében.

– Amit eddig elmondott, az úgy hangzik, mint egy akadályoktól, nehézségektől, kudarcoktól mentes sikersztori, márpedig az élet általában nem ilyen.

– Az enyém sem, jóllehet eredményeimet a jól teljesítő, a gyakorlás fontosságát átérző alkatomnak köszönhetem, akiben azért van fogékonyság az újítások iránt is, hiszen a rutinból itt sem lehet megélni. Amit összeszedtem – tűri fel trikója ujját, mutatja a karját, vállát, lábait – egy sereg sérülés, köztük gerincsérv, vagy tíz törés (borda, lábszár, sípcsont, szárkapocs), szalagszakadások. Edzéseken, versenyeken, de egy részük szabadidőben, pingpong csatákon, focizás, lábtengó közben ért utol.

– Ami fontosabb, ezerkilencszáznyolcvannyolcban Európa-bajnokságot nyert, ugyanabban az évben Szöulban nyolcadik lett az olimpiai játékokon. Egy év múlva ismét Európa-bajnok.

– Ezt követte az ezerkilencszázkilencvenes vb, ahol harmadik lettem, ezerkilencszázkilencvenegyben pedig harmadik az EB-n. S ekkor jött a barcelonai olimpia, az olimpiai első helyezés. Kétségtelen, ez volt a több évtizedes munka megkoronázása. Abban az évben az EB-n a második hely megszerzése sikerült, de két év múlva az első hely lett az enyém. Mondták akkoriban nekem többen is, hogy a siker elviselése legalább olyan nehéz, mint annak elérése, és igazuk volt… Megváltozik az ember élete, sokfelé felismerik, tetteit számon tartják, más mércével mérik… Az ezerkilencszázkilencvenötös vb-n a második hely lett az enyém, az ezerkilencszázkilencvenhatos olimpián sérülés miatt nem indulhattam. Egy év múlva orvosi tanácsra abba kellett hagynom a versenyzést. A Testnevelési Főiskola Miskolci Egyetemi Tagozatán edzői végzettséget szereztem. Közben rám bízták a serdülő- és diákválogatott edzői munkáját, amit eredményesen sikerült ellátnom. Most edzéseken veszek részt, és edzősködöm. Miután ezerkilencszázkilencvenkilenctől a gerincsérv panaszaim szüneteltek, folyamatosan készülök a 2000-es olimpiára. Az ezerkilencszázkilencvenhatos olimpiai ellenfelek szinte kivétel nélkül még állva maradtak, ami reménykeltő és elgondolkodtató egyszerre, hiszen ők sem adták fel, ők is változatlanul erős ambíciókat táplálnak a győzelem, az első hely megszerzésére – mondta Repka Attila.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)