Debrecen

Miskolc melletti kis szülőfalujába, Ongára ma is szívesen hazajár a későbbi pataki, majd debreceni diák: Rácz Róbert országgyűlési képviselő, a Hajdú-Bihar Megyei Közgyűlés Fidesz–MDF–Gazdakörök-frakciójának vezetője.

A születésekor, 1967. december 31-én – „a világ ünnepli a születésnapomat” – 4 ezer, ma másfélszer több lakosú kistelepülésen édesanyja és húga várja haza az időközben debreceni polgárrá lett Rácz Róbertet és családját: feleségét Krisztinát és fiait, a 4 és féléves Kristófot, s a 2 éves Somát.

A sárospataki gimnázium speciális angol tagozatán eltöltött négy esztendő életre szóló muníciót ad az ongai fiatalembernek. „Jól döntöttek a szüleim, hogy a szülőfalutól 80 kilométerre lévő gimnáziumba küldtek tanulni, ahol kollégista voltam, ami meghatározóan hozzájárult személyiségem, értékrendem kialakulásához és megtanított arra, hogyan kell saját lábon megállni” – idézi fel a kezdeteket, megemlítve, hogy a pataki kollégiumban olyan regulát kap, ami után a későbbi zalaegerszegi egyéves katonáskodás felüdülésnek számít.

A gimnázium és a hadsereg között belekóstol a fizikai munkába is: abban a csavargyárban segédmunkás, ahol édesapja a büfés – sejteti, hogy az összeköttetés már akkor is helyzetbe hozta az embereket.

– Télen havat lapátoltam a gyárudvaron, máskor meg szenet, úgyhogy van fogalmam a munkáról – avat be a kezdetekbe, majd elismeri: a kétkezi munkából élő családban „pályaelhagyó”, szellemi munkás lett.

Előbb persze diplomát szerez a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem angol–történelem szakán, miközben Gellén József tanár úr hívására a híres nyári egyetem szervezésében, lebonyolításában vesz részt nyaranta 5-5 héten át. „Rangot, presztízst jelentett akkor a nyári egyetem szervező diákjai között lenni, egy kis profizmus volt a nagy amatőrizmusban” – utal arra, hogy az 1990-es évek elején a nyári egyetem némileg másként működik, mint maga az anyaintézmény.

Ekkor fedezik fel Rácz Róbert „szervezéstechnikai készségét”, ami Kósa Lajos hajdú-bihari Fidesz-elnök invitálására, a párt megyei irodavezetői székéhez juttatja. 1992-től 6 éven át tölti be ezt a posztot, amely időszaknak a legfontosabb tennivalója a Fidesz vidéki szervezeteinek létrehozása, megerősítése. Jellemző, hogy amikor elkezdi ezt a munkát, a megyei választmányt még „egy hajdúszoboszlói kiskocsma sarokasztalánál” tartják, lehetnek 4–5-en, ma pedig már, mint mondja, Hajdú-Biharban több emberrel kommunikálnak, több emberhez jutnak el – „és ez a siker záloga” –, mint a szocialisták.

A hivatalszerű irodavezetői munka mellett Rácz Róbert amióta belépett a Fideszbe, folyamatosan pártja megyei kampányfőnöke is. Jól jellemzi ezt az időszakot, hogy 1994-ben egyetlen egyéni országgyűlési képviselői helyet sem sikerül megszerezniük, 4 évvel később már 6 egyéni és 3 listás mandátumot szereznek, legutóbb, 2002-ben pedig minden posztot „bezsebelnek”, amit lehet: Hajdú-Bihar mind a 9 egyéni választókerületében mandátumhoz jutnak, s további 4 listás hely is a Fideszé. Előle is elfogynak az egyéni mandátumhoz jutó képviselők, így „megyei listavezetőként” maga is parlamenti képviselő lesz.

Rácz Róbert nem is tűz ki maga elé más célt a 2006-os választásra, mint megismételni a 2002-es sikert, de már nemcsak Hajdú-Bihar megyében, hanem Szabolcs-Szatmár-Beregben is. Orbán Viktor pártelnök felkérésére ugyanis választókerületi koordinátorként immár 19 egyéni képviselői választásért felel, felügyel, koordinál. Azon dolgozik, hogy pártja politikai üzenetei eljussanak az emberekhez, hogy „meghallják, amit mondunk”.

Időközben helyi politikai karrierje is más ívet vesz: az addigi irodavezetőt 1998-ban a Hajdú-Bihar Megyei Közgyűlés tagjává választják, a Fidesz-frakció vezetője, s az európai integrációs bizottság elnöke lesz. Politikai tapasztalatára a debreceni városházán is szükség van: a polgármester politikai főtanácsadója, ő szervezi meg a városmarketing-csoportot.

A hajdú-bihari közgyűlésben 1998 és 2002 között a Fidesz-frakció vezetőjeként naponta kényszerül kompromisszumra a két koalíciós frakcióval, de „a sok rossz kompromisszum megöli az épeszű politikai együttműködést”. Debrecen sikerét hozza példának, ahol az „alig vitatható sikert a koherens többség biztosítja, így nem kell elvtelen, oktalan, ostoba kompromisszumokat kötni”.

Jelenleg, a szocialista többségű megyei önkormányzatban az ellenzék vezéreként fontosnak tartja, hogy választóik felhatalmazása alapján színvonalas, tartalmas kritikát fogalmazzon meg az önkormányzat működése érdekében. És ehhez – mint mondja – elegendő muníciót ad a kormányzó többség. Amikor pedig nem politizál, nem szervez, a hobbijának él: „amióta a gyerekeim megszülettek, a család a hobbim. Szeretnék velük minél több időt eltölteni…”

 (Hajdú-Bihari Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)