Budapest

Dédapám hosszú ideig dolgozott evangélikus lelkészként ebben a faluban, itt is temették el és ha a környékre szólít a munkám, ha lehet, kimegyek az arnóti temetőbe. Kisgyerekkoromban, a hatvanas években, a nagyapámmal együtt jártunk ide a fővárosból, így mindmáig körülvesznek az akkori emlékek, amikor megérkezem a községbe. Az elődeim elkötelezett lelkészi munkát végeztek ebben a faluban, nevüket a mai napig nagy tisztelet övezi – összegezte a család arnóti múltját Manninger Jenő a legutóbbi borsodi látogatásakor.

– Ezek szerint Ön már Budapesten született?

– Igen. Édesapám baleseti sebész, édesanyám gimnáziumi tanár volt. Fiútestvérem erdészmérnök, a nővérem számítástechnikai szakértő. Az általános iskola után a jó nevű József Attila Gimnáziumban folytattam a tanulmányaimat, majd a Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karán szereztem diplomát. Fontosnak ítéltem meg a nyelvtanulást, amire már a gimnáziumi évek alatt nagy súlyt fektettem. Első munkahelyemen, a Budapesti Közlekedési Vállalatnál közlekedési tervezőként kezdtem. Innen a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalathoz vitt az utam, ahol mélyépítési mérnökként dolgoztam. Aztán pedig lehetőség kínálkozott rá, hogy külföldön hasznosítsam a tudásomat, előbb Algériába, majd Tuniszba mentem, ahol a francia nyelvtudás az angol mellett nagy könnyebbséget jelentett a napi kapcsolatokban.

– Mikor érintette meg a politika?

– Tulajdonképpen a rendszerváltással, hiszen 1990-ben lettem önkormányzati képviselő a fővárosban, ahol a közgyűlésben 1998-ig tevékenykedtem, és ehhez az időszakhoz kapcsolódnak amerikai ösztöndíjas tanulmányaim is. Aztán frakcióvezető lettem a fővárosi közgyűlésben, miközben ’87-től egészen ’97-ig tanítottam az Ybl Miklós Műszaki Főiskolán.

– A Közlekedési és Vízügyi Minisztérium politikai államtitkári tisztet ’98 óta látja el. Visszatekintve szakmai múltjára, hol érezte magát a legközelebb választott mérnöki hivatásához?

– Az egyéb szűkös feltételek ellenére a főiskolai oktatói évekre gondolok vissza a legszívesebben, de a külföldi munkám, a külföldi tanulás is nagy hatással volt az életemre. Talán nincs is szakma, hivatás, ahol az ember keresve ne találná meg a legfontosabb célt, amiért érdemes élni, áldozni magából.

– Még nem esett szó mai családi hátteréről.

– Nős vagyok, két fiúgyerekem közül a nagyobbik a Pécsi Orvostudományi Egyetemre jár, a kisebbik a városligeti Fasori Gimnáziumba, aki mellesleg a miskolci snowboardosokkal edz mint a válogatott tagja.

– Szabadidejét mivel tölti?

– Tenisz, foci, zene és télen a sí. Nagyjából ebben a fontossági sorrendben, jóllehet, a zenét ebből mégis kiemelném, ugyanis nagyon szívesen járok a feleségemmel komolyzenei koncertekre. A sport, a mozgás pedig a jó fizikai állapot megtartása, az egészség megőrzése miatt nagyon fontos a számomra. Az utóbbi években mindegyikre kevesebb az időm, de fontosságuk nem változott számomra.

– Arnóti látogatásai sorában szerepel valahol egy városavató terve is?

– A falu lélekszáma folyamatosan növekszik, sokan költöznek ki ide Miskolcról, hiszen egyre jobb lesz itt lakni, ahol az életkörülmények fokozatosan javulnak. Ezt segíti elő a helyi önkormányzat azzal, hogy újabb és újabb területeken alakít ki lakóház építésére alkalmas telkeket. Szívesen teszek eleget a meghívásoknak akkor is, ha azok a változások egyes szakaszainak kezdetéhez vagy éppen az átadások ünnepi eseményéhez kapcsolódnak. Arnótnak egyelőre nem sürgős, hogy a megyeszékhely közelében város legyen, hiszen négy-öt kilométerre Miskolctól még így is kivételes helyzetben van. Persze, ha eljön az ideje, nem kerülheti el ezt a váltást, és Arnót is város lesz – mondta Manninger Jenő politikai államtitkár, akit egy ideje mind többen személyes ismerősnek tartanak a faluban. Beszélgetésünk is a község fejlődési folyamatának egyik fontos állomása alkalmából tartott sajtótájékoztatón zajlott le, az újságírók szakmai, politikai kérdéseinek megválaszolása után. Manninger Jenő szívesen tett eleget kérésünknek, hogy beszéljen Észak-Magyarországhoz, azon belül Arnóthoz való érzelmi kötődéséről, arról a megfoghatatlan és nehezen megmagyarázható érzésről, ami csak itt, csak ezen a szépséges tájon keríti hatalmába, ahol városban született és nevelkedett ember létére kevés szóból is jól érti az itt élők gondjait, örömeit, s nem tartja tolakodónak, személyeskedőnek, ha hogyléte felől tudakozódnak.

Arnóton jártakor mindannyiszor megerősödik benne, itt is otthon van, ősei földjén. Átadást lakásépítési program követett az utóbbi években, korszerűsödött az elektromosenergia-ellátás, eltűntek a kátyúk a falu főutcájáról, befejeződtek a belvíz-elvezetési munkák Arnóton.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)