Debrecen

Ma már csak elméleti kérdésként lehet feltenni, vajon milyen agrármérnök lett volna Kovács Attilából, a Malév Kelet-Magyarországi Területi Igazgatóságának értékesítési képviselőjéből? A ma már nyugdíjas szülők (a papa kertészmérnök volt a kertészeti vállalatnál, a mama könyvelőként dolgozott) első gyermeke értékesítési képviselőként a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei vállalatokkal, cégekkel tart szoros kapcsolatot, épít újakat, értékesít.

1962. november 7-én látta meg a napvilágot, egy húga van, aki az ITD Hungary területi képviseletén dolgozik. Gyermekkora nem bővelkedett az utókor számára is feljegyzendő fordulatokban, iskolai tanulmányai során elsősorban a humán tárgyakból tűnt ki, az angol nyelv különösen érdekelte, ami cseppet sem meglepő, hisz a Tóth Árpád Gimnázium angol tagozatos osztályában érettségizett 1981-ben.

Valószínűleg a szülői háttér is közrejátszott abban, hogy az agrártudományi egyetemmel próbálkozott érettségi után. Közben a sportról sem feledkezett meg, a DMTE kézilabdacsapatában játszott, az aktív játékot csak a szakosztály feloszlása után hagyta abba. Miután a felvételi nem sikerült, a Hajdútouristnál, a megyei idegenforgalmi hivatalnál kezdett dolgozni, pénzváltással foglalkozott.

Az élet nagyon hamar a „mélyvízbe” dobta, jelenlegi főnökével, Kozma Lászlóval, ’81 őszén a Nemzetközi Vízimadár-kutató Konferenciát kezdték szervezni, ami nagy kihívást jelentett egy tapasztalatlan, pályakezdő fiatalembernek, hiszen egy nemzetközi kongresszus szervezése igen komoly feladat. 1982 januárjában újabb lehetőség nyílt számára, a Főnix szálló recepciósa lett. Ez a vonzó, érdekes munka, beszámítva közben a katonaidőt, közel öt évet tartott. Sikeresnek érezte magát, nagyon tetszett neki az idegenforgalom, az emberekkel való foglalkozás.

1987-ben újra Kozma László hozott fordulatot életében, üzletkötői munkát ajánlott számára a Malév új területi irodájában. Alapvető feladata a hivatalos utazások koordinálása volt Szabolcs-Szatmár-Bereg megye területén. Ez az időszak új szakaszt jelentett a debreceni kirendeltség éltében, ekkor kerültek a Kálvin téri új irodába, ez a mai napig is otthonukat jelenti, és ekkor szerveződött meg a Malév vidéki irodahálózata is. A cél az aktív üzletpolitika kialakítása, az üzleti utazásokban rejlő lehetőségek kihasználása és a potenciális utasok megtalálása volt Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár megyék területén. Akkor ez még egy szolgáltatásfejlesztésnek tűnt, de már érzékelni lehetett a változásokat, a Malévnak fel kellett készülnie arra, hogy a monopolhelyzete meg fog szűnni, ha az idegen légitársaságok is értékesíteni kezdenek.

Az sem volt mellékes, hogy a Malév milyen módon él a köztudatban, ott van-e az utasok fejében, tudják-e hol kell keresni? Az élet hamarosan igazolta az akkori döntések helyességét, a légiközlekedési piac liberalizálódott, egyre több légitársaság szerezte meg a jegyeladási jogot, szakzsargonnal fogalmazva „nyomultak a piacon”. A Malév debreceni irodájának ebben a helyzetben kellett a nemzeti légitársaságot képviselni és az eredmények azt igazolják, hogy ez sikerült.

– Ebben a munkában az a legnagyobb öröm – vallja Kovács Attila –, amikor az ember az utast annak legnagyobb megelégedésére ki tudja szolgálni, amikor az utas örömmel jön vissza, ugyanis visszajön még egyszer, meg sokadjára is, mert megfelelően kiszolgálták. Ha hiteles vagyok a munkámmal, az információimmal, akkor újra és újra megtalálnak!

Két gyermeke, a tizennégy éves Edina és a tizenkét éves Péter a mai kor gyermekei, a számítógéppel foglalkoznak szinte állandóan. Edina emellett modern társastánc stúdióba jár hosszú évek óta, és már eddig is szép sikereket ért el, amit a hazai versenyhelyezések, külföldi vendégszereplések is igazolnak. Hogy követi-e valamelyikük az apjukat, az még a jövő zenéje. Kovács Attila, akárcsak gyermekei, imádja a számítógépet, az internet szinte korlátlan lehetőségeket kínál, szinte „rabjává” teszi az embert. Emellett szeret kerékpározni és szenvedélye az autózás. No nem a versenyzés, hanem a „komótos autózás”.

Amúgy is nyugodt ember, azt vallja, hogy az ember minden körülmények között őrizze meg belső nyugalmát. Ez csak úgy lehetséges, ha elfogadja azt az adott helyzetet, amiben van, ha az tőle független, ha objektív módon nem változtatható.

Munkatársaival törekszik a jó együttműködésre, úgy gondolja, a Malév-iroda sikereinek kulcsa az itt dolgozók egymásrautaltságában és kompromisszumkészségében keresendő. Távolabbi céljait is a Malévnál képzeli el, az itt eltöltött tizenkét év is jelzi, hogy nem egy „ugrálós” fajta. Hogy az újabb kihívásoknak is meg tudjon felelni, gondol a jövőjére, az önképzésére is, a szolnoki főiskola idegenforgalmi-közgazdász szakán tanul.

 (Hajdú-Bihari Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)