Kazincbarcika

A Bükk hegység északi lábánál meghúzódó ötszáz lelkes kistelepülés két meghatározó élményt adott a közösség dolgai alakításában és az egyéni gondok megoldásában mindig is aktív érdekképviseleti vezetőnek: a természet, az erdők és a hegyek szeretetét, és mivel édesapja a település egyetlen autószerelője volt, a gépjárművek iránti érdeklődést. Édesanyja kezdetben a két gyermek nevelésével volt elfoglalva (húga, Zsuzsanna pedagógus és Budapesten él), később varrónőként dolgozott. Ózd születési helyeként tulajdonképpen csak a kórház miatt szerepel, ahol 1958. június 22-én látta meg a napvilágot, mivel egész gyermekkora Lénárddaróchoz kötődik.

A kis falusi közösségben sok értéket megismert, amelyek későbbi életének is meghatározó elemei maradtak. Az általános iskolában különösen kémiából jeleskedett Bárdos Aladár tanár úr jóvoltából, de jó szívvel emlékezik vissza osztályfőnökére, Antal Ferencnére is. A kémia szeretete a további utat is kijelölte: Kazincbarcikára, a Lékai János Vegyipari Szakmunkásképző Iskolába került, ahol általános szerves-vegyianyag-gyártó szakon végzett.

Az iskola befejezése után első és mindeddig egyetlen munkahelye az Észak-magyarországi Regionális Vízművek és Vízgazdálkodási Vállalat (ma ÉRV ZRT.) lett, ahol laboránsként kezdett. Időközben beiratkozott a dolgozók esti iskolájába, leérettségizett, majd a vegyipari technikum következett, ahol vegyésztechnikusi képesítést szerzett.

Nagyon szerette laboránsi munkáját és az igazán jó közösség is sokat tett azért, hogy igazi felnőtté váljon.

1980-ban bevonult katonának: Miskolcon egy munkásszázad tagjaként, gyakorlatilag a DIGÉP-nél töltötte le a katonaidőt. Itt lett igazából „mozgalmi” ember, hiszen század KISZ-titkárként kiváló közösséget szervezett maga köré. Sikeres tevékenységét szokatlanul magas kitüntetéssel ismerték el: a Haza Szolgálatáért Kitüntetés Bronz Fokozatával szerelt le.

Régi vágya teljesült, amikor a lázbérci „vízgyárban” folytatta munkáját, igaz nem sokáig, hiszen megbízták az ózdi városi strandfürdő építési munkáinak ellenőrzésével, a szakmai felügyelet ellátásával, a műszaki átadás után pedig „levezényelte” a beüzemelést is.

Ezután Kazincbarcikára került, ahol az akkoriban 2000 dolgozót foglalkoztató cég, az ÉRV közgazdasági osztálya keretében a vállalati munkaverseny felelőse lett. Mellette ellátta a KISZ-titkári teendőket is, 1989-ig számos sikert értek el, sok elismeréssel gazdagították a cég „történelmét”.

A rendszerváltáskor visszakerült Lázbércre, majd másfél év múlva a munkahelyi közösség megkereste, hogy legyen a szakszervezet vezetője, így 1993-ban az ő közreműködésével dolgozták ki az Üzemi Tanács tevékenységének kereteit, azóta az Ü.T. Elnöke is.

Közben folyamatosan képezte magát: előbb Pécsett a Janus Pannonius Tudományegyetemen személyügyi szervező szakán diplomázott, majd a szegedi József Attila Tudományegyetem Munkajogi és Szociális Jogi Tanszékén munkaügyi szaktanácsadói képesítést szerzett. A Vízügyi Közszolgáltatási Dolgozók Országos Választmányának tagja, megalapítója az Önkéntes Vízügyi Bizalom elnevezésű nyugdíjpénztárnak, a Szociális és Oktatási Alapítványnak, mely a vízügyi dolgozók gyermekeinek segítését célozza meg.

1996-tól tagja a Munkaügyi Közvetítő és Döntőbírói Szolgálatnak, amely egy alternatív vitarendezési fórum.

„Szakszervezeti vezetőként, érdekvédelmi képviselőként elsősorban empátiára, szociális érzékenységre, mások megértésére, emocionális intelligenciára van szükség, amely több mint racionális gondolkodás – mondja Fürjes József –, hiszen mindig bele kell képzelnünk magunkat a másik ember helyébe. A munkaadót és a munkavállalót el kell tudni fogadtatni egymással.

Elhivatottság és megszállottság is szükségeltetik, hiszen a kilátástalanságot sokszor előre látni, ám mégis megpróbálja az ember a lehetetlent.”

Sokat számít az a családi háttér, amelyet Csépányi Ágnes pedagógussal teremtett meg 1983-ban kötött házassága révén. Felesége ma – az átszervezések után – a felsővárosi iskola igazgatója. Gergely fiuk negyedéves orvostanhallgató a Debreceni Egyetemen, és (talán nem véletlenül) a Hallgatói Önkormányzat vezetője. A hat évvel fiatalabb Ágnes a Ságvári Endre Gimnázium tizedikes tanulója, ő elsősorban humán érdeklődésű.

Fürjes József szabad idejében horgászik és vadászik. Nem a halfogás és a vadejtés az elsődleges célja, hanem a kikapcsolódás, a csend testet-lelket felfrissítő ereje, a még viszonylag érintetlen természet közelsége.

Eddigi életútjával elégedett: egyrészt a családi harmónia megvalósításának köszönhetően, amelyben gyermekei sok értéket megismerhettek, másrészt a szakmai sikerek okán, hiszen számtalan emberi problémát sikerült orvosolnia (nem véletlenül nyerte el munkatársai bizalmát a háromévenkénti választásokon).

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 7. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2007.)