Mátészalka  

A krónikás zavarban van, amikor a nagyhódosi születésű (1957. február 23.) Fülöp Bálint „hovatartozását” kell megjelölnie. Harmadik gyereknek született a megye hetedik legkisebb falujába. (Gyöngyi nővére családjával Budapesten él, István bátyja 35 évesen meghalt, családja Tunyogmatolcson. Húga, Erzsébet – Apáthy Károlyné – és családja Fehérgyarmaton lakik.)

Akkor még Nagyhódosnak nyolcosztályos iskolája volt, s a hatvanas évek közepén tizennégyen ballagtak. Odajártak a kishódosiak is. Szerepe az 1970-es árvizet követően csökkent. Egy ilyen „vizes” tájról egyenesen vezetett az út Nyíregyházára, a Vásárhelyi Pál Vízügyi Szakközépiskolába. Az árvíz elől az utolsó pillanatban menekült a két gyerek és édesanyjuk Kispaládra. A ma is élő szülők akkor a szövetkezetben dolgoztak, de a háztájiban jószágot tartottak, s a négy gyerek aktívan részt vett a mezőgazdasági munkákban, az állatok etetésében, gondozásában. Értendő ez a középiskolai tanítási szünetekre is. Különösebb gondot nem okozott a megyeszékhelyi iskola, persze akkor a 100 kilométeres távolság „leküzdése” is növelte a feladatot. A Bessenyei-kollégium lett az otthon. Hetvenketten voltak egy szobában. A Derkovits utcai gyakorlati helyen majd a Vízügyi Igazgatóság különböző telephelyein, illetve a Vízgazdálkodási Társulatoknál Fehérgyarmaton, Mátészalkán szerzett gyakorlati ismereteket. Innen Bajára, a Vízgazdálkodási Főiskolára, a műegyetem hetedik karára vezetett útja. Általános és mezőgazdasági vízgazdálkodási üzemmérnökként diplomázott.

A mátészalkai Kraszna-balparti Vízgazdálkodási Társulattal kötött szerződés révén azonnal munkahelyhez jutott. Már a gyakornoki időben kapott az építésvezetőségen feladatot. Később csatornafelügyelő lett. A közcélú csatornák karbantartásának irányítása lett a munkája 1977-ben. Kapott egy égre nyíló szobát Mátészalkán olajkályhával. Értékelték munkáját, építésvezetői beosztásba került.

Újabb település tűnt fel életében: Szamosszeg. ’82-ben ugyanis Kovács Ilonával házasságot kötött. A szamosszegi leány adminisztrátorként dolgozott a társulatnál. A mátészalkai albérletből indultak. Megszületett Tamás 1983. június 27-én, s kiköltöztek felesége szüleihez. Szolgálati gépkocsival jártak be dolgozni a városba, de közben befizettek egy 54 négyzetméteres kétszobás OTP-s lakásra. A ráckerti „beutalót” rövidesen meg is kapták a mátészalkai városi tanácstól. Itt még olajkályha volt. Ekkor elhatározták, hogy saját lakást építenek az Északi körút 43-ban, hiszen közben gyarapodott a család: lányuk született, Anett, 1986. május 2-án.

A „gazdász vér” nem hagyta nyugodni Fülöpéket. A szamosszegi földön próbálkoztak sárgarépával, zöldbabbal, zellerrel, paradicsommal, krumplival, de nem volt sikerélmény a nyolcvanas évek eleje-közepén, úgy tűnt, hiába dolgoztak feleségestől, családostól. Váltani kellett. Ekkorra realitássá váltak a vállalkozások. Fülöp Bálint mérnök a szakmában jelentkező vizes munkák elvégzésére vállalkozást indított két-három korábbi munkatársával. Egy Trabanttal, utánfutóval, betonkeverővel fel-feltűntek a szatmári térség különböző településein. Természetesen a hétvégeken „megjelentek” Nagyhódoson is, hiszen ott is volt tennivaló a kertben, a jószágállománynál.

1995-ben egy kicsit paposiak „is” lettek. A mélyépítési vállalkozásban végzett tisztességes munka folyamatosan eredményre vezetett. Az ezredfordulón már tucatnyi munkatárssal dolgoznak. A gépek telephelye a Paposon megvásárolt tanyán van. S ha már van egy tanya… Innen kezdve a gépek mellett egyre többször került szóba, hogy jószággal is kellene foglalkozni. Persze a szarvasmarhának, lónak ennie is kell, s az az igazi, ha a gazda maga termeli meg a szemest, a szénát. Az elhatározást tett követte, s az új évezredben már a tervekben szerepel a tanya turisztikai hasznosítása is, gondolva a lovas turizmusra. Természetesen ebben, s a vállalkozás bonyolításában, a család ügyeinek intézésében meghatározó szerepe van a feleségnek. Szerencsére a nyolcadikat 2001-ben végző Anett, s a gimnáziumban 2002-ben „érő” Tamás is szereti a tanyát, a jószágokat, szeretnek lovagolni.

– Lovagolni az lovagol, aki pucol!  – fogalmazza meg az édesapa.

Ez valahol egy életfilozófia is. Fülöpék megtanulták, hogy csak munkából születhet eredmény. A gyerekek példát vehetnek abból is, miként illik törődni az idősebbekkel, a gondokkal küzdőkkel. Az elhunyt Fülöp István fia nagybátyja vállalkozásában dolgozik. Ő, az édesanyja, a tunyogmatolcsi rokonság ugyanolyan részei a nagy családnak, mint a hódosiak, szamosszegiek, fehérgyarmatiak.

– A szorgalmas munkának mindig megvolt a gyümölcse. Bizonyára ezután is meglesz. Persze tisztában kell lenni képességeinkkel, lehetőségeinkkel. Lehetetlent ne várjunk el saját magunktól sem. Nekem egy vágyam van: dolgozhassak, és ennek eredményeként boldoguljunk! – fogalmaz a búcsúzásnál Fülöp Bálint.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 11. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)