Kecskés Mihály, a földön járó talajbiológus

„Örök adósa maradok ennek a gyengén savanyú, laza, barna erdőtalajnak, ami énnekem a Nyírséget jelenti…” Azon sem kellene csodálkozni, ha kapásból elsorolná az egyszerű halandó által pusztán homoknak ismert, de ilyen szakszerűen körülírt talajtípusnak a jellemző szemcseméreteit, a benne lakozó Pseudomonas és Azotobacter baktériumok fontosabb törzseit. Kecskés Mihály mikrobiológustól, Vasmegyer szülöttétől, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem tanszékvezető tanárától ez egyáltalán nem volna meglepő. Aki a mikrovilág titkaiból védte meg az akadémián doktori értekezését, az már gyógyíthatatlanul ezen a szemüvegen keresztül szemléli a világot.

Az említett „adósság” részleteiről itthon, a Nyírségben beszélgettünk a professzorral, mert bármennyire is törleszthetetlennek érzi teljes mennyiségét, mégis minél több szemcséjét szeretné itthon hagyni. A műszaki egyesületek székházában tartott előadást megyénk erdészeinek a talajbiotechnikáról, amely kedvenc kutatási témája. Az egyébként is izgalmas „tanórát” diapozitívekkel színesítette, amelyeket a világ szinte minden táján járva magával hozott. A csendes kis zugban, ahová a sűrű embertömeg elöl elbújunk, égzengésként .rivall a hangja, még az előbbi előadói ritmus van a szavaiban, mozdulataiban. Nem tud elszakadni tudományos területétől sem.  – A talajbiotechnikában hatalmas feltáratlan tartalékok vannak, higgye el nekem! – vág bele azonnal a közepébe és szélesen gesztikulál. – A környezetvédők nagyon hamar felfedezték, hogy mekkora károkat okozhatunk kenyerünk bölcsőjének. A talaj nagyon érzékeny közeg és a legkisebb beavatkozás is hatalmas változásokat okoz benne. Néha visszafordíthatatlant, jóvátehetetlent. Erre az ipari országokban sajnos egyre inkább szaporodnak a példák, de nálunk is akad már belőlük. Az érzékenység azonban mást is jelent. A növény és lakóközege szoros kölcsönhatásban van egymással, különösen a táplálkozás szempontjából. Erre irányulnak az én kutatásaim. Vagyis: a talajélet befolyásolásával kedvezőbb feltételeket teremteni kultúrnövényeinknek, és ezen keresztül elérni magasabb terméseket. Szavaimat tartsák különösen tanulságosnak azok, akik a rnikrobiológiát ma is önszórakoztató, haszontalan alapkutatásnak tekintik. A mi tudományunk igenis hatalmas termelőerő lesz. Eddig csak a pillangós takarmányok gyűjtötték a levegő nitrogéntartalmát, megtakarítva a műtrágyát, de a mikrobiológia sikere lesz, amikor majd a búza is azt teszi. Vagy a „megoperált” génszerkezetű egysejtűek ritka fémeket, akár aranyat oldanak ki eddig értéktelennek tartott meddő kőzetekből, megint más parányok inzulint termelnek nekünk, embereknek… , de minek soroljam a távlatokat? Ma már közöttünk élnek ezek az eredmények. Egy biztos: ha ez a század a fizikáé, akkor a következő a biológiáé lesz!

Még ennél a századnál maradva: Kecskés professzor két kerek évtizedet töltött belőle Sopronban, az Erdészeti Egyetemen. Mielőtt megkezdte volna ottani működését, volt egy „rövid” kis vargabetű életében. 1964-ben megnyert egy pályázatot és az ausztráliai Sydneyben dolgozhatott ösztöndíjasként. A világ minden tájáról pályázták ezt a helyet és bármilyen tudományágból várták a jelentkezőket. Az egyetlen ösztöndíjas státus a földinké lett. Egy év múltán visszatért ugyan hazájába és az erdészeti tudomány fellegvárában tovább folytatta, amit korábban elkezdett, de nem zárta be maga mögött az ajtót. A következő években még tizenhat országot keresett fel, ahol kongresszusokon és más szakmai jellegű tanácskozásokon vett részt. Cikkei pedig sorra jelentek meg a világ legrangosabb természettudományos folyóirataiban.

– Higgye el fiatalember, a nyelvtudás hiánya a mi rákfenénk! Hiába vannak nagyon képzett tudósaink és szenzációs eredményeink, a sötétben matatunk, ha egy sort sem értünk meg abból, ami egy tudományos közleményben áll, mihelyst nem magyarul van. Vagy nem tudunk felállni egy idegen országban megrendezett tanácskozáson, hogy kifejtsük véleményünket. Az lenne a minimum, hogy az első vonalbéli tudósgárda tagjait akármikor meghívhassák vendégprofesszornak olyan egyetemekre, ahol világnyelveken ért a hallgatóság.

A Minisztertanács 1984. július elsején kelt rendelete Kecskés Mihályt a Gödöllői Agrártudományi Egyetem tanszékvezető tanárának nevezte ki. Korábban sem voltak előtte ismeretlenek más felsőfokú tanintézetek, de ezt az eseményt áttörésként értékeli a tudományág közvéleménye.

– Nem volt eddig egyetem az országban, ahol önálló tanszéke lett volna ennek a stúdiumnak. Valamelyik társtudománnyal élt társbérletben, ennek az állapotnak valamennyi hátrányával. Azt is mondhatnám, hogy annak az állapotnak a fenntartása a tudományosság mai szédületes fejlődése mellett egyszerűen lehetetlen volt már. A késésnek sajnos már pregnáns jelei kezdtek mutatkozni. A legtöbb tudományágban egy-egy jeles tudós, tudományszervező egyéniség köré iskola alakult. Aki abban a körben szerzett diplomát, az büszkén vallja az illető tanítványának magát. A mester pedig a maga sikerének tudja tanítványa sikerét, még akkor is, ha az többre vitte nála. Ez a kor a mikrobiológiában – sajnos – mind ez ideig váratott magára. Én felvállalom ezt a feladatot. Gödöllőn sem mulasztottam el programom egyik legfontosabb részeként felemlíteni, mielőtt a katedrát elfoglaltam volna. Mikrobiológiai szemléletet akarok a végzős mérnökökbe plántálni, hogy korunk tudományos-technikai forradalmában megállják a helyüket. Nagyon erős lesz oktatásunkban a molekuláris genetika, a már említett biotechnológia, az ökológián belül a környezetvédelem, és természetesen a biokémia. Ez az ország már ma is a mezőgazdaság élvonalában van világviszonylatban, és mindenki tudja, hogy itt megállni senki sem akar. A továbblépésben a mi tudományunk még nagyon sok lehetőséggel kecsegtet.

A nagyra törő tervek tulajdonosa nagyon energikus ember. Legényes lendülete mögött azonban ott van, és minduntalan előtűnik a betonszilárd háttér. Jellemző történet következik.

– A nyíregyházi Kossuth gimnáziumban, ahol végeztem, a közelmúltban ünnepeltük a 175 éves jubileumot. A baráti kört egy ideje már komputeren tartom nyilván, és higgye el, nem rongyrázásból, mert 25 kandidátus, három akadémiai doktor, és egy akadémikus fémjelezte az itt végzett emberfők kiműveltségének színvonalát, amikor legutóbb összegyűltünk. A hazai tudományos életben is kimagaslónak számított ez az esemény, sőt megkockáztatom, hogy az Akadémián sem mindennapos a szellemi kapacitás ilyen fokú koncentrációja. Hozzáteszem, hogy a már említett adósságom újabb törlesztésének tekintem e körnek a szervezését, istápolását.

Hogyan is halmozódott ez az adósság, amire Kecskés Mihály minduntalan visszakanyarodik? Az apa, a vasmegyeri jegyző korán, már 1948-ban eltávozott az élők sarából. Az indíttatás, a világra irányuló bimbózó érdeklődés az ő adománya, amit visszaadni már sohasem tud a megajándékozott. Egyetlen támasza özvegy édesanyja maradt, és nincs az a komputer, amelyik a végére járna, miként lehetett 268 forint nyugdíjból legényfiát úgy egyetemre járatni, hogy még jó cipőre is jusson. A Kossuth gimnázium tehetség-kibontakoztató erejéről már esett szó, a tájban maradt gyökereket pedig le nem tudja tagadni senki. A tanszék élére ismét Ausztráliából, Melbourne-ből érkezett vissza a professzor, ahol egy évig megint vendégelőadó volt. Hazajár a távoli földrészre, hiszen feleséget is onnan hozott.

– Ő, és anyám a „back-ground” – mondja szándékosan angolul a hátországot a szép szőke asszony felé fordulva, aki körünkben ül. – Nélkülük sem tudományos, sem tudományszervezői, sem közéleti tevékenységem nem bontakozhatott volna ki. Így nem éreztem magam idegenben Ausztráliában, és amíg ott voltam, nem volt távol a Nyírség. Oda is jött a levél Vasmegyerről Fazekas Menyus barátomtól, gyakran eszembe jutottak a Tolnai fiúk, Szunyoghék, és otthon nagyon jó volt ismét meghallani, miként surrog a cipő alatt ez a gyengén savanyú, laza, barna erdőtalaj. Elhozom a három nagyfiamat, kiviszem őket a Kápolna-tanyai iskolához, hadd lássák, hol töltöttem én a gyermekkoromat, nézzék meg a szülőföldemet, igyák magukba ők is a természettel való közvetlen kapcsolatot. Mert mondanom sem kell, hogy mindegyikükből mikrobiológus lesz. Ha öt lenne, akkor mind az ötből. Ha itt járnak, csak akkor érthetik meg, miért van bennem a szülőföld utáni kitörölhetetlen vágyódás, a kötöttség, az egész életre szóló ragaszkodás.

Ésik Sándor

(1984)

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése