Kazincbarcika

A „Ratkó-korszak gyermekeként” 1954. augusztus 21-én született Pécsett, ahol az egyébként baranyai kötődésű család élt. Édesanyja pécsi származású, édesapja, aki még a Horthy-korszakban bányaipari technikumot végzett, Komló-Mánfára való, így természetesen Komlón, a bányában kezdett aknászként, a bányaigazgatói posztig jutott. Később a rendőrség kötelékébe került, ám Pécs rendőrfőkapitány-helyettese lévén „a Rajk-per őt sem kímélte”. Mivel Baranyában nem vállalhatott munkát, a család Borsodba került, előbb Lyukóbányán tevékenykedett, később Szuhakállóba került, ahol a Szuhavölgyi Bányaüzem igazgatója volt 1963-tól 1977-ig.

Így a család kisebbik gyermeke számára (11 évvel idősebb nővére magyar szakos tanárként vonult nyugdíjba) Kazincbarcika jelentette iskolai tanulmányainak színhelyét, a Ságvári Endre Gimnáziumban érettségizett. Az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán (az „előfelvételisként” letöltött 11 hónapos katonai szolgálat után) az egyetemi évek alatt elsősorban a „klasszikus szakmai tárgyak” érdekelték, mindenekelőtt a polgárjog, az állam- és jogelmélet, de sokat foglalkozott szociológiával és filozófiával is. Kedvenc tanára volt dr. Bihari Mihály, akinél a szakdolgozatát is írta, és aki ma az Alkotmánybíróság elnöke. Körülötte csoportosultak azok a fiatalok, akik az első reformgondolatok kiötlői voltak, hiszen ebben az időben történt a rendszerváltás elméleti alapjainak lerakása.

1979-ben végzett, és bár tanársegédi állást kínáltak számára, mégis inkább szűkebb pátriáját választotta: a Borsodi Szénbányák Jogi Osztályán kezdett jogi előadóként. 1983-ban ügyvéd-jogtanácsosi szakvizsgát tett, majd hamarosan jogi osztályvezető-helyettes lett.

1992-ben vállalkozóként folytatta, egyik ügyvezetője lett a két társával alapított kft.-nek, amely bányászati gépek, ipari termékek, bőrcikkek és ruházati termékek nagykereskedelmével foglalkozott, s bőripari termékeket exportált Csehországba és Németországba is. Jogtanácsosi tevékenysége során elsősorban az innováció elméleti és gyakorlati kérdései izgatták, mindenekelőtt azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy lehet-e eredményes az innováció az egypártrendszer keretei között piacgazdaság hiányában.

Az Alkotó Ifjúság Egyesülés keretében több tanulmányt és pályázatot is írt e témakörben, a 80-as évek közepétől a Miskolci Akadémiai Bizottság Műszaki Fejlesztési Szakbizottságában is dolgozott.

1985-től egyre aktívabban vett részt a kazincbarcikai városi közéletben, tanácstag volt a rendszerváltásig, a jogi és ügyrendi bizottság elnökeként tevékenykedett.

2000-től folytat önálló ügyvédi tevékenységet. Praxisa a jog minden területével foglalkozik, de elsősorban a gazdasági jog és az ehhez kapcsolódó pénzügyi jog, polgárjog és szövetkezeti jog került számára előtérbe. 2002-től a Sajóvölgye Takarékszövetkezet munkatársaként is dolgozik, 2006-tól pedig önkormányzati képviselőként vesz részt a városi közéletben.

„Ma azt látom az egyik legnagyobb gondnak – vélekedik dr. Kovács János  –, hogy egyre kevesebb az elhivatott ember. Ez azért nagy gond, mert bármilyen tevékenységet csak elhivatottsággal, kisebbfajta megszállottsággal lehet eredményesen végezni. A rendszerváltás óta az értékrend felborult, ahogyan Lao-Ce mondta: „Minél több a rendelet, annál nagyobb a rendetlenség!” Az elhivatottság alatt azt is értem, hogy az emberek komolyan gondolják azt, amit csinálnak: azt fontos dolognak érzik, olyannak, amire szüksége van a társadalomnak. Az ebben való hit nélkül nem lehet komoly eredményt elérni sem egyéni, sem társadalmi szinten. Nagyon nagy baj az, hogy ma egyre kevesebben vannak, akik úgymond az igazságot keresik, eszmék és morál szerint élnek, ellenben egyre többen vannak, akiknél csak a pénz számít.”

Dr. Kovács János 1984-ben kötött házasságot Dányi Melindával, aki tanítónő. Eszter lányuk egy évvel később született, ő ma harmadéves pszichológia szakos hallgató a Debreceni Egyetemen. Olivér fiuk a Ságvári Endre Gimnázium kilencedikes tanulója.

Szabad idejének nagy részét – elsősorban humán érdeklődésű lévén – mindig is az olvasás kötötte le, amelyet az önképzés, a műveltség eszközének tekint. Nagyon fájlalja, hogy a számítástechnika, az internet teljesen háttérbe szorítja a könyveket, hiszen számtalan ismeretet, készséget csak olvasással lehet megszerezni, mivel az elmélyült gondolkodásra és rajta keresztül az ismeretszerzésre a számítógép nem alkalmas.

Eddigi életútjával, amelyben számtalan eredményt mutathat fel, elégedett. A jövőt illetően – saját egyéni boldogulásán túl – a legfontosabbnak azt tartja, hogy gyermekei megtalálják helyüket az életben. A nagyobb közösséget, a társadalmat, az országot illetően reméli, hogy előbb-utóbb eljön a normális kommunikáció kora, amelynek eredményeként egymásra építkezve és nem egymás ellenében próbálhatjuk megoldani az előttünk álló problémákat.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 7. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2007.)