Mátészalka

A sportbarátok bizonyára emlékeznek a neves nyíregyházi kosárlabdásra, kézilabdásra, Smid Máriára. Akiknek ez a név mond valamit, azt is tudják, hogy az ötvenes években nem volt könnyű egy több hold földdel rendelkező, „kétlaki” családból származó lánynak az érvényesülés. Igaz, a Stuttgart környékéről 200-250 éve betelepült Salamon-bokori ősök nem így írták a nevet, de az akkori hivatali dolgozó ezen nem morfondírozott. Miként nem problémázott Marika sem azon, hogy nyolcadikból nem mehetett középiskolába. Magántanulóként a Zrínyi-gimnázium befogadta 1956-ig, ezt követően került vissza rendes tanulónak. Ahhoz viszont még mindig elég hátrányt jelentett „származása”, hogy ne juthasson felsőfokú intézménybe. Pedig mindenképpen pedagógus szeretett volna lenni. Testnevelő tanári pályára vágyott, hiszen a jó sportolók között volt. Az iskolai csapat és a Spartacus NB II-es kosarasa Pécsi Ildikóval játszott egy csapatban. Eredményesen fotózott-fotózik. Édesapja beíratta lányát, Marika tudta nélkül, csecsemőgondozó tanfolyamra. Így lett egészségügyis.

Szülei már nem élnek, miként öccse sem, aki 33 évesen (26 éve) gyógyszerészként, családapaként távozott tragikusan korán. A jövendő szakdolgozó Mátészalkára került gyakorlatra 1960-ban. Itt ismerkedett meg Csizmadia Józseffel, és az akkor alakuló Pedagógus Kórus tagjaival, ahová Erdős Jenő karnagy úr invitálta. A jövendő férj még egyetemista volt, Marika is tanult, így a házassággal kicsit várni kellett. A végzést követően kötöttek házasságot, s költöztek Csizmadiáék mátészalkai házába. Itt született lányuk, Csilla. S mivel a férj Kántorjánosiban kapott feladatot, az akkor másfél éves kislányukkal kiköltöztek. Már itt született a fiuk, József. Közben Marika minden nap bejárt Mátészalkára dolgozni, Nyíregyházára, Budapestre tanulni. Lánya kétdiplomás testnevelő, családanya. Budapesten él. Fiuk felsőfokú külkereskedelmi végzettséggel magángazdálkodó.

1972-ben költöztek ismét Mátészalkára. Ekkor kezdett tanítani az Esze Tamás Gimnázium és Szakközépiskolában. Sok-sok évfolyam diákja tanulta az egészségügyi szakmát Csizmadia Józsefnétől. Az emberekkel való törődés motiválta akkor is, amikor két és fél évvel ezelőtt létrehozták a Független Női Szövetséget Mátészalkán. Innen vezetett az út a megyei főtitkársághoz. Ez nem fizetett munka, önzetlenül munkálkodik, munkálkodnak azon, hogy minél több helyen alakuljanak ilyen szövetségek. S ha már megalakult, segíteni akarnak mindenkinek, akinek csak lehet. Elsősorban kutatómunkát végeznek. Árvizeknél kül- és belföldön segítenek. Külföldi magyar gyerekeket nyaraltatnak. Súlyos betegeknek gyűjtést szerveznek. Ópályiban egy szembeteg kislányt támogattak. Segélycsomagokat osztottak. Vidám műsoros délutánok, jótékonysági bálok, falunapok, országházi látogatások szerepelnek még a palettán. Ez azt jelenti, hogy mozognak a helyi közösségek.

Természetesen, a Független Női Szövetség megyei vezetősége is segít minden programot, pályázatot, ahol szükséges, beleértve a megye más közösségeitől egymásnak adott támogatást is. Sokszínű a paletta. Van, ahol például női tornát szerveztek, van, ahol rendezvényekre gyűjtenek kisebb-nagyobb adományt. Van, aki süteménnyel, van aki húsárúval segít, de akadnak közösségek, ahol a hagyományápolásban jeleskednek. Ezt így leírni könnyű, persze nagyon sokszor komoly szervező munkára van szükség ahhoz, hogy sikerüljön megalakítani egy településen a szervezetet. Fontos, hogy újabb és újabb ötletekkel tartsák életben a közösséget. Ehhez folyamatosan ad segítséget a Mátészalkán élő Csizmadia Józsefné.

Marika ma nyugdíjasként is tanít. Harminckét éve tagja a mátészalkai Pedagógus Kórusnak. Negyedszázada vezeti az iskola ODK körét, azaz túrázik. Erre minden alapja megvan. 1983-ban tájékozódásifutó-bírói vizsgát tett. Egy évvel később túravezetői képesítést szerzett. Négy év pihenést sem adott magának, s Nyíregyházán és Budapesten narkológiai tanfolyamot végzett. Akaraterejéből futotta a Debreceni Agrártudományi Egyetemen felsőfokú külkereskedelmi üzletkötői képesítés megszerzésére, gondolva férje segítésére, aki miként fiú gyermekük, vállalkozó.

Az évek során többször nyertek tanítványai országos szakmai tanulmányi versenyeken. Az ifjúság körében végzett oktató-nevelő munkájáért számos elismerést kapott. Egyik legkedvesebb az „Iskoláért és Városért” oklevél, amit a tantestület titkos szavazással ítélt Marikának. 1983-ban miniszteri dicséretet kapott. Dolgozik, olyan igyekezettel, mint a kezdetekkor. Ez jellemzi megyei főtitkári munkáját is a Független Női Szövetségben.

A sportos életmód, az elfoglaltság, az unokák ma is fiatalossá teszik. Akik ismerik, vallják: az is !

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 10. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)