Debrecen

A szülőhely, Csenger szeretete még ma is ott lappang az emlékek rejtett bugyraiban, hiába jelölt ki újabb és újabb élettereket választott életpályája. 1939. május 4-én született, ott járt általános iskolába, s tette meg az első lépéseket körzetszerelő édesapja útmutatásai alapján a villamosság rejtelmeinek megismerésére. A kor népbetegsége, a tbc évekre visszavetette a középiskolai tanulmányaiban, gyógyulásáig magántanulóként vizsgázott a debreceni Fazekas Mihály Gyakorló Gimnáziumban, majd harmadiktól csatlakozott a nappali tagozatos társakhoz, ahol a reál tárgyakban egyből az évfolyamelső és a tanulmányi versenyek győztesei között találhatták. Magától értetődő módon a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karára jelentkezett, ahonnan ezerkilencszázhatvannégyben a marasztaló invitálás ellenére a Titász nyíregyházi üzemigazgatóságára ment.

Igazi, emberpróbáló éveket töltött itt, miközben végigjárta a karrier létrafokait a tervezői asztaltól az üzemvezető-helyetteséig. Tanyák, falvak házaiban gyulladt ki először munkájuk nyomán a villany, városok iparosodását kellett előkészíteni a termelőkapacitásokhoz nélkülözhetetlen villanyárammal. Egyik feladatának értékelő megbeszélésén – a mátészalkai üzemegység létrehozása után – azt mondták: létrehoztad, most már vezesd! Így lett ezerkilencszázhatvannyolcban az üzemegység vezetője, s került birtokába újabb tapasztalatoknak, sikerélményeknek.

Az ezerkilencszázhetvenegyes nagy árvíz nemcsak a gáton védekezőknek jelentett igazi megpróbáltatást és harcot, hanem az áramszolgáltatóknak is: az események csúcsidejében áramot biztosítani legalább olyan hatalmas teljesítményt és szervezőmunkát igényelt, mint a megrongálódott vezetékrendszer helyreállítása Fehérgyarmat és Csenger környékén rekord gyorsasággal. Ezerkilencszázhetvenkettőben visszahívták Nyíregyházára, ahol ezúttal üzemigazgatóként folytathatta, amit korábban abbahagyott. Izgalmas feladat volt a már megkezdett erőmű-beruházás időben történő befejezése, a távfűtési rendszer kialakítása és beindítása a megyeszékhelyen, a térségben pedig a felzárkózás meggyorsítása.

Ekkor már nemcsak a Magyar Elektrotechnikai Egyesület tagja, hanem a megyei Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségéé (MTESZ-é) is, ahol nemsokára elnökké választják, s mint ilyennek, tágabb tere nyílik a városfejlesztési koncepciókkal kapcsolatos döntések előkészítésében való részvételre is. Talán ezért is választják ezerkilencszázhetvenötben a Nyíregyháza Városi Tanácsa elnökhelyettesévé. Az itt töltött két év is bővelkedett a kihívásokban: ekkor alakul ki a város körútrendszere, mai központjának arculata, a 4-es út városba vezető szakasza és épül meg az új városrész, Örökösföld.

Kedvét szegte a megye és a város vezetőinek torzsalkodása, egyet nem értése. A Titász debreceni központjába hívja: tanácsadó, majd az erőmű vezetője, ahol munkáját egy nagy üzemzavar elhárításával kezdte. A tét Debrecen távfűtésének megmentése volt ezerkilencszázhetvenhét karácsonyán, amikor sok családot fenyegetett a fűtetlen helyiségekben történő ünneplés réme. Vezényletével zajlik a forró vizes kazánok rekonstrukciója, új gőzkazánok rendszerbe állítása. Ezerkilencszáznyolcvantól nyolc évig a Titász műszaki vezérigazgató-helyettese. Több sikerélmény és epizód közül Csató János kiemel egyet: a közben várossá lett szülőhely, Csenger, mai arculatához – a Makoveczcel fémjelzett épület- és téregyüttes kialakításához – az első lépést, mint alapvető feltételt, cége teremtette meg. Az életút állomásaiban a főváros következik, ahol a Magyar Villamos Művek Tröszt hálózati igazgatója lesz.

Beosztását a rendszerváltást követő átszervezés és tulajdonforma-váltás szüntette meg ezerkilencszázkilencvenkettőben. Ismét korábbi munkahelyére tér vissza, ahol előbb műszaki főtanácsos, majd pályázatot nyerve ezerkilencszázkilencvenöttől vezérigazgató. Vezérigazgatóként örömmel vett részt a debreceni kombinált ciklusú erőmű- beruházás előkészítésében, ugyanakkor túlzottan elsietettnek tartotta az üzletigazgatóságokat és kirendeltségeket megszüntető karcsúsítást. Nehezményezte azt is, hogy a német befektetők nem megfelelőképpen ismerték el a hazai szakemberek – és közte az ő – munkáját, ezért ezerkilencszázkilencvenkilenc májusában lemondott funkciójáról.

Nyugdíjasként – mondhatni – több dolga van, mint korábban. Energo-kör névvel energetikai és környezetvédelmi kft.-t alapított feleségével, Csatóné Dobos Piroskával, aki az utóbbi szakterület értő szakmérnöke.

A Magyar Elektrotechnikai Egyesületnél 2000-ben lejárt két ciklusra mért elnöki tevékenysége, helyette – addig mellette – a MTESZ országos szervezeténél az Energiatakarékossági Állandó Bizottság, illetve a megyei szervezet elnöke. Öt gyermek életútját igazgatja-félti, illetve örül sikereiknek. Lesznek majd méltó folytatók.

 (Hajdú-Bihari Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)