Fülesd

Szakmunkás? Vállalkozó? Amatőr festő, vagy festőművész? Idegenvezető? Régi értékek megmentője? A gondolkodó, az újat kereső? Mondhatjuk: mindegyik. Ilyen érdekes és összetett ember a fülesdi Böszörményi Sándor.

Túl van már a huszadikon, de még innen a harmincon. Vállalkozó szelleme miatt idősebbnek képzelhetnénk. Középmagas, szimpatikus fiatalember. A gondozott szakálla és a jó beszélőkészsége miatt azt hinné az ember, hogy értelmiségi pályán dolgozik. Ám a becsületes, a tanult szakmája szerint szobafestő. Persze vállalkozásszerűen űzi az ipart. S vannak szép tervei, külföldi kapcsolatokra is számíthat. Az MTV és a Duna Tv nézői már megismerhették belföldön és külföldön is.

Hogy is lehetne feleleveníteni életútját? Korán, már gyerekkorában hozzászokott a nehéz paraszti munkához. Teheneket fejt és gondozott, a ház körül és a kertben tette, amit kellett. Aztán a mátészalkai szakmunkásképzőben megszerezte a szakmát. Büszke rá, hogy szakmai gyakorlatra egy jó hírű fülesdi festőhöz, Fülep Lászlóhoz járt. Vallja: biztos kéz, szépérzék, üzleti érzék, és még több minden kell szakmájának gyakorlásához.

Beszélgetésünk során egyszer így fogalmazott: „Bele kell látni a megrendelő lelkébe, ízlésébe és persze a zsebébe is”. Ebbe az egy mondatba talán belesűrített minden lényegest. Türelemmel elmagyarázza megrendelőinek, hogy mik közül választhat, vagyis alternatívát kínál. Azt is elmondja, hogy minek mi az előnye.

Van, akinek csak meszelést ajánl, van, akinek kevésbé költséget festést, tapétázást és persze különleges, vagy luxus igényeket is kielégít. (Amikor az anyagot gyűjtöttük a portréjához, éppen egy fehérgyarmati híres főorvos szép nagy lakását tette széppé, otthonosabbá.)

Más fajta ecseteket is ügyesen forgat. Valamilyen belső indíttatás, ihlet hatására pár éve elkezdett tájképeket festeni. Többek között a híres túristvándi vízimalmot és közvetlen környezetét vitte vászonra. Ezt a képét látta e sorok írója, ez a kép valóban művészi értéket képvisel. Egy másik képe, amire büszke, az a csaholci volt gépállomás előtt készült, s régi, jellegzetes parasztházat jelenít meg, öreg, terebélyes fák közelében. Igaz a mondás: a művészet minden emberben jelen van. Benne nagyobb méretekben…

A szépérzéke, a művészet iránti vonzalma abban is megnyilvánul, hogy régi vaskályhákat gyűjt. Öntők, szobrászok, kovácsok, lakatosok művészi munkái testesülnek meg ezekben a kályhákban. Szép a látványuk, és többségük a mostani teleken is sugározhatná a meleget. Mint mondja, az első kályhát amikor véletlenül meg-találta, még nem tudta, hogy micsodák azok a mintás vasdarabok. Gondos munkával felújította ezeket a szép mívű kályhákat. Némelyikhez a kömörői kisöntödében készíttetett új ajtót, vagy más alkatrészt. Feláldozta az istállót és a garázst, átalakítás, tatarozás után ebben az udvarán lévő épületben állandó kiállítást nyitott a kályhákból. Külföldi turisták is megfordulnak itt, egy texasi turista például videofelvételeket készített a kiállításról, így a távoli földrészen is láthatják a gyűjteményt, gyönyörködhetnek benne. Kicsi a világ! Látta a Fülesden készült riportot  a Dunatévé műsorán egy Firenzébe szakadt hazánkfia, aki üzente Böszörményi Sándornak: le fog jönni, kíváncsi a gyűjteményre, és a szatmári tájra is. Lám-lám! A turistákat vonzza a gyűjtemény, s ezek a turisták öregbítik a szatmári emberek jó hírét.

Még egy külön kis adalék a portréjához. 1994-ben falujában, Fülesden takarítónapot szervezett. A társadalmi munkásokkal megszüntette az illegális szeméttelepeket, védelmébe vette a környezetet.

Van egy társvállalkozása is. Nomád jellegű sátortábort létesítenek Fülesden, itt majd főleg a diákokat üdültetik. A kis sátorlakókkal megismertetik az ősi foglalkozásokat, a paraszti munkákat, a háziállatokat, a gyógynövényeket. Tanítják lovagolni, vízitúrára és szatmári körútra viszik őket. Természetesen nem csak a sátorozásukat, az étkeztetésüket is megoldják. Ennek pedig többes haszna lehet. Mert a helybeli termelők eladhatják portékáikat, pénzhez juthatnak. Arra is gondoltak, hogy a sátortáborba külföldieket is invitálnak. Él a faluban egy férfi, aki több évig dolgozott Németországban, ő lehet a tolmács, ő segítheti az idegenvezetést.

Szép kis családi házban, szép kis családban él Böszörményi Sándor. Felesége gyesen van. A nagyobbacska fiú, Sanyi óvodás, a kicsi, a Mátyás, beszélgetésünk előtt hat héttel született. A fiúk vajon apjuk nyomdokaiba lépnek? Ez a válasza: „Az egyik legyen inkább orvos, a másik ügyvéd. De mindenekelőtt azt kívánom, hogy legyenek egészségesek, és legyen rajtuk Isten áldása.”

(Szatmári Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1994.)