Sárospatak-Apróhomok

A suszter maradjon a kaptafánál! – juttatja eszembe a szólást Aranyosi Miklós, amikor cipész édesapjáról beszél. Azonnal felidézi a második mondást is a kibontakozó történet – „a fák nem nőnek az égig” –, hiszen Aranyosi bácsi egészen a mintakészítésig jutott, ami a mesterek közül is csak a legjobbaknak adatik meg. Az a tény pedig, hogy Aranyosi Miklós teljes egészében eltérő életutat választott magának azt a mondást cáfolja, miszerint „nem esik messze az alma a fájától”. Természetesen az ő pályafutására is találunk odaillő közmondást, mégpedig azt, hogy „jó pap holtig tanul”.

1948-ban született Sárospatakon, keresztnevéhez méltóan december 6-án. Az Aranyosi család öt gyermeke közül ő volt a középső. Apróhomokon lakott a népes család, így az sem véletlen, hogy az általános iskolát az ottani „tanyasi” iskolában végezték el a gyerekek. Édesanyjuk mint háztartásbeli egyengette az útjukat, édesapjuk iparos jövedelméből éltek heten, ha nem is gond nélkül, de kiegyensúlyozott, békés családban.

Miskolcon szerzett gépipari technikusi oklevelet. Előbb a megyeszékhelyen kezdett dolgozni, majd néhány év után visszakerült Sárospatakra, ahol a faipari vállalat tmk-csoportját vezette. 1979-ben elvállalta az MHSZ titkári beosztását, egészen az átalakulásig ebben a munkakörben dolgozott. Semmi meglepő nincs abban, hogy új megbízatásával párhuzamosan jelentkezett a Comenius Tanítóképző Főiskolára, ahol tanítói oklevelet szerzett. Némi nosztalgiával beszél a gyakorló tanításon szerzett élményeiről, az iskolákban tartott alkalmi óráiról, előadásairól, tanfolyamairól, de azzal is tisztában van, hogy pedagógiai képességeit jelenlegi munkahelyén is jól tudja kamatoztatni.

Míg az MHSZ titkáraként a különböző szakkörökben, sportfoglalkozásokon elsősorban fiatalokkal foglalkozott, a rendszerváltás óta főleg hitükben megrendült felnőtteket, családfenntartókat kell reménnyel, az újrakezdéshez nélkülözhetetlen bátorsággal feltöltenie. A demokratikus átalakításkor megszűnt Honvédelmi Szövetség megüresedett épülete új funkciót kapott; itt jött létre a Megyei Munkaügyi Központ sárospataki kirendeltsége. Vezetésével Aranyosi Miklóst bízták meg, aki tehát úgy váltott szakmát, hogy még az íróasztalát sem kellett arrébb mozdítania. A tanulási kedvére azonban ismét szüksége lett, hiszen számos szaktanfolyamot kellett elvégeznie annak érdekében, hogy megfeleljen az újszerű köztisztviselő státusz elvárásainak. Elégedetten mondja, hogy a munkát, amit hárman kezdtek el, ma már 18 fős szakképzett csapat végzi, ennyien próbálják segíteni a munkanélküliség következtében megrendült emberek talpra állítását. Ez a szándék hívta létre az álláskereső klubot is, amelynek 1997 óta – miután lemondott kirendeltségvezetői megbízatásáról – Aranyosi Miklós a vezetője.

Azt sem hallgatja el azonban, hogy az előző beosztásához képest az új munkaterület mellett maradt benne némi hiányérzet, ezért – mintegy pótcselekvésként – elvégzett egy ingatlan becslési és közvetítői tanfolyamot, ami újfajta és komoly kihívást jelent számára. Előélete azonban ebben is segítségére van, nemcsak műszaki végzettségét, de húszéves tapasztalatát is jól kamatoztatja másodállásban végzett munkájában.

1972-ben nősült, felesége Zsuzsa, szintén vállalkozó. Két gyermekük közül a fiú épületgépész mérnök Budapesten, a szintén önálló életet élő, pedagógus végzettségű leány pedig édesanyja vállalkozásában tevékenykedik. Vállalkozó természetüknek köszönhetően eladták a gyerekek nélkül maradt városi házat, és kiköltöztek Apróhomokra, ami, bár Sárospatak városrészének számít, a város közelsége ellenére képes a falusi portákra jellemző tágasságot és nyugalmat biztosítani. Ennek a merész lakhelyváltoztatásnak köszönhető egy új, nonprofit „vállalkozás”, a lótartás, megjelenése is. Erről beszél a legnagyobb szenvedéllyel:

– Soha nem gondoltam, hogy a lovakhoz ilyen közel tudok kerülni. Ma, két csikó felnevelése után, már ott tartunk, hogy ők elfogadnak engem, én pedig kezdek érteni a nyelvükön. Csodálatos érzés, hogy munkám végeztével, egy füttyentésre hozzám jönnek, holott általában még a zabot sem fogadják el akárkitől. Ha ismerőseim gyermekeit lovagoltatom, számíthatok a lovak együttműködésére, mert tudják, hogy nem akarok tőlük rosszat. Nagyon hosszú idő alatt jön létre az ilyen kapcsolat, de egy másodperc alatt tönkre is lehet tenni. A ló nagyon értelmes, de egyúttal nagyon érzékeny állat. Természetesen az érzékenység a humán szolgáltatásban is alapvető szempont, hiszen az embereknek is csak úgy tudok hatékonyan segíteni, ha elfogadják, elhiszik, amit mondok. Hitelesnek kell lenni! Nemcsak a munkaerő piacon, de az ingatlanforgalom területén is. Igaz, hogy mindkét területet a piaci helyzet jellemzi, de soha nem szabad elfelejteni, hogy ennek a piacnak van egy rendkívül érzékeny, könnyen sebezhető szereplője: maga az ember.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)