Erdélyi románc 

Csak Te érted meg azt, amit írok, Te aki kisebbségként maradsz, vagy visszatérsz

Te tudod azt, hogy mennyire lehet szeretni a szülőfölded, s hogy mindenütt jó, de a legjobb otthon. Rá tudsz csodálkozni a legegyszerűbb, ősrégi házacskára, a régi, vésett, faragott kapukra, a mezőre, a szántóföldre, a legelőre, az erdőre. Még mindig nem tudsz betelni templomod titokzatosságával, s mindig találsz valami újat, különlegeset, nyugalmasat  benne. Csak nézed, s  látod magad előtt a történelmet. A falu legősibb lakóit, a nagy tanácskozásokat, az összetartó erőt.

Szereted a hófehér telet, a forró nyarat, s esténként bámulni a messzi csillagokat. A tornácon üldögélsz egy egyszerű fapadon, s körbeölel  az orgona, vagy a dohányvirág illata. Hűséges kutyád a lábaidnál nyújtozkodik, miközben tücskök cirpelnek, békák kuruttyolnak. A temető fenyőfáin baglyok huhognak, nem jó jel, állapítod meg magadban, de legalább még vannak baglyok.

Ha elindulsz valahová, túl lassan haladsz, mert lépten-nyomon találkozol valakivel,és szót váltasz vele. Örömmel. Mosolyogva intesz az öregeknek, s kezet rázol a fiatalokkal. Nem baj, hogy későn érsz úticélodhoz, hiszen nem tettél semmi rosszat, csak embertársaiddal beszélgettél.

Gondozod őseid sírját, s kinézed, hogy hol fogsz majd pihenni Te is egyszer. Szereted  a hely nyugalmát, és nem félsz attól, hogy egyszer majd neked is menned kell, hiszen annyian távoztak már.

Megszereted a régi varrottasakat, s próbálsz Te is hasonlókat alkotni. Lehet, hogy nem a  világ legnagyobb  remekművei  lesznek, de neked mindenképp azok. Megtanítod a gyerekednek, hogy ő is érezze  az alkotás örömét, s  majd egykor továbbadja  azt. Népdalokat énekelsz, hol vidámat, hol szomorút, hangulatodnak megfelelően. Könnyek szöknek a szemedbe, ha  meghallod a fúvószenekart, s fájdalmadat kiénekled a faluban tartott zenés összejövetelek körbenállós reggelén, ahol a zenész kezdi, s Te végzed.

Fát ültetsz, még ha öreg is vagy, mert jó lesz a termése az unokáknak.  Mindenfélét:  almát, diót, szilvát, meggyet. Ha van egy kis szerencséd, akkor találsz valakinél eperfát is, legyen az fehér vagy fekete, s örvendezel, hogy végre Neked is lesz egy olyan fád, amely régen minden parasztház udvarán állt. Hátramész a kertbe gyomlálni, s hozol a másnapi levesbe némi friss  zöldséget. Leakasztasz egy darab szalonnát a füstölőből, s vöröshagymát hántasz hozzá, aztán jóízűen falatozol.

Érzed néped, nemzeted kínját, és csodálod, hogy még bírják. Elviseled a sarat, a port, még ha néha háborogsz is. Elviseled azokat, akik másképp próbálnak révbe érni, de kiállsz a magad igazáért. És nem adod fel, még ha néha úgy érzed, hogy itt az ideje pontot tenni. Folytatod, és szeretnél  jó ember lenni. Mert itthon vagy.

Írta:
László-Fábián Júlia
Written by
Szerző: 2022. 02. 20.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése