Az elmúlt század rajzolóasszonyai

A sok rajzolt tulipán, szegfű, rózsa, liliom, bogyó, levél, inda és egyéb hímzésminta valószínűleg télen született, nyáridőben nem nagyon lehetett erre idejük

Azt mondják, rajzolni könnyű. Veszed a ceruzát, aztán néhány egyenes meg görbe vonal, s már kész is a rajz. Ha gyerek vagy, akkor valóban így van. Sőt, felnőttként is ugyanaz a helyzet. De egy szép rajz már más tál tészta.

Egyébként gondoljunk csak bele, mitől lesz egy rajz szemnek kellemes? Talán a mondanivalója határozza ezt meg? Vagy az, hogy esztétikusan van elrendezve a lapon? Netán a valósághűsége helyezi előtérbe?

Nos, itt már vitatkozhatnánk egy ideig, és sokféle rajztípust elemezhetnénk. Viszont próbáljunk egy kicsit az egykori rajzolóasszonyok bőrébe bújni, és az ők szemszögükből vetni egy-két pillantást erre a tevékenységre. Ami nem is olyan egyszerű dolog. Követni a hagyományos mintákat, de mindig valami újat felmutatni, többféle hímzési módot ismerni, kéréseknek megfelelni.A rajzolóasszonyokról  nem szólnak énekek vagy költemények, de nélkülük sosem születtek volna meg a napjainkban is használt minták, motívumok.  Nem azon ügyködtek, hogy a valóságnak megfelelően ábrázoljanak, inkább a hagyományos mintakincs felhasználására, újragondolására,  és az alkotás  összhatására törekedtek. Esztétikai érzékkel rendelkeztek, szabályokat hoztak létre és követtek, szebbnél  szebb kézimunkákkal gazdagították a társadalmat. Minden faluban ott voltak, egymástól tanultak, ellestek, kitaláltak, alkottak. Nem lehetett könnyű dolguk, hiszen nem segítette őket semmiféle modern kivitelezés. Megismerkedtek az addig használatban lévő motívumokkal, aztán azokat alkalmazták különböző kontextusokban. Levelekkel, indákkal, bogyókkal kombinálták, mert fantáziára régen is szükség volt. Így, rövid ü-vel a szükségben, nem mint a házi áldás szűkségében, amit, sajnos, jelenleg többen kijavítanak. Az eredeti így hangzik:

A szűkség itt nem jelent mást, mint a bőség ellentétét, ezt így gondolták annak idején a rajzolóasszonyok, akik  feliratoztak is néha. Ez valószínűleg nem eshetett nehezükre, ugyanis eddigi tapasztalataim szerint akik szépen írnak, azok szépen rajzolnak. Ugyanez fordítottan is igaz.

A sok rajzolt tulipán, szegfű, rózsa, liliom, bogyó, levél, inda és egyéb hímzésminta valószínűleg télen született, nyáridőben nem nagyon lehetett erre idejük az asszonyoknak, akik egyébként látástól-vakulásig dolgoztak a mezőn, a kertben, az istállóban, és a házimunka meg gyereknevelés  is az ő feladatuk volt. Bizonyára lámpafénynél  is rajzolgattak néha, amikor a család már édesdeden aludt,de ez már szemeiknek megerőltető munka lehetett. 

Ahogy telt az idő, rájöttek, hogy  alumíniumkanál és zsírpapír segítségével a minták átmásolhatók. Ekkor kezdődött el a rajzolóasszonyok karrierjének hanyatlása. Erre még rásegített az előnyomott mintákkal megvásárolható anyagok megjelenése. Pedig ezek egyformák voltak. A rajzolóasszonyok pedig éppen ezért voltak különlegesek: mindig újat és egyedit alkottak. Mint a jelenkori nagy divattervezők.

Hogy léteznek-e még ilyen asszonyok? Igen, még akadnak néhányan. Főleg a hagyományőrzőbb vidékeken. Sőt, pár éve még találkozót is tartottak.  Mert  rajzolóasszonynak lenni nem egy mesterség volt, inkább kiváltság. Ezeknek a nőknek a neveik nem maradtak fenn, alkotásaik vagy azoknak egyes elemei viszont igen.  S ez egy kicsit a halhatatlanság felé taszigálta őket, még így, névtelenül is.

Szerző: 2022. 02. 13.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése