Jóskát jósolta Julának a jövendőmondó

Lesz még egy gyereke, de vigyázzon rá, mert ha nem, akkor nyomorékként fogja leélni az életét

Melyik nő mondhatná el magáról, hogy életében legalább egyszer nem jósoltatott? Vagy akár többször is. Hozzátartozik a kultúránkhoz. Hiszen mindenből jósolunk, akár magunk is: az állatok viselkedéséből, testrészeiből, időjárásból, feltételezésekből. Még a táltosok korából hozhattuk magunkkal. Igaz, hogy ezek foggal vagy tíznél több ujjacskával jöttek világra, de az már rég volt. Ma már nem szükségesek ezek a kellékek, anélkül is lehet jövendőt mondani. 

Egyszer én is meglátogattam egy jósnőt a barátnőimmel, de igazából semmire sem emlékszem az elhangzottakból. Akkor jót kacagtunk rajta, aztán én kezdtem el ebből-abból jósolgatni. Csak úgy, a magunk szórakoztatására. Persze, senki nem vette komolyan, én magam sem. De jókat lehetett nevetni rajta.

Jula viszont nem igazán nevetett a jóslatokon. Mondjuk, ez már régen történt, még a harmincas évek végén, és Julát nagyon megviselte a valós élet: elveszítette kedves lányát, Zsuzsikát. Miután hónapokig csak sírt, eluralkodott rajta a félelem: lesz-e még gyereke? Nem történik-e azzal is valami? Ilyesmik fordultak meg a fejében, amikor elhatározta, hogy megfordul egy jósnőnél. Szerette volna tisztán látni a jövőt.

Kedves asszony volt a jövendőmondó nő, egy tábla szalonnáért elárulta az elkövetkezendő valóságot. 

– Lesz még egy gyereke, de nagyon vigyázzon rá, mert ha nem, akkor nyomorékként fogja leélni az életét.

Jula azt sem tudta, hogy örüljön vagy szomorkodjon. Rábízta magát a sorsa. De amikor egy év múlva megszületett a kis Jóska, azonnal eszébe jutott a jóslat. Vigyázott is rá, jobban, mint a szeme fényére. Ahogy  egy kicsit felcseperedett, akkor is állandóan maga mellett tartotta. Miközben szőtt, fél szeme az osztovátán, a másik fél pedig Jóskán volt. Ha a gyerek egy kicsit elkóborolt a szomszédba, máris kiáltozott:

– Jóska! Jóska! Hol vagy?!

Jóska viszont eleven kis kölyök volt, kész energiabomba. Egyik szomszédból a másikba szaladgált állandóan, miközben Julát a szívroham kerülgette. Az utca állandóan a Jóska nevétől volt hangos.

– Jóska, Jóska, Jóska, Jóska! Haggyatok mán békén!!

Addig feleselt, hogy Julát egyszer elöntötte a pulykaméreg.

– Hallgass, te gyermek! Tudd meg, ha Zsuzsika nem halt vóna meg, akkor te nem is vónál!

Megszeppent erre Jóska. Sírva szaladt az apjához, aki a csűrben hasogatta a fát.

– Édesapám! Úgy-e, én akárhogy is vónék?

Az apja kissé értetlenül nézett rá, de aztán mosolyogva válaszolt:

– Vóná, fiam, vóná!

Egy idő után Jula is lenyugodott, már nem féltette annyira Jóskát. Legyen, ami lesz, gondolta, mindenhol nem lehetek mellette.

Jóska sosem lett nyomorék. Boldogan élte le az életét.

Írta:
László-Fábián Júlia

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése