Jóskát jósolta Julának a jövendőmondó

Lesz még egy gyereke, de vigyázzon rá, mert ha nem, akkor nyomorékként fogja leélni az életét

Melyik nő mondhatná el magáról, hogy életében legalább egyszer nem jósoltatott? Vagy akár többször is. Hozzátartozik a kultúránkhoz. Hiszen mindenből jósolunk, akár magunk is: az állatok viselkedéséből, testrészeiből, időjárásból, feltételezésekből. Még a táltosok korából hozhattuk magunkkal. Igaz, hogy ezek foggal vagy tíznél több ujjacskával jöttek világra, de az már rég volt. Ma már nem szükségesek ezek a kellékek, anélkül is lehet jövendőt mondani. 

Egyszer én is meglátogattam egy jósnőt a barátnőimmel, de igazából semmire sem emlékszem az elhangzottakból. Akkor jót kacagtunk rajta, aztán én kezdtem el ebből-abból jósolgatni. Csak úgy, a magunk szórakoztatására. Persze, senki nem vette komolyan, én magam sem. De jókat lehetett nevetni rajta.

Jula viszont nem igazán nevetett a jóslatokon. Mondjuk, ez már régen történt, még a harmincas évek végén, és Julát nagyon megviselte a valós élet: elveszítette kedves lányát, Zsuzsikát. Miután hónapokig csak sírt, eluralkodott rajta a félelem: lesz-e még gyereke? Nem történik-e azzal is valami? Ilyesmik fordultak meg a fejében, amikor elhatározta, hogy megfordul egy jósnőnél. Szerette volna tisztán látni a jövőt.

Kedves asszony volt a jövendőmondó nő, egy tábla szalonnáért elárulta az elkövetkezendő valóságot. 

– Lesz még egy gyereke, de nagyon vigyázzon rá, mert ha nem, akkor nyomorékként fogja leélni az életét.

Jula azt sem tudta, hogy örüljön vagy szomorkodjon. Rábízta magát a sorsa. De amikor egy év múlva megszületett a kis Jóska, azonnal eszébe jutott a jóslat. Vigyázott is rá, jobban, mint a szeme fényére. Ahogy  egy kicsit felcseperedett, akkor is állandóan maga mellett tartotta. Miközben szőtt, fél szeme az osztovátán, a másik fél pedig Jóskán volt. Ha a gyerek egy kicsit elkóborolt a szomszédba, máris kiáltozott:

– Jóska! Jóska! Hol vagy?!

Jóska viszont eleven kis kölyök volt, kész energiabomba. Egyik szomszédból a másikba szaladgált állandóan, miközben Julát a szívroham kerülgette. Az utca állandóan a Jóska nevétől volt hangos.

– Jóska, Jóska, Jóska, Jóska! Haggyatok mán békén!!

Addig feleselt, hogy Julát egyszer elöntötte a pulykaméreg.

– Hallgass, te gyermek! Tudd meg, ha Zsuzsika nem halt vóna meg, akkor te nem is vónál!

Megszeppent erre Jóska. Sírva szaladt az apjához, aki a csűrben hasogatta a fát.

– Édesapám! Úgy-e, én akárhogy is vónék?

Az apja kissé értetlenül nézett rá, de aztán mosolyogva válaszolt:

– Vóná, fiam, vóná!

Egy idő után Jula is lenyugodott, már nem féltette annyira Jóskát. Legyen, ami lesz, gondolta, mindenhol nem lehetek mellette.

Jóska sosem lett nyomorék. Boldogan élte le az életét.

Szerző: 2021. 11. 06.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Rózsa Sándor talpig nehéz vasban

Egy magyar rablóvezér Ferenc József császár kufsteini várbörtönében Oly távol messze van hazám – énekelhette volna a történelmi távlat által romantikussá “nemesült” emlékű honfitársunk. A több méter vastag falak szűk... Tartalom megtekintése

Lisztománia

Tüttő József alkotása 50x30cm, olaj/MDF. “Lisztománia, üzenet a Liszt érzékenyeknek!!” Rossz vicc, kicsit megengedtem magamnak az áthallás mókáját. Tüttő József jó humorral sajátos komponálással terítette elénk nagy zeneköltőnk jellemzőit: az... Tartalom megtekintése

Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése