Jóskát jósolta Julának a jövendőmondó

Lesz még egy gyereke, de vigyázzon rá, mert ha nem, akkor nyomorékként fogja leélni az életét

Melyik nő mondhatná el magáról, hogy életében legalább egyszer nem jósoltatott? Vagy akár többször is. Hozzátartozik a kultúránkhoz. Hiszen mindenből jósolunk, akár magunk is: az állatok viselkedéséből, testrészeiből, időjárásból, feltételezésekből. Még a táltosok korából hozhattuk magunkkal. Igaz, hogy ezek foggal vagy tíznél több ujjacskával jöttek világra, de az már rég volt. Ma már nem szükségesek ezek a kellékek, anélkül is lehet jövendőt mondani. 

Egyszer én is meglátogattam egy jósnőt a barátnőimmel, de igazából semmire sem emlékszem az elhangzottakból. Akkor jót kacagtunk rajta, aztán én kezdtem el ebből-abból jósolgatni. Csak úgy, a magunk szórakoztatására. Persze, senki nem vette komolyan, én magam sem. De jókat lehetett nevetni rajta.

Jula viszont nem igazán nevetett a jóslatokon. Mondjuk, ez már régen történt, még a harmincas évek végén, és Julát nagyon megviselte a valós élet: elveszítette kedves lányát, Zsuzsikát. Miután hónapokig csak sírt, eluralkodott rajta a félelem: lesz-e még gyereke? Nem történik-e azzal is valami? Ilyesmik fordultak meg a fejében, amikor elhatározta, hogy megfordul egy jósnőnél. Szerette volna tisztán látni a jövőt.

Kedves asszony volt a jövendőmondó nő, egy tábla szalonnáért elárulta az elkövetkezendő valóságot. 

– Lesz még egy gyereke, de nagyon vigyázzon rá, mert ha nem, akkor nyomorékként fogja leélni az életét.

Jula azt sem tudta, hogy örüljön vagy szomorkodjon. Rábízta magát a sorsa. De amikor egy év múlva megszületett a kis Jóska, azonnal eszébe jutott a jóslat. Vigyázott is rá, jobban, mint a szeme fényére. Ahogy  egy kicsit felcseperedett, akkor is állandóan maga mellett tartotta. Miközben szőtt, fél szeme az osztovátán, a másik fél pedig Jóskán volt. Ha a gyerek egy kicsit elkóborolt a szomszédba, máris kiáltozott:

– Jóska! Jóska! Hol vagy?!

Jóska viszont eleven kis kölyök volt, kész energiabomba. Egyik szomszédból a másikba szaladgált állandóan, miközben Julát a szívroham kerülgette. Az utca állandóan a Jóska nevétől volt hangos.

– Jóska, Jóska, Jóska, Jóska! Haggyatok mán békén!!

Addig feleselt, hogy Julát egyszer elöntötte a pulykaméreg.

– Hallgass, te gyermek! Tudd meg, ha Zsuzsika nem halt vóna meg, akkor te nem is vónál!

Megszeppent erre Jóska. Sírva szaladt az apjához, aki a csűrben hasogatta a fát.

– Édesapám! Úgy-e, én akárhogy is vónék?

Az apja kissé értetlenül nézett rá, de aztán mosolyogva válaszolt:

– Vóná, fiam, vóná!

Egy idő után Jula is lenyugodott, már nem féltette annyira Jóskát. Legyen, ami lesz, gondolta, mindenhol nem lehetek mellette.

Jóska sosem lett nyomorék. Boldogan élte le az életét.

Írta:
László-Fábián Júlia
Written by
Szerző: 2021. 11. 06.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése