Jóskát jósolta Julának a jövendőmondó

Lesz még egy gyereke, de vigyázzon rá, mert ha nem, akkor nyomorékként fogja leélni az életét

Melyik nő mondhatná el magáról, hogy életében legalább egyszer nem jósoltatott? Vagy akár többször is. Hozzátartozik a kultúránkhoz. Hiszen mindenből jósolunk, akár magunk is: az állatok viselkedéséből, testrészeiből, időjárásból, feltételezésekből. Még a táltosok korából hozhattuk magunkkal. Igaz, hogy ezek foggal vagy tíznél több ujjacskával jöttek világra, de az már rég volt. Ma már nem szükségesek ezek a kellékek, anélkül is lehet jövendőt mondani. 

Egyszer én is meglátogattam egy jósnőt a barátnőimmel, de igazából semmire sem emlékszem az elhangzottakból. Akkor jót kacagtunk rajta, aztán én kezdtem el ebből-abból jósolgatni. Csak úgy, a magunk szórakoztatására. Persze, senki nem vette komolyan, én magam sem. De jókat lehetett nevetni rajta.

Jula viszont nem igazán nevetett a jóslatokon. Mondjuk, ez már régen történt, még a harmincas évek végén, és Julát nagyon megviselte a valós élet: elveszítette kedves lányát, Zsuzsikát. Miután hónapokig csak sírt, eluralkodott rajta a félelem: lesz-e még gyereke? Nem történik-e azzal is valami? Ilyesmik fordultak meg a fejében, amikor elhatározta, hogy megfordul egy jósnőnél. Szerette volna tisztán látni a jövőt.

Kedves asszony volt a jövendőmondó nő, egy tábla szalonnáért elárulta az elkövetkezendő valóságot. 

– Lesz még egy gyereke, de nagyon vigyázzon rá, mert ha nem, akkor nyomorékként fogja leélni az életét.

Jula azt sem tudta, hogy örüljön vagy szomorkodjon. Rábízta magát a sorsa. De amikor egy év múlva megszületett a kis Jóska, azonnal eszébe jutott a jóslat. Vigyázott is rá, jobban, mint a szeme fényére. Ahogy  egy kicsit felcseperedett, akkor is állandóan maga mellett tartotta. Miközben szőtt, fél szeme az osztovátán, a másik fél pedig Jóskán volt. Ha a gyerek egy kicsit elkóborolt a szomszédba, máris kiáltozott:

– Jóska! Jóska! Hol vagy?!

Jóska viszont eleven kis kölyök volt, kész energiabomba. Egyik szomszédból a másikba szaladgált állandóan, miközben Julát a szívroham kerülgette. Az utca állandóan a Jóska nevétől volt hangos.

– Jóska, Jóska, Jóska, Jóska! Haggyatok mán békén!!

Addig feleselt, hogy Julát egyszer elöntötte a pulykaméreg.

– Hallgass, te gyermek! Tudd meg, ha Zsuzsika nem halt vóna meg, akkor te nem is vónál!

Megszeppent erre Jóska. Sírva szaladt az apjához, aki a csűrben hasogatta a fát.

– Édesapám! Úgy-e, én akárhogy is vónék?

Az apja kissé értetlenül nézett rá, de aztán mosolyogva válaszolt:

– Vóná, fiam, vóná!

Egy idő után Jula is lenyugodott, már nem féltette annyira Jóskát. Legyen, ami lesz, gondolta, mindenhol nem lehetek mellette.

Jóska sosem lett nyomorék. Boldogan élte le az életét.

Szerző: 2021. 11. 06.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Csókfalva. Erdély. Templom utca

Ősz Zoltán alkotása Szénrajz, papír. 2015. Mint kottafejek a papíron,  úgy  sorakoznak a házak,  téli  álmokkal  mesékkel   csendesen.   Ebben  a  meggondolatlan  sorban   olyan szépség  van, hogy  szinte ... Tartalom megtekintése

Hiszi, hogy jó utat választott

A  Banu-Szer Kft. a vevők igényeit szem előtt tartva újul meg időről-időre  Nyíregyháza – Balázs László épületgépész mesternek bizonyára emlékezetes marad a Nyíregyházi Építőipari Ipartestület évzáró ülése. A megalapitásának 30... Tartalom megtekintése

A jószág volt az aranya a népnek

Ez a kijelentés egy megkérdőjelezhetetlen tételmondat volt a közelmúltig Szatmárban mindenképpen. Aztán a szarvasmarhák Eldorádójából sivatag lett, a legelőkből meg Terra Incognita. Arrafelé így mondják. Nem akarok szociológiai fejtegetésekbe bocsátkozni... Tartalom megtekintése

Ablakok a csendesség falain

Tüttő József alkotása 60x90cm Olaj, HDF. Ahogy  mentek az  évek  úgy szaporodtak a  házak,  kicsik, nagyok  ilyen olyat tetővel kéménnyel, és persze  ablakokkal,  nehogy  csak  az ember  lásson, hanem  az ... Tartalom megtekintése