Ilus málnát, szamócát, medvehagymát árult a piacon, de Károly inkább a kezét kérte meg Ilus még akkor sem tudott örülni, mikor a postás meghozta az első nyugdíját. Minek? Éppen annyit... Tartalom megtekintése
Mit csiripelnek a madarak a pletykafészekben?
El is fogja hagyni Kati az urát, meglátod, mer a Géza tehetősebb
Rozika néni lassan felült az ágyban. Lábával kitapogatta a papucsait, majd nagyot nyújtózkodva elindult a konyha felé. Kinyitotta a kemence ajtaját, s a piszkavassal jól belekotorászott. Némi parázs éledt fel, s vörösen pislákolni kezdett a hajnali szürkeségben.
– Hál Istennek! – lélegzett fel Rozika néni. Mindjárt vidámabb lett, mikor rájött, hogy könnyen újraélesztheti a tüzet. Azonnal csuszákat dobott be, néhány régi újságpapír és fadarab kíséretében, s kinyitotta a levegőztetőajtót, hogy fellobbanjon a láng.
Pár perc múlva már pattogva égett a tűz. A vödörből vizet merített egy pléhcsuporral, majd a teáskannába töltötte. A kanna a kályhára került, Rozika néni meg becsoszogott a kamarába. Egy papírtasakból szárított föförvényt (borsmentát) szedegélt ki, meg citromfüvet. Mire visszaért a konyhába, már forrt a víz, és könnyedén belehajította a füveket. A kis konyhát élénk mentaillat árasztotta el, amitől Rozika néni még jobban érezte magát. Félrehúzta a teáskannát, s benyitott a szobába.
– Pista! Bőgnek a tehenek!
– Jól van, na, menyek má! – dörmögte vissza Pista.
– Na azért! – húzta össze szemöldökét Rozika néni, miközben szélesre tárta a bejárati ajtót.
Az ajtó keletre nyílt, így szembetalálta magát a domb mögül előbukkanó napsugarakkal, melyek meleg fényárnyalattal vonták be Székelyvaján a lassan kopaszodó fákat. Mintha egy csupaszín, szemboldogító képet nézett volna. De azért rögtön észrevette, hogy mindennek ellenére a levegő eléggé hideg, s visszafordult, hogy lájbit vegyen magára. Azazhogy fordult volna, de a szomszéd ház előtt mintha egy árnyat látott volna elsurrani, s ez rögtön odafigyelésre késztette.
– Mi a csuda, tán felkelt már ez a fehérnép? Hmmm… csudálkoznék.
Pista még mindig nem jelent meg, hát ismét bekiáltott:
– Hé, te hétalvó, még a szomszédasszan is felkelt!
– Ammá ténleg.
– Ne higgyed, de egy árnyék somfordált a ház előtt.
– A valami egyéb lesz – lépett ki Pista az ajtón, s egyenest az almáriumhoz caplatott. Töltött egy pohár pálinkát, s egyből felhajtotta.
– Áá, ez igen – húzódott mosolyra a szája, s gyorsan beleharapott az estéről maradt pánkóba.
– Na, menny, addig előszedem a reggelit – zsörtölt Rozika néni.
Pista már kinn is volt,s a szomszédos házat méricskélte a szemével. De ott mély csend honolt.
Gyorsan szénát dobott a tehenek elé, megitatta őket, kihányta a ganét s indult reggelizni. Ekkor látta meg a kerítésnél Katit.
– Aggyanisten jó reggelt, szomszédasszan! Hallam, már rég fenn van.
– Én aztán nem, most keltem fel az előbb. Nekünk nincs se tehenünk, se lovunk, mint magaknak! – kacagott Kati, s befordult a nyárikonyhába.
Pista megvakarta a fejebúbját, megcsóválta a fejét, s bement. Megevett egy jó darab szalonnát, egy fej vereshagymát, s már indult is, hogy a maradék sarjút hozza el a mezőről.
– Aztán siess! De kösd meg jól a sarjút, el ne hullasd, mint a múltkor!
– Jól van, asszan, te csak nyisd ki a kaput!
Persze, hogy megállt a kocsma előtt, a lovat a mellette lévő üres telken hagyva legelészni. Sanyi komája már a pultnál álldogált, nem ült le, mert sietett. Épp a reggeli híreket tárgyalták a kocsmárossal.
– Te nem hallattál valamit? – fordult Sanyi Pista felé.
– Én nem, de ha tudni akarad, a feleségem igen. Nem hallatt, hanem látott.
– Aztán mit látott?
– Nem mit, hanem kit. Valakit Katinál.
Felhörpintették a pálinkáikat, mindenki ment a maga dolgára. Sanyi haza.
– Na, mi újság a faluban? – szögezte neki a kérdést a felesége, Marcsi.
– Semmi. Csak valaki jár Katihoz.
– Katihoz? És ki az?
– Honnan tudjam, haggy má!
Sanyi hátrament a pajtába, Marcsi átlibbent a szomszédba. Azonnal értesítette a szomszédasszonyt, hogy Kati félrelépett, szeretőt tart az ura mellett. A szomszédasszony sem volt rest, még ki sem hűlt a szék, amin Marcsi üldögélt, átszaladt a barátnéjához.
– Képzeld, Kati szeretőt tart! Pedig szegén ura mennyit dógozik, hogy mindenek meglegyen, hajnalban elmegy a városba, s csak estefelé ér haza. De hiábo, kikapós az a fehérnép!
– S ki a szerető?
– Azt még nem tudam, de a tegnapelőtt láttom a bótba, s erősen nézte Harkó Gézát! Az meg vigyorgott neki.
– Biztos az lesz, az is egész nap az útan van!
– El is fogja hagyni Kati az urát, meglátod, mer a Géza tehetősebb. Az annyát béköltöztetik a hátsó házba, s ők aztán elől, a nagy házba ellesznek.
– Jaj, Istenem, há ki gondolta vóna ezekről!
Délután, mikor Pista hazafelé tartott, ismét megállott a kocsmánál.
– Hallatta, Pista bá?
– Mit, fiam?
– Hát a szomszédasszanyának, Katinak, már van két gyermeke a Harkó Gézától, csak az annya neveli őket. De jövő héten Kati elszökik Gézával, mert a Géza annya haldoklik, s idehozzák a két gyermeket is. Égyik fiú, a másik meg léány.
Pista nem szólt semmit, csak a kalapját húzta egy kicsit mélyebben a szemébe. És úgy gondolta, hogy most már megértette, hogyan keletkezett a népmese.
Hasonló
Égi áldás az özvegyasszony ...
Történetek a füstölődő szal...
Szilveszter Székelyföldön 1...
Nótával veszekedtek, nótáva...
Fény derült az árnyékszéken...
Hol vagy, gazdám? Hol vagy,...
A szomszéd néni bécsi szele...
A torta esete a hirtelen me...
A falusi portáknak megvolt ...
Randevú a Nagyhídnál, aztán...
Farsangtemetés Alsósófalván...
A szőlőst kiszántják, a föl...
Székelyvaja aranycsapata
Kormi macskánk megnyitotta ...
A komlós, amit firmának nev...
Harmincezer nap és egy mar...
Virágok a mennyezeten, a ka...
Mert fontos a pihenés, a cs...
Anyóka az autóbuszon
Nagylegények, nagyleányok
Égi áldás az özvegyasszony házasságára
Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren
Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése
Varázslat
Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta áll ez a nagyon régi épület, kicsit elvarázsolt szépségével kastély, kicsit bástya szerű repkénnyel befutott oldalával. Az idő ... Tartalom megtekintése
Az út
Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése