Egy magyar rablóvezér Ferenc József császár kufsteini várbörtönében Oly távol messze van hazám – énekelhette volna a történelmi távlat által romantikussá “nemesült” emlékű honfitársunk. A több méter vastag falak szűk... Tartalom megtekintése
Mit csiripelnek a madarak a pletykafészekben?
El is fogja hagyni Kati az urát, meglátod, mer a Géza tehetősebb

A képen a székelyvajai származású Orbán Irén faliszőnyege.
Rozika néni lassan felült az ágyban. Lábával kitapogatta a papucsait, majd nagyot nyújtózkodva elindult a konyha felé. Kinyitotta a kemence ajtaját, s a piszkavassal jól belekotorászott. Némi parázs éledt fel, s vörösen pislákolni kezdett a hajnali szürkeségben.
– Hál Istennek! – lélegzett fel Rozika néni. Mindjárt vidámabb lett, mikor rájött, hogy könnyen újraélesztheti a tüzet. Azonnal csuszákat dobott be, néhány régi újságpapír és fadarab kíséretében, s kinyitotta a levegőztetőajtót, hogy fellobbanjon a láng.
Pár perc múlva már pattogva égett a tűz. A vödörből vizet merített egy pléhcsuporral, majd a teáskannába töltötte. A kanna a kályhára került, Rozika néni meg becsoszogott a kamarába. Egy papírtasakból szárított föförvényt (borsmentát) szedegélt ki, meg citromfüvet. Mire visszaért a konyhába, már forrt a víz, és könnyedén belehajította a füveket. A kis konyhát élénk mentaillat árasztotta el, amitől Rozika néni még jobban érezte magát. Félrehúzta a teáskannát, s benyitott a szobába.
– Pista! Bőgnek a tehenek!
– Jól van, na, menyek má! – dörmögte vissza Pista.
– Na azért! – húzta össze szemöldökét Rozika néni, miközben szélesre tárta a bejárati ajtót.
Az ajtó keletre nyílt, így szembetalálta magát a domb mögül előbukkanó napsugarakkal, melyek meleg fényárnyalattal vonták be Székelyvaján a lassan kopaszodó fákat. Mintha egy csupaszín, szemboldogító képet nézett volna. De azért rögtön észrevette, hogy mindennek ellenére a levegő eléggé hideg, s visszafordult, hogy lájbit vegyen magára. Azazhogy fordult volna, de a szomszéd ház előtt mintha egy árnyat látott volna elsurrani, s ez rögtön odafigyelésre késztette.
– Mi a csuda, tán felkelt már ez a fehérnép? Hmmm… csudálkoznék.
Pista még mindig nem jelent meg, hát ismét bekiáltott:
– Hé, te hétalvó, még a szomszédasszan is felkelt!
– Ammá ténleg.
– Ne higgyed, de egy árnyék somfordált a ház előtt.
– A valami egyéb lesz – lépett ki Pista az ajtón, s egyenest az almáriumhoz caplatott. Töltött egy pohár pálinkát, s egyből felhajtotta.
– Áá, ez igen – húzódott mosolyra a szája, s gyorsan beleharapott az estéről maradt pánkóba.
– Na, menny, addig előszedem a reggelit – zsörtölt Rozika néni.
Pista már kinn is volt,s a szomszédos házat méricskélte a szemével. De ott mély csend honolt.
Gyorsan szénát dobott a tehenek elé, megitatta őket, kihányta a ganét s indult reggelizni. Ekkor látta meg a kerítésnél Katit.
– Aggyanisten jó reggelt, szomszédasszan! Hallam, már rég fenn van.
– Én aztán nem, most keltem fel az előbb. Nekünk nincs se tehenünk, se lovunk, mint magaknak! – kacagott Kati, s befordult a nyárikonyhába.
Pista megvakarta a fejebúbját, megcsóválta a fejét, s bement. Megevett egy jó darab szalonnát, egy fej vereshagymát, s már indult is, hogy a maradék sarjút hozza el a mezőről.
– Aztán siess! De kösd meg jól a sarjút, el ne hullasd, mint a múltkor!
– Jól van, asszan, te csak nyisd ki a kaput!
Persze, hogy megállt a kocsma előtt, a lovat a mellette lévő üres telken hagyva legelészni. Sanyi komája már a pultnál álldogált, nem ült le, mert sietett. Épp a reggeli híreket tárgyalták a kocsmárossal.
– Te nem hallattál valamit? – fordult Sanyi Pista felé.
– Én nem, de ha tudni akarad, a feleségem igen. Nem hallatt, hanem látott.
– Aztán mit látott?
– Nem mit, hanem kit. Valakit Katinál.
Felhörpintették a pálinkáikat, mindenki ment a maga dolgára. Sanyi haza.
– Na, mi újság a faluban? – szögezte neki a kérdést a felesége, Marcsi.
– Semmi. Csak valaki jár Katihoz.
– Katihoz? És ki az?
– Honnan tudjam, haggy má!
Sanyi hátrament a pajtába, Marcsi átlibbent a szomszédba. Azonnal értesítette a szomszédasszonyt, hogy Kati félrelépett, szeretőt tart az ura mellett. A szomszédasszony sem volt rest, még ki sem hűlt a szék, amin Marcsi üldögélt, átszaladt a barátnéjához.
– Képzeld, Kati szeretőt tart! Pedig szegén ura mennyit dógozik, hogy mindenek meglegyen, hajnalban elmegy a városba, s csak estefelé ér haza. De hiábo, kikapós az a fehérnép!
– S ki a szerető?
– Azt még nem tudam, de a tegnapelőtt láttom a bótba, s erősen nézte Harkó Gézát! Az meg vigyorgott neki.
– Biztos az lesz, az is egész nap az útan van!
– El is fogja hagyni Kati az urát, meglátod, mer a Géza tehetősebb. Az annyát béköltöztetik a hátsó házba, s ők aztán elől, a nagy házba ellesznek.
– Jaj, Istenem, há ki gondolta vóna ezekről!
Délután, mikor Pista hazafelé tartott, ismét megállott a kocsmánál.
– Hallatta, Pista bá?
– Mit, fiam?
– Hát a szomszédasszanyának, Katinak, már van két gyermeke a Harkó Gézától, csak az annya neveli őket. De jövő héten Kati elszökik Gézával, mert a Géza annya haldoklik, s idehozzák a két gyermeket is. Égyik fiú, a másik meg léány.
Pista nem szólt semmit, csak a kalapját húzta egy kicsit mélyebben a szemébe. És úgy gondolta, hogy most már megértette, hogyan keletkezett a népmese.
Hasonló
Mert fontos a pihenés, a cs...
Anyóka az autóbuszon
Nagylegények, nagyleányok
Halk csipogás kezdett halla...
Erdélyi románc
Az elmúlt század rajzolóass...
Ceaușescu feleségének is va...
Székely legény felesküszik ...
Jóskát jósolta Julának a jö...
Izzó pillanatok a Kazán-szo...
Fúrnak-faragnak, festenek é...
Hargita megye legrégebbi sz...
Kislány a zongoránál
A kolozsvári ládának nagy é...
Nálunk lakott a posta Széke...
Húsvéti kaputolvajok az éjs...
Nyárádmenti székelyek
Felragyogott a nap János bá...
Némely halál kisebb fakopor...
Ismét egy esztendő elszállo...
Rózsa Sándor talpig nehéz vasban

Iszapfürdő és sóhegyek a Korond patak partján

Ezzel a sárral kenem be a bőröm, mutatja a lány, és nem is késlekedik, hozzákezd a művelethez Még szerencse, hogy a kenekedés elején elkészült a kép. A nyár égető napsugarai... Tartalom megtekintése
Lisztománia

Tüttő József alkotása 50x30cm, olaj/MDF. “Lisztománia, üzenet a Liszt érzékenyeknek!!” Rossz vicc, kicsit megengedtem magamnak az áthallás mókáját. Tüttő József jó humorral sajátos komponálással terítette elénk nagy zeneköltőnk jellemzőit: az... Tartalom megtekintése
Az a lapály valamikor igen nagy lábon élt

A Patakhát (vagy Patak-hát) az Ecceri fiú falujának egyik jelentős területe A szekeresi útról le kell térni és az onnan kiinduló földút elvisz akár Kisnaményba, akár Darnóra. Attól függ, hogy... Tartalom megtekintése
Pengefogú hódok, félszarvú óriások

Rövidgatyában a csinárok földjén nyár elején a kömörei határban Szeretem a május végét, a júniust. Az egyre hosszabbodó nappalok időszaka, még este kilenckor is világos van. Megyünk a fény felé.... Tartalom megtekintése
Toronyóra a templom mennyezetén

Sankt Wolfgang, Salzkammergut gyöngyszeme IMG_0707 IMG_0722 IMG_0713 IMG_0712 IMG_0715 IMG_0716 IMG_0726 IMG_0731 IMG_0735
A magyar jakobinusok a kufsteini vár börtönében

IMG_0669 IMG_0631 IMG_0628 IMG_0635 IMG_0639 IMG_0649 IMG_0646 IMG_0638 IMG_0665 IMG_0663 IMG_0653 IMG_0691
A császár kaiserschmarrnija Bad Ischlben

Ferenc József királyunk kedvenc fürdővárosa ma is az ínyencek zarándokhelye Az osztrák sógoroknak persze császár, így aztán nem is király-, hanem császármorzsa a magyar neve a képen látható ételkölteménynek. A... Tartalom megtekintése
Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése
Mert fontos a pihenés, a csend, a természet

Néha jól esik csak úgy leülni a kerítés elé a régi padkára, elcsevegni semmiségekről Ülni, nem gondolkodni, és csak bámulni a semmibe. Talán a szemben lévő domboldalt figyelni, melyet színes vadvirágok... Tartalom megtekintése