Mit csiripelnek a madarak a pletykafészekben?

El is fogja hagyni Kati az urát, meglátod, mer a Géza tehetősebb

A képen a székelyvajai származású Orbán Irén faliszőnyege.

Rozika néni lassan felült az ágyban. Lábával kitapogatta a papucsait, majd nagyot nyújtózkodva elindult a konyha felé. Kinyitotta a kemence ajtaját, s a piszkavassal jól belekotorászott. Némi parázs éledt fel, s vörösen pislákolni kezdett a hajnali szürkeségben.

– Hál Istennek! – lélegzett fel Rozika néni. Mindjárt vidámabb lett, mikor rájött, hogy könnyen újraélesztheti a tüzet. Azonnal csuszákat dobott be, néhány régi újságpapír és fadarab kíséretében, s kinyitotta a levegőztetőajtót, hogy fellobbanjon a láng.

Pár perc múlva már pattogva égett a tűz. A vödörből vizet merített egy pléhcsuporral, majd a teáskannába töltötte. A kanna a kályhára került, Rozika néni meg becsoszogott a kamarába. Egy papírtasakból szárított föförvényt (borsmentát) szedegélt ki, meg citromfüvet. Mire visszaért a konyhába, már forrt a víz, és könnyedén belehajította a füveket.  A kis konyhát élénk mentaillat  árasztotta el, amitől Rozika néni még jobban érezte magát. Félrehúzta a teáskannát, s benyitott a szobába.

– Pista! Bőgnek a tehenek!

– Jól van, na, menyek má! – dörmögte vissza Pista.

– Na azért! – húzta össze szemöldökét Rozika néni, miközben szélesre tárta a bejárati ajtót.

Az ajtó keletre nyílt, így szembetalálta magát a domb mögül előbukkanó napsugarakkal, melyek meleg fényárnyalattal vonták be Székelyvaján a lassan kopaszodó fákat. Mintha egy csupaszín, szemboldogító képet nézett volna. De azért rögtön észrevette, hogy mindennek ellenére a levegő eléggé hideg, s visszafordult, hogy lájbit vegyen magára. Azazhogy fordult volna, de a szomszéd ház előtt mintha egy árnyat látott volna elsurrani, s ez rögtön odafigyelésre késztette.

– Mi a csuda, tán felkelt már ez a fehérnép? Hmmm… csudálkoznék.

Pista még mindig nem jelent meg, hát ismét bekiáltott:

– Hé, te hétalvó, még a szomszédasszan is felkelt!

– Ammá ténleg.

– Ne higgyed, de egy árnyék somfordált a ház előtt.

– A valami egyéb lesz – lépett ki Pista az ajtón, s egyenest az almáriumhoz caplatott. Töltött egy pohár pálinkát, s egyből felhajtotta.

– Áá, ez igen – húzódott mosolyra a szája, s gyorsan beleharapott az estéről maradt pánkóba.

– Na, menny, addig előszedem a reggelit – zsörtölt Rozika néni.

Pista már kinn is volt,s a szomszédos házat méricskélte a szemével. De ott mély csend honolt.

Gyorsan szénát dobott a tehenek elé, megitatta őket, kihányta a ganét s indult reggelizni. Ekkor látta meg a kerítésnél Katit.

– Aggyanisten jó reggelt, szomszédasszan! Hallam, már rég fenn van.

– Én aztán nem, most keltem fel az előbb. Nekünk nincs se tehenünk, se lovunk, mint magaknak! – kacagott Kati, s befordult a nyárikonyhába.

Pista megvakarta a fejebúbját, megcsóválta a fejét, s bement. Megevett egy jó darab szalonnát, egy fej vereshagymát, s már indult is, hogy a maradék sarjút hozza el a mezőről.

– Aztán siess! De kösd meg jól a sarjút, el ne hullasd, mint a múltkor!

– Jól van, asszan, te csak nyisd ki a kaput!

Persze, hogy megállt a kocsma előtt, a lovat a mellette lévő üres telken hagyva legelészni. Sanyi komája már a pultnál álldogált, nem ült le, mert sietett. Épp a reggeli híreket tárgyalták a kocsmárossal.

– Te nem hallattál valamit? – fordult Sanyi Pista felé.

– Én nem, de ha tudni akarad, a feleségem igen. Nem hallatt, hanem látott.

– Aztán mit látott?

– Nem mit, hanem kit. Valakit Katinál.

Felhörpintették a pálinkáikat,  mindenki ment a maga dolgára. Sanyi haza. 

– Na, mi újság a faluban? – szögezte neki a kérdést a felesége, Marcsi.

– Semmi. Csak valaki jár Katihoz.

– Katihoz? És ki az?

– Honnan tudjam, haggy má!

Sanyi hátrament a pajtába, Marcsi átlibbent a szomszédba. Azonnal értesítette a szomszédasszonyt, hogy Kati félrelépett, szeretőt tart az ura mellett. A szomszédasszony sem volt rest, még ki sem hűlt a szék, amin Marcsi üldögélt, átszaladt a barátnéjához.

– Képzeld, Kati szeretőt tart! Pedig szegén ura mennyit dógozik, hogy mindenek meglegyen, hajnalban elmegy a városba, s csak estefelé ér haza. De hiábo, kikapós az a fehérnép!

– S ki a szerető?

– Azt még nem tudam, de a tegnapelőtt láttom a bótba, s erősen nézte Harkó Gézát! Az meg vigyorgott neki.

– Biztos az lesz, az is egész nap az útan van!

– El is fogja hagyni Kati az urát, meglátod, mer a Géza tehetősebb. Az annyát béköltöztetik a hátsó házba, s ők aztán elől, a nagy házba ellesznek.

– Jaj, Istenem, há ki gondolta vóna ezekről!

Délután, mikor Pista hazafelé tartott, ismét megállott a kocsmánál.

– Hallatta, Pista bá?

– Mit, fiam?

– Hát a szomszédasszanyának, Katinak, már van két gyermeke a Harkó Gézától, csak az annya neveli őket. De jövő héten Kati elszökik Gézával, mert a Géza annya haldoklik, s idehozzák a két gyermeket is. Égyik fiú, a másik meg léány.

Pista nem szólt semmit, csak a kalapját húzta egy kicsit mélyebben a szemébe. És úgy gondolta, hogy most már megértette, hogyan keletkezett a népmese.

Írta:
László-Fábián Júlia
Written by
Szerző: 2021. 10. 22.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Csókfalva. Erdély. Templom utca

Ősz Zoltán alkotása Szénrajz, papír. 2015. Mint kottafejek a papíron,  úgy  sorakoznak a házak,  téli  álmokkal  mesékkel   csendesen.   Ebben  a  meggondolatlan  sorban   olyan szépség  van, hogy  szinte ... Tartalom megtekintése

Hiszi, hogy jó utat választott

A  Banu-Szer Kft. a vevők igényeit szem előtt tartva újul meg időről-időre  Nyíregyháza – Balázs László épületgépész mesternek bizonyára emlékezetes marad a Nyíregyházi Építőipari Ipartestület évzáró ülése. A megalapitásának 30... Tartalom megtekintése

A jószág volt az aranya a népnek

Ez a kijelentés egy megkérdőjelezhetetlen tételmondat volt a közelmúltig Szatmárban mindenképpen. Aztán a szarvasmarhák Eldorádójából sivatag lett, a legelőkből meg Terra Incognita. Arrafelé így mondják. Nem akarok szociológiai fejtegetésekbe bocsátkozni... Tartalom megtekintése

Ablakok a csendesség falain

Tüttő József alkotása 60x90cm Olaj, HDF. Ahogy  mentek az  évek  úgy szaporodtak a  házak,  kicsik, nagyok  ilyen olyat tetővel kéménnyel, és persze  ablakokkal,  nehogy  csak  az ember  lásson, hanem  az ... Tartalom megtekintése