Húsvéti kaputolvajok az éjszakában Székelyvaján    

Ám hoztak fenyőágakat, s minél több volt belőlük, annál boldogabb volt mindenki

Már nagypénteken elhatározta, hogy Húsvét szombatján ő bizony nem alszik. A tavaly konfirmált, nagylány lett, és az elmúlt Húsvétban sem tudta meg, hogy kik szegezték a fenyőket. Pedig locsoláskor eléggé körbejárta a témát, mint macska a forró kását. De a legények csak somolyogtak az alig pelyhesedő bajszuk alatt, s nem mondtak semmit. Ő meg honnan találja ki, hogy kik voltak az éjszakai vendégek!

De az idén nem így lesz. Fenn marad akár hajnalig. Még azért is.

Egész szombaton vígan sürgött-forgott az anyja mellett, sütöttek, főztek. Anya szerint kalácsot nem szabad hamarabb sütni, mint Húsvét szombatja, mert csak frissen finom, s estefelé ezzel kell megkínálni a fenyőzőket. Mármint a kisebb legénykéket, akik még nem konfirmáltak, s emiatt  nem szegezhetnek éjszaka fenyőágakat. Csak hordozhatják sötétedésig. Nem is kellett sokáig várni, érkeztek szép sorjában, mind ugyanazzal a szöveggel:

– Hoztam egy szál fenyőt, elfogadják?

Hát persze, hogy elfogadták, szíves-örömest, hiszen minél több fenyője volt egy lánynak, annál népszerűbbnek számított. Minden fenyőág örömhozó volt, s minél több volt belőlük, annál boldogabb volt mindenki. Vagyis a ház népe.

Lassan este lett. Előkészítették a töltött káposztát, ami holnap fog majd rotyogni, míg a tojásokat festik- atyaúristen, abból is van vagy százötven, s lassan mindenki mély álomba szenderedett. De ő nem. Az utcát kémlelte, csak éppen nem sokat látott. Utcai világítás hiányában… Szerencsére a kutya minden mozgást jelzett. Mihelyt ugatott, azonnal valami mocorgás, halk beszéd hallatszott. De csak az utcán.

Aztán feljött a hold. Szép telehold volt, s így már kicsivel több is megmutatkozott, mint azelőtt.  Éjféltájban megelevenedett minden. Hármas-négyes csoportok jöttek-mentek, nevetgéltek, cipekedtek. Két csoport is bevonult az udvarukra, szegezték a fenyőágakat a kútágasra, a kerítésre  s ahová érték, de egy teremtett lelket sem tudott felismerni, habár némelynek a hangja gyanús volt. De ez még nem bizonyíték.

Kettőt is elütötte az óra, és még mindig mozgás volt a faluban. Már a negyedik fenyőzőtársaság tette tiszteletét, de még mindig nem mondhatta azt, hogy biztosan felismert valakit. Ez eléggé idegesítő volt. Elkezdett azon töprengeni, hogy jobb lett volna kinn elbújni, de alaposan átgondolva ezt az ötletet, el is vetette. Igaz, hogy éppen a héten mesélte a nagybátyja, hogy legénykorában, miután kiszegezték a fenyőágakat és tetőket, az asszonyokat is meg akarták látogatni egy-egy kórézsúppal. Aztán az is elfogyott, s jobb híján egy zsúp hevítőt aggattak Rebi nénnek a házára, jókora kuncogás közepette, amikor annak a férje megszólalt a sötétből:

– Éppeg jó lesz, úgyis elfogyott a héten a hevítőnk.

Ijedtükben gyorsan elszaladtak, aztán meg a Rebi néni ura hahotázott.

Na, de az egy férfi volt, hallgatózhatott kinn a sötétben, ő meg csak egy lány… vagy kislány. Nem ülhet kinn éjszaka. Egyedül. A hidegben. És addig gondolkodott, amíg lekoppant a szeme. Egy pillanatra. Vagy egy órára? Mikor megébredt, már csend volt mindenhol. De mégsem, hiszen tárva-nyitva a kapu.  Melyik kapu?! Hol a kapu?!

– Apu, apu – rohant a szüleihez, ellopták a kiskaput!

Az apja álmosan pillantott rá.

Barabás László felvétele, 2015

– Valaki ellopta a kapunkat, pedig én figyeltem! 

– Húsvéti szokás. Feküdj le és aludj. Holnap megkeressük, biztos nem jutottak messzire vele, mert jó nehéz.

Így történt. A kapu megkerült másnap, a közeli sáncig tudták csak elcipelni. Viszont sokan keresgéltek még Húsvét hajnalán. Volt aki nagykaput, volt aki kicsit, volt aki kertkaput.

De senki sem haragudot, csak nevetett. Igaz, kicsit erőltetetten.

Szerző: 2021. 04. 06.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Valahol a Hargitán

Ősz Zoltán alkotása Pasztell, 2009. Talán minden mese így kezdődik,” hogy valahol messze, az üveghegyen is túl” …valóban, a távolság, az érzékelhető messzeség, amit csak szemünk képes befogni a mindenek... Tartalom megtekintése

Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése

Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése

Karcolatok…

Huszár Boglárka alkotása 60×45 cm. Olaj, vászon. Arannyá vált a test, mint istenek szobrai a csendesen pislogó gyertyafényekben, amik hidegen sütnek és égetnek, marva a szem zugait, és piszkálva a... Tartalom megtekintése