Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Felragyogott a nap János bácsira és Zsuzsi gidóra
Mintha egy rég nem látott arc bukkant volna elő az egyik szétfoszló felhőben
Február derekán még mindig fagyos volt a tél. János az ablakból szemlélte a keringőzve alászálló hópelyheket, szemét pihentetve a hajnali fehérségen. Jól esett csak nézni a hideget, nem érezni. Percekig képes volt így állni, anélkül, hogy akár egyetlen mozdulatot tett volna. Aztán egyszer csak megpillantotta a kertben kaparászó őzeket.
– Hinnye, a nemjóját! – mondta bosszúsan. – Még lerágják a fák vékony kérgit!
Vette a kalapját, s a vastag, báránybőrből készült, darabkákból összevarrt bundáját. Botjára támaszkodva hátrabotorkált, s megfenyegette a fejüket felkapó őzikéket.
– Takarodjatok! Mindjárt vége a télnek, kereshetnétek már egy kis füvet magatoknak! Ennék gyümölcsöt a nyáron, ha még élek!
Az őzikék könnyedén átszökkentek a sövénykerítésen, s hatalmas ugrásokkal távolodtak, hátra sem nézve a botjával hadonászó Jánosra.
– Örökké a kert fejiben vannak – dohogott az öreg, én meg aztán kenegethetem sárral a sérült fákat! Mikor hajolni is alig tudok!
Morcosan döcögött vissza a pajtához. Ideje kúrálni – gondolta. Minek is tart kecskéket? Csak a baj van azokkal is. Már nehezen kaszált, alig tudta a szénát összegyűjteni. Nem volt ereje a szénapadlásra felhordani, hát a csűrben tartotta. Megrakott egy kosarat, s félkezében a bottal, másik kezében a kosárral, amit a földön vonszolt, becsoszogott az istállóba.
– Hoztam a reggelit! Gyertek enni!
A kecskék és a kisgidó mekegve vették körül. Jámbor jószágok voltak, szerették a gazdájukat. A kezeit nyaldosták, s körbetáncolták.
– Jól van, na, látom, hogy jókedvetek van. Itt a széna, egyétek!
Vízért indult. A vödröt a betonvályúra helyezte, amíg a vizet kimerte. Onnan könnyen leemelte, s indult itatni. A gidó viháncolva, jókorákat ugorva szökdécselt eléje.
– Te meg hogy jöttél ki? – csodálkozott János, miközben rájött, hogy a nagyobb gond a visszaterelése lesz.
– Gyere Zsuzsi, menjünk vissza! Bé oda né!
A gidó azonban meg sem hessintette az öreget, vígan ugrándozott tovább az udvaron.
– Mondom, hogy menj bé!
Hát azt mind mondhatta, mert a szabadság szele már meglegyintette Zsuzsit. Nem volt mit tenni, János letette a vizesvödröt, hogy valahogy beterelje a gidót. Az pedig, mihelyt meglátta a lehajló embert, azonnal ráugrott a hátára.
– Zsuzsi! Ne viccelj, szállj le a hátamról!
De Zsuzsinak annyira tetszett ez a magaslati pozíció, hogy még a füle botját sem mozdította. Csak állt és mekegett, miközben az öreg nem bírt felemelkedni. Segítségért kiáltott volna, de kinek? Mióta Ilona nincsen, azóta egyedül él. A szomszédok nem látnak ide, az ő hangja meg nem elég erős. Térdei rogyadoztak, a gida meg csak bámult a nagyvilágba a hátáról.
– Látod, Ilona? Ha még élnél, akkor segítenél, nem lennék ennyire magányos és elhagyatott – sóhajtotta János, s már azon volt, hogy lefekszik a hóba. Hogy áll majd fel? Nem tudta. S miközben kezeit a földre helyezte, hirtelen előbukkant a felhők mögül a nap, lágyan megsimogatva az öreget meg a kecskegidát. Zsuzsinak annyira megtetszett a fény, hogy azonnal leugrott a János hátáról, s vígan szökellve próbálta követni a sugarakat. Az öreg felegyenesedett, már amennyire tudott, s megtörülgette fáradt homlokát.
– Köszönöm – mondta a mosolygó napocskának, s mintha egy rég nem látott arc bukkant volna elő az egyik szétfoszló felhőben. Vagy csak a képzelete játszott vele? De érezte, hogy valaki mégis figyel rá.
Hasonló
Történetek a füstölődő szal...
Szilveszter Székelyföldön 1...
Nótával veszekedtek, nótáva...
Fény derült az árnyékszéken...
Hol vagy, gazdám? Hol vagy,...
A szomszéd néni bécsi szele...
A torta esete a hirtelen me...
A falusi portáknak megvolt ...
Randevú a Nagyhídnál, aztán...
Farsangtemetés Alsósófalván...
A szőlőst kiszántják, a föl...
Székelyvaja aranycsapata
Kormi macskánk megnyitotta ...
A komlós, amit firmának nev...
Harmincezer nap és egy mar...
Virágok a mennyezeten, a ka...
Mert fontos a pihenés, a cs...
Anyóka az autóbuszon
Nagylegények, nagyleányok
Halk csipogás kezdett halla...
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése