Felragyogott a nap János bácsira és Zsuzsi gidóra

Mintha egy rég nem látott arc bukkant volna elő  az egyik szétfoszló felhőben

Február  derekán még mindig  fagyos volt a tél. János  az ablakból szemlélte a keringőzve alászálló hópelyheket, szemét pihentetve a hajnali fehérségen. Jól esett csak nézni a hideget, nem érezni. Percekig képes volt így állni, anélkül, hogy akár egyetlen mozdulatot tett volna. Aztán egyszer csak megpillantotta a kertben kaparászó őzeket.

– Hinnye, a nemjóját! – mondta bosszúsan. – Még lerágják a fák vékony kérgit!

Vette a kalapját, s a vastag, báránybőrből készült, darabkákból  összevarrt bundáját. Botjára támaszkodva hátrabotorkált, s megfenyegette a fejüket felkapó őzikéket.

– Takarodjatok! Mindjárt vége a télnek, kereshetnétek már egy kis füvet magatoknak! Ennék  gyümölcsöt a nyáron, ha még élek!

Az őzikék könnyedén átszökkentek a sövénykerítésen, s  hatalmas ugrásokkal  távolodtak, hátra sem nézve a botjával hadonászó  Jánosra.

– Örökké a kert fejiben vannak –  dohogott az öreg, én meg  aztán kenegethetem sárral a sérült fákat! Mikor hajolni is alig tudok!

Morcosan döcögött vissza a pajtához. Ideje kúrálni – gondolta. Minek is tart kecskéket?  Csak a baj van azokkal is. Már nehezen kaszált, alig tudta a szénát összegyűjteni. Nem volt ereje a szénapadlásra felhordani, hát a csűrben tartotta. Megrakott egy kosarat, s félkezében a bottal, másik kezében a kosárral, amit a földön vonszolt, becsoszogott az istállóba.

– Hoztam a reggelit! Gyertek enni!

A kecskék és a kisgidó mekegve vették körül. Jámbor jószágok voltak, szerették a gazdájukat. A kezeit nyaldosták, s körbetáncolták.

– Jól van, na, látom, hogy jókedvetek van. Itt a széna, egyétek!

Vízért indult. A vödröt a betonvályúra helyezte, amíg a vizet kimerte. Onnan könnyen leemelte, s indult itatni. A gidó viháncolva, jókorákat ugorva szökdécselt eléje.

– Te meg hogy jöttél ki? –  csodálkozott János, miközben rájött, hogy a nagyobb gond a visszaterelése lesz.

– Gyere Zsuzsi, menjünk vissza! Bé oda né!

A gidó azonban meg sem hessintette az öreget, vígan ugrándozott tovább az udvaron.

– Mondom, hogy menj bé!

Hát azt mind mondhatta, mert a szabadság szele már meglegyintette Zsuzsit. Nem volt mit tenni, János letette a vizesvödröt, hogy valahogy beterelje  a gidót. Az pedig, mihelyt meglátta a lehajló embert, azonnal ráugrott a hátára.

– Zsuzsi! Ne viccelj, szállj le a hátamról!

De Zsuzsinak annyira tetszett ez a magaslati pozíció, hogy még a füle botját sem mozdította. Csak állt és mekegett, miközben az öreg nem bírt felemelkedni.  Segítségért kiáltott volna, de kinek? Mióta Ilona nincsen, azóta egyedül él. A szomszédok nem látnak ide, az ő hangja meg nem elég erős. Térdei rogyadoztak, a gida meg csak bámult a nagyvilágba a hátáról.

– Látod, Ilona? Ha még élnél, akkor segítenél, nem lennék ennyire magányos és elhagyatott – sóhajtotta János, s már azon volt, hogy lefekszik a hóba. Hogy áll majd fel? Nem tudta. S miközben kezeit a földre helyezte, hirtelen előbukkant a felhők mögül a nap, lágyan  megsimogatva az öreget meg a kecskegidát. Zsuzsinak annyira megtetszett a fény, hogy azonnal leugrott a János hátáról, s vígan szökellve próbálta követni a sugarakat. Az öreg felegyenesedett, már amennyire tudott, s megtörülgette fáradt homlokát.

– Köszönöm – mondta a mosolygó napocskának, s mintha egy rég nem látott arc bukkant volna elő  az egyik szétfoszló felhőben. Vagy csak a képzelete játszott vele? De érezte, hogy valaki mégis figyel rá.

Írta:
László-Fábián Júlia

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése