Felragyogott a nap János bácsira és Zsuzsi gidóra

Mintha egy rég nem látott arc bukkant volna elő  az egyik szétfoszló felhőben

Február  derekán még mindig  fagyos volt a tél. János  az ablakból szemlélte a keringőzve alászálló hópelyheket, szemét pihentetve a hajnali fehérségen. Jól esett csak nézni a hideget, nem érezni. Percekig képes volt így állni, anélkül, hogy akár egyetlen mozdulatot tett volna. Aztán egyszer csak megpillantotta a kertben kaparászó őzeket.

Hinnye, a nemjóját! mondta bosszúsan. Még lerágják a fák vékony kérgit!

Vette a kalapját, s a vastag, báránybőrből készült, darabkákból  összevarrt bundáját. Botjára támaszkodva hátrabotorkált, s megfenyegette a fejüket felkapó őzikéket.

Takarodjatok! Mindjárt vége a télnek, kereshetnétek már egy kis füvet magatoknak! Ennék  gyümölcsöt a nyáron, ha még élek!

Az őzikék könnyedén átszökkentek a sövénykerítésen, s  hatalmas ugrásokkal  távolodtak, hátra sem nézve a botjával hadonászó  Jánosra.

Örökké a kert fejiben vannak  dohogott az öreg, én meg  aztán kenegethetem sárral a sérült fákat! Mikor hajolni is alig tudok!

Morcosan döcögött vissza a pajtához. Ideje kúrálni gondolta. Minek is tart kecskéket?  Csak a baj van azokkal is. Már nehezen kaszált, alig tudta a szénát összegyűjteni. Nem volt ereje a szénapadlásra felhordani, hát a csűrben tartotta. Megrakott egy kosarat, s félkezében a bottal, másik kezében a kosárral, amit a földön vonszolt, becsoszogott az istállóba.

Hoztam a reggelit! Gyertek enni!

A kecskék és a kisgidó mekegve vették körül. Jámbor jószágok voltak, szerették a gazdájukat. A kezeit nyaldosták, s körbetáncolták.

Jól van, na, látom, hogy jókedvetek van. Itt a széna, egyétek!

Vízért indult. A vödröt a betonvályúra helyezte, amíg a vizet kimerte. Onnan könnyen leemelte, s indult itatni. A gidó viháncolva, jókorákat ugorva szökdécselt eléje.

Te meg hogy jöttél ki?  csodálkozott János, miközben rájött, hogy a nagyobb gond a visszaterelése lesz.

Gyere Zsuzsi, menjünk vissza! Bé oda né!

A gidó azonban meg sem hessintette az öreget, vígan ugrándozott tovább az udvaron.

Mondom, hogy menj bé!

Hát azt mind mondhatta, mert a szabadság szele már meglegyintette Zsuzsit. Nem volt mit tenni, János letette a vizesvödröt, hogy valahogy beterelje  a gidót. Az pedig, mihelyt meglátta a lehajló embert, azonnal ráugrott a hátára.

Zsuzsi! Ne viccelj, szállj le a hátamról!

De Zsuzsinak annyira tetszett ez a magaslati pozíció, hogy még a füle botját sem mozdította. Csak állt és mekegett, miközben az öreg nem bírt felemelkedni.  Segítségért kiáltott volna, de kinek? Mióta Ilona nincsen, azóta egyedül él. A szomszédok nem látnak ide, az ő hangja meg nem elég erős. Térdei rogyadoztak, a gida meg csak bámult a nagyvilágba a hátáról.

Látod, Ilona? Ha még élnél, akkor segítenél, nem lennék ennyire magányos és elhagyatott sóhajtotta János, s már azon volt, hogy lefekszik a hóba. Hogy áll majd fel? Nem tudta. S miközben kezeit a földre helyezte, hirtelen előbukkant a felhők mögül a nap, lágyan  megsimogatva az öreget meg a kecskegidát. Zsuzsinak annyira megtetszett a fény, hogy azonnal leugrott a János hátáról, s vígan szökellve próbálta követni a sugarakat. Az öreg felegyenesedett, már amennyire tudott, s megtörülgette fáradt homlokát.

Köszönöm mondta a mosolygó napocskának, s mintha egy rég nem látott arc bukkant volna elő  az egyik szétfoszló felhőben. Vagy csak a képzelete játszott vele? De érezte, hogy valaki mégis figyel rá.

Szerző: 2021. 02. 14.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Lisztománia

Tüttő József alkotása 50x30cm, olaj/MDF. “Lisztománia, üzenet a Liszt érzékenyeknek!!” Rossz vicc, kicsit megengedtem magamnak az áthallás mókáját. Tüttő József jó humorral sajátos komponálással terítette elénk nagy zeneköltőnk jellemzőit: az... Tartalom megtekintése

Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése

Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése