Legyen a Doni-katasztrófa örök mementó

Csak az fáj, hogy a századom hűséges, bátor katonái ott véreztek el az orosz hómezőkön

Örökül hagyta rám megboldogult édesapám, id. Galambos Béla, ny. iskolaigazgató, történelem tanár a II. Világháború keleti frontján megsemmisült 2. Magyar Hadsereg tartalékos főhadnagya hadi kitüntetéseivel együtt dokumentum gyűjteményét is. E szövegek között olvasom már sokadjára apám kézzel írt visszaemlékezéseit, s akadt a kezembe a hajdani bajtárs, Bácskai Bertalan “Doni emlékek” dolgozatát apám figyelmébe ajánló kísérőlevele. Szerintem érdemes elolvasni!

Galambos Béla ny. tanár úrnak

Miskolc

Kedves Béla Barátom!

Szeretettel ajándékozom a “Doni emlékek…” című dokumentum gyűjteményt, fenti visszaemlékezésemet, ami már történelem! 1993 január hónapban lesz fél évszázados évfordulója a 2. Magyar Hadsereg tragikus végű harcainak.

A mellékelt katonai térkép vázlatot, Bártfai Szabó László vezérkari tiszt “Utolsó emberig” című könyvében lévő térképről nagyítottam, ami az akkori harci helyzetet rögzíti. Látható rajta a három hídfőállás: I. Urivi-, II. Scsucsjei-, III. Pavlovszki doni hídfők, ahol az orosz egységek a Don folyó felénk eső részén voltak. Innét indították meg borzalmas támadásukat 1843. január 12-én és 14-én. 

A mi kassai 21. gyalogezredünk (1942. nyarán részt vett a Kurszktól a Donig tartó támadásban), a 2. Magyar Hadsereg a front vonal déli szárnyán volt védőállásban. Az ezredünk III. zászlóaljának védőkörletén (a térképvázlaton nagyítva rajzoltam) látható: a 7., 8., és a 9. század védőállásban. A 8. századnak voltam a parancsnoka, mint fiatal tiszt, a III. számú Pavlovszki hídfővel szemben, igen veszélyes helyen. A Don folyó felénk eső oldalán egy orosz zászlóalj erő volt, ahonnan több támadást kaptunk. E harcokban is több katonám halt hősi halált. A túlerővel szemben nagy volt a századom vesztesége.

1943 január 12-én az Urivi hídfőből, majd január 14-én Scsucsjénél törték át a frontot a túlerőben lévő szovjet csapatok. A 30 fokos hidegben, a borzalmas utóvéd harcokban, visszavonulásnál ezredünk teljesen felmorzsolódott, megsemmisült. Ezredparancsnokommal, vitéz Benkő Sándor ezredessel kerültem szovjet hadifogságba, 1943. január 20-án Bugyennij helység körzetében. Számomra megkezdődött a több évig tartó szovjet hadifogság lágeréletének sok-sok megpróbáltatása, szenvedése. 

A Tandov-i és Krenovoje-i hadifogoly gyűjtőtáborokban a tetű okozta kiütéses tífusz  miatti magas láz a szívemet támadta meg, az éhséggel párosulva teljes legyengülés állt be… Orvosi ellátás és gyógyszer nem volt. A gyűjtőtáborban naponta több százan haltak meg! A tömegsírok “gödreit” velünk ásatták és a ruhájuktól megfosztott, csonttá fagyott hadifogoly hullákat oda hányatták be! Részt vettem ilyen munkában…! Borzalom még visszagondolni is!

Az Orani-i és Susdal-i hadifogoly tiszti táborokban, ahová aztán kerültem, a mindig éjszaka és órákon át tartó kihallgatásokat a CSEKA, GPU, NKVD (most KGB) emberei végezték embertelen módszereikkel. Tolmácsok az emigránsok voltak, mint például Vas (Veinberger) Zoltán…

Az NKVD tisztek kegyetlen, cinikus arca szinte most is előttem van, a régi mordály pisztolyukkal hadonászva olyan lelki megrázkódtatást okozta, hogy nem csupán a front, de a hadifogság borzalmait is átélem azóta is álmomban, s kimerülten ébredek.  

Csak elvileg érintettem az átélt eseményeket, részletekbe már nem bocsátkozom, a borzalmakat magammal viszem a sírba. Ugyan kit érdekelnek már ezek!

Miskolcon még három volt hadifogoly bajtársam él, ők is betegek. Zászlóaljunk katonaorvosa, dr Rátonyi Ákos az elmúlt évben halt meg. Sokat vigasztaltuk egymást a hadifogoly táborokban…, ahol reménytelen helyzetben, betegen vánszorogva, borzalmas volt “élni”!

A doni harci helyzetet rögzítő térképvázlat mindennél jobban beszél. A 7. század parancsnoka Tóth Ernő főhadnagy hazakerül, a 9. század parancsnoka, Darázs Illés főhadnagy az utóvéd harcokban hősi halált halt, én pedig szovjet hadifogságba kerültem. Csak az fáj, hogy a századom hűséges, bátor katonái ott véreztek el az orosz hómezőkön. Rájuk mindig kegyelettel és tisztelettel gondolok. Imádkozom értük, a hősökért, akik a legdrágábbat, az életüket áldozták!

Miért és kiért tették? Erre majd a történelem ad választ.

Az I. világháborúban Galiciában, Lemberg (Lvov) körzetében 1914 szeptember 10-én a nagy orosz offenzíva alkalmával halt hősi halált édesapám. Nem ismertem, mert akkor csak 6 hónapos voltam. 

Emlékezzünk és imádkozunk az elhunyt hős katonáinkért kérve Istent, hogy adjon nekik boldog nyugalmat és örök emléket! Ez a cél vezetett e szerény visszaemlékezésemmel, amit szeretettel ajándékozok. 

Legyen a Doni-katasztrófa örök mementó!

…Így, életem alkonyán, 78 évesen még felhívnám mindazok figyelmét, akik ezt olvassák, emlékezzenek és ne felejtsék el a sok véráldozatot követelt második világháborút, s annak legdrámaibb részét, a Doni katasztrófát!

Miskolc, 1992, szeptember 

Bácskai Bertalan 

aranydiplomás ny. tanár

 a Magyar Érdemrend Lovagkereszt  tulajdonosa

******************************************

Trianoni árnyak   

A 2. világháború keleti hadszínterén bevetett magyar honvédség felszereltségéről érdekes adalékokat közöl a www.arcanum.hu online kézikönyvtárában található “A Magyar Királyi Honvédség a 2. vh.-ban” tanulmány, amelynek a hadrendet taglaló fejezetében az alábbiak olvashatók:      

– A gondot mindenekelőtt a minőségi mutatók alacsony szintje jelentette. A tíz hadtestből csupán egy volt gépesítve, az is csak részben. A gyaloghadtestekben igen kevés gépjármű volt, a szállításokat országos járművekkel (szekerekkel) kellett megoldani. Ez igen nehézkessé, lassúvá tette őket. A fegyverzetük sem volt a legkorszerűbb. Nagyon kevés sorozatlövő (géppisztoly, golyószóró, géppuska) fegyverrel rendelkeztek. Az állomány döntő többsége felújított és korszerűsített első világháborús ismétlőpuskákkal volt felszerelve… A trianoni tiltások miatt a honvédség kiképzettsége is sok kívánnivalót hagyott maga után. Ez leginkább a tartalékos (tiszti, tiszthelyettesi és sor) állomány vonatkozásában mutatkozott meg. A felkészítésekre és a kiképzésre igen rövid idő jutott, és nem volt meg a kellő anyagi és technikai háttere. Így az elméleti felkészítés és a stílus (drill) gyakorlatok játszották a főszerepet. Ez sajnos jellemző volt a tisztikar felkészültségére is. A kiváló elméleti ismeretekkel rendelkező katonai vezetőknek szinte alig jutott lehetősége arra, hogy meglévő tudásukat – különösen nagyobb kötelékek vezetésében – a gyakorlatban is kiműveljék.

Szerző: 2021. 01. 27.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Lisztománia

Tüttő József alkotása 50x30cm, olaj/MDF. “Lisztománia, üzenet a Liszt érzékenyeknek!!” Rossz vicc, kicsit megengedtem magamnak az áthallás mókáját. Tüttő József jó humorral sajátos komponálással terítette elénk nagy zeneköltőnk jellemzőit: az... Tartalom megtekintése

Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése

Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése