Legyen a Doni-katasztrófa örök mementó

Csak az fáj, hogy a századom hűséges, bátor katonái ott véreztek el az orosz hómezőkön

Örökül hagyta rám megboldogult édesapám, id. Galambos Béla, ny. iskolaigazgató, történelem tanár a II. Világháború keleti frontján megsemmisült 2. Magyar Hadsereg tartalékos főhadnagya hadi kitüntetéseivel együtt dokumentum gyűjteményét is. E szövegek között olvasom már sokadjára apám kézzel írt visszaemlékezéseit, s akadt a kezembe a hajdani bajtárs, Bácskai Bertalan „Doni emlékek” dolgozatát apám figyelmébe ajánló kísérőlevele. Szerintem érdemes elolvasni!„

Galambos Béla ny. tanár úrnak

Miskolc

Kedves Béla Barátom!

Szeretettel ajándékozom a „Doni emlékek…” című dokumentum gyűjteményt, fenti visszaemlékezésemet, ami már történelem! 1993 január hónapban lesz fél évszázados évfordulója a 2. Magyar Hadsereg tragikus végű harcainak.

A mellékelt katonai térkép vázlatot, Bártfai Szabó László vezérkari tiszt „Utolsó emberig” című könyvében lévő térképről nagyítottam, ami az akkori harci helyzetet rögzíti. Látható rajta a három hídfőállás: I. Urivi-, II. Scsucsjei-, III. Pavlovszki doni hídfők, ahol az orosz egységek a Don folyó felénk eső részén voltak. Innét indították meg borzalmas támadásukat 1843. január 12-én és 14-én. 

A mi kassai 21. gyalogezredünk (1942. nyarán részt vett a Kurszktól a Donig tartó támadásban), a 2. Magyar Hadsereg a front vonal déli szárnyán volt védőállásban. Az ezredünk III. zászlóaljának védőkörletén (a térképvázlaton nagyítva rajzoltam) látható: a 7., 8., és a 9. század védőállásban. A 8. századnak voltam a parancsnoka, mint fiatal tiszt, a III. számú Pavlovszki hídfővel szemben, igen veszélyes helyen. A Don folyó felénk eső oldalán egy orosz zászlóalj erő volt, ahonnan több támadást kaptunk. E harcokban is több katonám halt hősi halált. A túlerővel szemben nagy volt a századom vesztesége.

1943 január 12-én az Urivi hídfőből, majd január 14-én Scsucsjénél törték át a frontot a túlerőben lévő szovjet csapatok. A 30 fokos hidegben, a borzalmas utóvéd harcokban, visszavonulásnál ezredünk teljesen felmorzsolódott, megsemmisült. Ezredparancsnokommal, vitéz Benkő Sándor ezredessel kerültem szovjet hadifogságba, 1943. január 20-án Bugyennij helység körzetében. Számomra megkezdődött a több évig tartó szovjet hadifogság lágeréletének sok-sok megpróbáltatása, szenvedése. 

A Tandov-i és Krenovoje-i hadifogoly gyűjtőtáborokban a tetű okozta kiütéses tífusz  miatti magas láz a szívemet támadta meg, az éhséggel párosulva teljes legyengülés állt be… Orvosi ellátás és gyógyszer nem volt. A gyűjtőtáborban naponta több százan haltak meg! A tömegsírok „gödreit” velünk ásatták és a ruhájuktól megfosztott, csonttá fagyott hadifogoly hullákat oda hányatták be! Részt vettem ilyen munkában…! Borzalom még visszagondolni is!

Az Orani-i és Susdal-i hadifogoly tiszti táborokban, ahová aztán kerültem, a mindig éjszaka és órákon át tartó kihallgatásokat a CSEKA, GPU, NKVD (most KGB) emberei végezték embertelen módszereikkel. Tolmácsok az emigránsok voltak, mint például Vas (Veinberger) Zoltán…

Az NKVD tisztek kegyetlen, cinikus arca szinte most is előttem van, a régi mordály pisztolyukkal hadonászva olyan lelki megrázkódtatást okozta, hogy nem csupán a front, de a hadifogság borzalmait is átélem azóta is álmomban, s kimerülten ébredek.  

Csak elvileg érintettem az átélt eseményeket, részletekbe már nem bocsátkozom, a borzalmakat magammal viszem a sírba. Ugyan kit érdekelnek már ezek!

Miskolcon még három volt hadifogoly bajtársam él, ők is betegek. Zászlóaljunk katonaorvosa, dr Rátonyi Ákos az elmúlt évben halt meg. Sokat vigasztaltuk egymást a hadifogoly táborokban…, ahol reménytelen helyzetben, betegen vánszorogva, borzalmas volt „élni”!

A doni harci helyzetet rögzítő térképvázlat mindennél jobban beszél. A 7. század parancsnoka Tóth Ernő főhadnagy hazakerül, a 9. század parancsnoka, Darázs Illés főhadnagy az utóvéd harcokban hősi halált halt, én pedig szovjet hadifogságba kerültem. Csak az fáj, hogy a századom hűséges, bátor katonái ott véreztek el az orosz hómezőkön. Rájuk mindig kegyelettel és tisztelettel gondolok. Imádkozom értük, a hősökért, akik a legdrágábbat, az életüket áldozták!

Miért és kiért tették? Erre majd a történelem ad választ.

Az I. világháborúban Galiciában, Lemberg (Lvov) körzetében 1914 szeptember 10-én a nagy orosz offenzíva alkalmával halt hősi halált édesapám. Nem ismertem, mert akkor csak 6 hónapos voltam. 

Emlékezzünk és imádkozunk az elhunyt hős katonáinkért kérve Istent, hogy adjon nekik boldog nyugalmat és örök emléket! Ez a cél vezetett e szerény visszaemlékezésemmel, amit szeretettel ajándékozok. 

Legyen a Doni-katasztrófa örök mementó!

…Így, életem alkonyán, 78 évesen még felhívnám mindazok figyelmét, akik ezt olvassák, emlékezzenek és ne felejtsék el a sok véráldozatot követelt második világháborút, s annak legdrámaibb részét, a Doni katasztrófát!

Miskolc, 1992, szeptember 

Bácskai Bertalan 

aranydiplomás ny. tanár

 a Magyar Érdemrend Lovagkereszt  tulajdonosa

******************************************

Trianoni árnyak   

A 2. világháború keleti hadszínterén bevetett magyar honvédség felszereltségéről érdekes adalékokat közöl a www.arcanum.hu online kézikönyvtárában található „A Magyar Királyi Honvédség a 2. vh.-ban” tanulmány, amelynek a hadrendet taglaló fejezetében az alábbiak olvashatók:      

– A gondot mindenekelőtt a minőségi mutatók alacsony szintje jelentette. A tíz hadtestből csupán egy volt gépesítve, az is csak részben. A gyaloghadtestekben igen kevés gépjármű volt, a szállításokat országos járművekkel (szekerekkel) kellett megoldani. Ez igen nehézkessé, lassúvá tette őket. A fegyverzetük sem volt a legkorszerűbb. Nagyon kevés sorozatlövő (géppisztoly, golyószóró, géppuska) fegyverrel rendelkeztek. Az állomány döntő többsége felújított és korszerűsített első világháborús ismétlőpuskákkal volt felszerelve… A trianoni tiltások miatt a honvédség kiképzettsége is sok kívánnivalót hagyott maga után. Ez leginkább a tartalékos (tiszti, tiszthelyettesi és sor) állomány vonatkozásában mutatkozott meg. A felkészítésekre és a kiképzésre igen rövid idő jutott, és nem volt meg a kellő anyagi és technikai háttere. Így az elméleti felkészítés és a stílus (drill) gyakorlatok játszották a főszerepet. Ez sajnos jellemző volt a tisztikar felkészültségére is. A kiváló elméleti ismeretekkel rendelkező katonai vezetőknek szinte alig jutott lehetősége arra, hogy meglévő tudásukat – különösen nagyobb kötelékek vezetésében – a gyakorlatban is kiműveljék.

Írta:
Galambos Béla

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése