Ilus málnát, szamócát, medvehagymát árult a piacon, de Károly inkább a kezét kérte meg Ilus még akkor sem tudott örülni, mikor a postás meghozta az első nyugdíját. Minek? Éppen annyit... Tartalom megtekintése
Én minden katonámat hazahoztam
A Don-kanyarban 1943. január 12., az urivi áttörés napja fordulópont volt
Jóapám, megboldogult Galambos Béla (1915-1996), a II. Magyar Hadsereg 13. gyalogezred m. kir. tartalékos hadnagyának a 2. világháborús emlékirataiból vett néhány alábbi részlettel emlékezem meg a Don-kanyar poklában 76 évvel ezelőtt történtekről, hősi halottainkról:
„1942 júniusában mentünk ki. A miskolci Gömöri pályaudvaron vagoníroztunk be. A vonaton kapta meg zászlóalj¬parancsnokom, Bohus alezredes a parancsot, hogy Timnél kell áttörnünk az orosz alakulatokat. Odaérve csak füstölgő, üszkös romokat és épphogy elhantolt halott bajtársakat találtunk… Itt tapasztaltuk meg először a háború szörnyűségét. Másnap gyalogmenetben Starin, majd Novi Oszkolon át jutottunk el holtfáradtan Márkiba, ahol aztán ezredparancsnokunk, Fehér ezredes szónoklatot intézett – persze magyarul – az összegyűlt orosz asszonyokhoz. Egy református és egy görög katolikus lelkész volt kint velünk, utóbbihoz ezután hozták keresztelkedni a helyi kisgyermekeket. Én is keresztapja lettem egynek.
Az oroszok a Don túlsó partjáról lövöldöztek időnként. Étkezni csak este tudtunk. A gulyáságyú csak ekkor mert kijönni az első vonalba, s ekkor kaptunk egy-egy kulacs vizet.
A katonák nem igen mosakodtak, meg is tetvesedett mindenki… Gyakran végigjártam a szakaszok bunkereit, s biztattam a fiúkat: hat hét múlva leváltanak minket, s megyünk haza…
Márkiban is kaptunk egy orosz légitámadást. Volt egy szekérnyi sebesült, akiket a hadosztály-parancsnokságra vittek orvoshoz. Én éppen akkor voltam ott a postáért. Visszatérve az enyéimhez szörnyű kép, nyerítő, sebesült lovak, a fákról csüngő tüdődarabok fogadtak. Zsebesi Béla hadapródőrmester is ekkor halt meg, éppen a feleségének írt levelet. A temetésekhez én asszisztáltam mint kántortanító. Mindenkit külön sírba tettünk, fejfával jelölve. A márki temetőben sok magyar halottunk alussza örök álmát…”
„November 1-jén beállt a tél. A ruházatunk, fegyverzetünk gyatra, a lőszer is kevés volt. Segédtisztként próbáltam minél több lőszert halmozni, hogy a zászlóaljnak legyen tartaléka. Volt olyan hét, hogy az oroszok naponta két-háromszor kíséreltek meg betörni a vonalainkba. Nagyon ébernek kellett lennünk…”
„Három hadtesttel kellett volna kimennünk a Donhoz, de csak kettő lett belőle. A németek 200 kilométeres frontszakaszt hagytak nekünk, így nagyon ritka volt a vonalunk, s mögöttünk tartalékerő sem volt.
Eljött 1943. január 12., az urivi áttörés napja, ami fordulópont volt az életünkben. A nyíregyháziak váltottak bennünket. Hiányos fegyverzettel küldték ki őket azzal, hogy tőlünk kapják a többit! Mi harminc puskát adtunk át nekik, és ennyi maradt a mi – ekkorra már erősen megritkult – zászlóaljunknak. Az oroszok pont ekkor támadtak. Szegény nyíregyháziak itt véreztek el, az elején! Mi szerencsénkre megkaptuk a visszavonulási parancsot, és másnap reggel indultunk gyalog a 35–45 fokos hidegben, térdig érő hóban a Dontól Kijev irányába.
Menet közben sok megfagyott magyar katonát láttunk. Az éhesen vánszorgó katonák rongyokba, pokrócokba csavarták a lábukat. Nagy volt a nyomorúság. A visszavonuláskor a tartalékraktárakat fel kellett gyújtani, hogy ne jussanak az oroszok kezére.
Erős akarat kellett, hogy végre hazatérhessünk áprilisban. Én minden katonámat hazahoztam! Itthon már várt a hadnagyi előléptetésem, a bronz és ezüst Signum Laudis meg a Tűzkereszt hadiszalagon a kardokkal. Ezeket a fiamnak adtam emlékül…”
Én őrzöm apám minden emlékét.
Hasonló
Legyen a Doni-katasztrófa ö...
Égi áldás az özvegyasszony ...
Történetek a füstölődő szal...
Szilveszter Székelyföldön 1...
Nótával veszekedtek, nótáva...
Fény derült az árnyékszéken...
Hol vagy, gazdám? Hol vagy,...
A szomszéd néni bécsi szele...
A torta esete a hirtelen me...
A falusi portáknak megvolt ...
Randevú a Nagyhídnál, aztán...
Farsangtemetés Alsósófalván...
A szőlőst kiszántják, a föl...
Székelyvaja aranycsapata
Kormi macskánk megnyitotta ...
A komlós, amit firmának nev...
Harmincezer nap és egy mar...
Virágok a mennyezeten, a ka...
Az a lapály valamikor igen ...
Pengefogú hódok, félszarvú ...
Égi áldás az özvegyasszony házasságára
Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren
Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése
Varázslat
Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta áll ez a nagyon régi épület, kicsit elvarázsolt szépségével kastély, kicsit bástya szerű repkénnyel befutott oldalával. Az idő ... Tartalom megtekintése
Az út
Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése