Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Én minden katonámat hazahoztam
A Don-kanyarban 1943. január 12., az urivi áttörés napja fordulópont volt
Jóapám, megboldogult Galambos Béla (1915-1996), a II. Magyar Hadsereg 13. gyalogezred m. kir. tartalékos hadnagyának a 2. világháborús emlékirataiból vett néhány alábbi részlettel emlékezem meg a Don-kanyar poklában 76 évvel ezelőtt történtekről, hősi halottainkról:
„1942 júniusában mentünk ki. A miskolci Gömöri pályaudvaron vagoníroztunk be. A vonaton kapta meg zászlóalj¬parancsnokom, Bohus alezredes a parancsot, hogy Timnél kell áttörnünk az orosz alakulatokat. Odaérve csak füstölgő, üszkös romokat és épphogy elhantolt halott bajtársakat találtunk… Itt tapasztaltuk meg először a háború szörnyűségét. Másnap gyalogmenetben Starin, majd Novi Oszkolon át jutottunk el holtfáradtan Márkiba, ahol aztán ezredparancsnokunk, Fehér ezredes szónoklatot intézett – persze magyarul – az összegyűlt orosz asszonyokhoz. Egy református és egy görög katolikus lelkész volt kint velünk, utóbbihoz ezután hozták keresztelkedni a helyi kisgyermekeket. Én is keresztapja lettem egynek.
Az oroszok a Don túlsó partjáról lövöldöztek időnként. Étkezni csak este tudtunk. A gulyáságyú csak ekkor mert kijönni az első vonalba, s ekkor kaptunk egy-egy kulacs vizet.
A katonák nem igen mosakodtak, meg is tetvesedett mindenki… Gyakran végigjártam a szakaszok bunkereit, s biztattam a fiúkat: hat hét múlva leváltanak minket, s megyünk haza…
Márkiban is kaptunk egy orosz légitámadást. Volt egy szekérnyi sebesült, akiket a hadosztály-parancsnokságra vittek orvoshoz. Én éppen akkor voltam ott a postáért. Visszatérve az enyéimhez szörnyű kép, nyerítő, sebesült lovak, a fákról csüngő tüdődarabok fogadtak. Zsebesi Béla hadapródőrmester is ekkor halt meg, éppen a feleségének írt levelet. A temetésekhez én asszisztáltam mint kántortanító. Mindenkit külön sírba tettünk, fejfával jelölve. A márki temetőben sok magyar halottunk alussza örök álmát…”
„November 1-jén beállt a tél. A ruházatunk, fegyverzetünk gyatra, a lőszer is kevés volt. Segédtisztként próbáltam minél több lőszert halmozni, hogy a zászlóaljnak legyen tartaléka. Volt olyan hét, hogy az oroszok naponta két-háromszor kíséreltek meg betörni a vonalainkba. Nagyon ébernek kellett lennünk…”
„Három hadtesttel kellett volna kimennünk a Donhoz, de csak kettő lett belőle. A németek 200 kilométeres frontszakaszt hagytak nekünk, így nagyon ritka volt a vonalunk, s mögöttünk tartalékerő sem volt.
Eljött 1943. január 12., az urivi áttörés napja, ami fordulópont volt az életünkben. A nyíregyháziak váltottak bennünket. Hiányos fegyverzettel küldték ki őket azzal, hogy tőlünk kapják a többit! Mi harminc puskát adtunk át nekik, és ennyi maradt a mi – ekkorra már erősen megritkult – zászlóaljunknak. Az oroszok pont ekkor támadtak. Szegény nyíregyháziak itt véreztek el, az elején! Mi szerencsénkre megkaptuk a visszavonulási parancsot, és másnap reggel indultunk gyalog a 35–45 fokos hidegben, térdig érő hóban a Dontól Kijev irányába.
Menet közben sok megfagyott magyar katonát láttunk. Az éhesen vánszorgó katonák rongyokba, pokrócokba csavarták a lábukat. Nagy volt a nyomorúság. A visszavonuláskor a tartalékraktárakat fel kellett gyújtani, hogy ne jussanak az oroszok kezére.
Erős akarat kellett, hogy végre hazatérhessünk áprilisban. Én minden katonámat hazahoztam! Itthon már várt a hadnagyi előléptetésem, a bronz és ezüst Signum Laudis meg a Tűzkereszt hadiszalagon a kardokkal. Ezeket a fiamnak adtam emlékül…”
Én őrzöm apám minden emlékét.
Hasonló
Legyen a Doni-katasztrófa ö...
Történetek a füstölődő szal...
Szilveszter Székelyföldön 1...
Nótával veszekedtek, nótáva...
Fény derült az árnyékszéken...
Hol vagy, gazdám? Hol vagy,...
A szomszéd néni bécsi szele...
A torta esete a hirtelen me...
A falusi portáknak megvolt ...
Randevú a Nagyhídnál, aztán...
Farsangtemetés Alsósófalván...
A szőlőst kiszántják, a föl...
Székelyvaja aranycsapata
Kormi macskánk megnyitotta ...
A komlós, amit firmának nev...
Harmincezer nap és egy mar...
Virágok a mennyezeten, a ka...
Az a lapály valamikor igen ...
Pengefogú hódok, félszarvú ...
Mert fontos a pihenés, a cs...
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése