Némely halál kisebb fakoporsót cipelt a hóna alatt

De olyan is akadt, amely gólyalábon közlekedett a székelyvajai farsangon

Régen, amikor nem volt sem rádió, sem televízió,  az emberek meglehetősen unatkoztak. Mit tehettek hát egyebet, megpróbálták érdekesebbé tenni a hosszú téli estéket.

Valahogy így alakult ki a fonó, ahol nemcsak jól elszórakoztatták egymást, hanem a kellemest is összekötötték a hasznossal, mert szőttek, fontak és varrogattak a lányok meg az asszonyok.

Székelyvajában a fonót minden este megszervezték egyik vagy másik háznál, szombat és vasárnap kivételével. Nem volt külön asszonyfonó vagy leányfonó, mindenhol voltak lányok és asszonyok is. A legények viszont nagyon jól tudták, hogy melyek azok a házak, ahová inkább a leányok járnak.

Egyszer-egyszer fonókalákákat is szerveztek, de ide már csak azok mehettek el, akiket meghívtak. Ilyenkor kukoricát főztek, fánkot (pánkót), meg palacsintát sütöttek. Itt tépték meg a liba- meg a rucatollat, amit aztán a lányok stafírungjába készülő párnába tettek. Jó kis baráti körök alakultak ki emódon, ami nem szakadt meg a tavasz beköszöntével sem.

A lányok, de még az asszonyok is mindig izgatottan várták, hogy mikor jönnek már a fársángok a fonóba. Ezek rendszeresen megjelentek, nem számított, hogy legény vagy házas, mindannyian beöltöztek. Kisebb-nagyobb csoportokban járták a házakat, főleg oda mentek be, ahol tudták, hogy lányok is vannak.

A farsangolók sok csínyt követtek el, de minden el volt nézve nekik. Hát hogyne, mikor ők voltak az est fénypontjai! Mindenki vidámabb lett, ha ők megjelentek. Sokszor zenészek is voltak velük, ilyenkor persze táncra is sor került.

A legkedveltebb jelmez a halál volt, talán mert olyan rémisztő? Mindenesetre nagyon szerették, s íme hogyan oldották meg: hosszú, fehér lepedő borította a testét meg a fejét, az arcát bezsírozták, beszappanozták, aztán bekenték korommal. A szájába krumplidarabokat dugtak, ezek voltak a fogak. Kezébe nyomtak egy kaszát, s már mehetett is ijesztegetni a lányokat, meg asszonyokat, a férfiaknak nem illett megijedni.

Persze akkor is voltak az embereknek kreatívnál kreatívabb ötleteik, ezt a jelmezt is, akárcsak a többit, többféle módon készítették el. Némely halál kisebb fakoporsót cipelt a hóna alatt, de olyan is akadt, amely gólyalábon közlekedett.

Ugyancsak népszerű volt a mennyasszony, meg a vőlegény maszkja. Általában egy magas fiú volt a menyasszony, egy nagyon alacsony meg a vőlegény. Már a megjelenésük nevetésre késztette az embereket, hát még amikor a násznép is megérkezett, s jókora csindarattát rendeztek!

Természetesen sokféle maszkura járkált a faluban, voltak lovak, menyecskék, bikák és árusok, ördögök, doktorok meg sok egyéb. A ló maszkjához elég sok munka kellett. Először egy lófejet faragtak ki, amit egy rúd végére helyeztek. Ezt a rudat kezében tartotta egy ember, aki egy másik társával együtt lepedővel lett letakarva. A ló ugrándozott, viháncolt, nyeherészett.

Figyelemre méltó azonban az a jelenet is, amit a bika, a gazdája meg a vevő minden alkalommal előadott.

,, Nagyon érdekes volt, emlékszem, mikó éccer valaki, má nem is emlékszem, hogy ki, bikának vót felőtözve. Na, jű bé a bika, fejin égy nagy korondi fazék.

Aztán még béjütt vagy kettő, azak is erősen csúful vótak felőtözve. Kezdtek alkudazni, így né:

– Bácsi, mennyié aggya azt a bikát?

– Há maga mennyit ad?

– Há én ennyit s ennyit.

– Na biza, én annyié nem adam. Aggyan érte ennyit!

– Na asztán, jó bolond lennék! Ennyit adak, s kész.

– Ennyié nem adam, inkább főbeütem!

– Na, há üsse főbe!

Erre aztán vette a másik a botot, s akkorát ütett a bika cserépfejire, hogy az abba a helybe kettétört, a bikának őtöztetett ember pedig leesett a fődre, égyet-kettőt rúgatt, s aztán mintha meghótt vóna.

Lett erre nagy kacagás. Na de aztán ott elé s hátra, megkínálták őket pánkóval, borral, nemsokára el is mentek. Écce érezzük, hogy olyan csípős szag van, s füst. Há nem béhintették a kemencét csípőspaprikával?! Biza bé, s egész öste kellett szellőztessünk. – emlékezett vissza ezelőtt huszonöt évvel nagymamám.

A farsangolók természetesen sokat bolondoztak, mégis mindenki örült nekik, főleg a leányok, mikor egy-egy jelmez alatt felismerték kedvesüket.

Hamvazószerdán véget ért a farsang. Az emberek visszatértek a megszokott esti tevékenységekhez, azok a lányok meg, akik nem mentek férjhez ez idő alatt, várhattak a következő farsangig, amikor újra elölről kezdődött minden.

Szerző: 2021. 01. 16.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Lisztománia

Tüttő József alkotása 50x30cm, olaj/MDF. “Lisztománia, üzenet a Liszt érzékenyeknek!!” Rossz vicc, kicsit megengedtem magamnak az áthallás mókáját. Tüttő József jó humorral sajátos komponálással terítette elénk nagy zeneköltőnk jellemzőit: az... Tartalom megtekintése

Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése

Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése