Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Némely halál kisebb fakoporsót cipelt a hóna alatt
De olyan is akadt, amely gólyalábon közlekedett a székelyvajai farsangon
Régen, amikor nem volt sem rádió, sem televízió, az emberek meglehetősen unatkoztak. Mit tehettek hát egyebet, megpróbálták érdekesebbé tenni a hosszú téli estéket.
Valahogy így alakult ki a fonó, ahol nemcsak jól elszórakoztatták egymást, hanem a kellemest is összekötötték a hasznossal, mert szőttek, fontak és varrogattak a lányok meg az asszonyok.
Székelyvajában a fonót minden este megszervezték egyik vagy másik háznál, szombat és vasárnap kivételével. Nem volt külön asszonyfonó vagy leányfonó, mindenhol voltak lányok és asszonyok is. A legények viszont nagyon jól tudták, hogy melyek azok a házak, ahová inkább a leányok járnak.
Egyszer-egyszer fonókalákákat is szerveztek, de ide már csak azok mehettek el, akiket meghívtak. Ilyenkor kukoricát főztek, fánkot (pánkót), meg palacsintát sütöttek. Itt tépték meg a liba- meg a rucatollat, amit aztán a lányok stafírungjába készülő párnába tettek. Jó kis baráti körök alakultak ki emódon, ami nem szakadt meg a tavasz beköszöntével sem.
A lányok, de még az asszonyok is mindig izgatottan várták, hogy mikor jönnek már a fársángok a fonóba. Ezek rendszeresen megjelentek, nem számított, hogy legény vagy házas, mindannyian beöltöztek. Kisebb-nagyobb csoportokban járták a házakat, főleg oda mentek be, ahol tudták, hogy lányok is vannak.
A farsangolók sok csínyt követtek el, de minden el volt nézve nekik. Hát hogyne, mikor ők voltak az est fénypontjai! Mindenki vidámabb lett, ha ők megjelentek. Sokszor zenészek is voltak velük, ilyenkor persze táncra is sor került.
A legkedveltebb jelmez a halál volt, talán mert olyan rémisztő? Mindenesetre nagyon szerették, s íme hogyan oldották meg: hosszú, fehér lepedő borította a testét meg a fejét, az arcát bezsírozták, beszappanozták, aztán bekenték korommal. A szájába krumplidarabokat dugtak, ezek voltak a fogak. Kezébe nyomtak egy kaszát, s már mehetett is ijesztegetni a lányokat, meg asszonyokat, a férfiaknak nem illett megijedni.
Persze akkor is voltak az embereknek kreatívnál kreatívabb ötleteik, ezt a jelmezt is, akárcsak a többit, többféle módon készítették el. Némely halál kisebb fakoporsót cipelt a hóna alatt, de olyan is akadt, amely gólyalábon közlekedett.
Ugyancsak népszerű volt a mennyasszony, meg a vőlegény maszkja. Általában egy magas fiú volt a menyasszony, egy nagyon alacsony meg a vőlegény. Már a megjelenésük nevetésre késztette az embereket, hát még amikor a násznép is megérkezett, s jókora csindarattát rendeztek!
Természetesen sokféle maszkura járkált a faluban, voltak lovak, menyecskék, bikák és árusok, ördögök, doktorok meg sok egyéb. A ló maszkjához elég sok munka kellett. Először egy lófejet faragtak ki, amit egy rúd végére helyeztek. Ezt a rudat kezében tartotta egy ember, aki egy másik társával együtt lepedővel lett letakarva. A ló ugrándozott, viháncolt, nyeherészett.
Figyelemre méltó azonban az a jelenet is, amit a bika, a gazdája meg a vevő minden alkalommal előadott.
,, Nagyon érdekes volt, emlékszem, mikó éccer valaki, má nem is emlékszem, hogy ki, bikának vót felőtözve. Na, jű bé a bika, fejin égy nagy korondi fazék.
Aztán még béjütt vagy kettő, azak is erősen csúful vótak felőtözve. Kezdtek alkudazni, így né:
– Bácsi, mennyié aggya azt a bikát?
– Há maga mennyit ad?
– Há én ennyit s ennyit.
– Na biza, én annyié nem adam. Aggyan érte ennyit!
– Na asztán, jó bolond lennék! Ennyit adak, s kész.
– Ennyié nem adam, inkább főbeütem!
– Na, há üsse főbe!
Erre aztán vette a másik a botot, s akkorát ütett a bika cserépfejire, hogy az abba a helybe kettétört, a bikának őtöztetett ember pedig leesett a fődre, égyet-kettőt rúgatt, s aztán mintha meghótt vóna.
Lett erre nagy kacagás. Na de aztán ott elé s hátra, megkínálták őket pánkóval, borral, nemsokára el is mentek. Écce érezzük, hogy olyan csípős szag van, s füst. Há nem béhintették a kemencét csípőspaprikával?! Biza bé, s egész öste kellett szellőztessünk. “ – emlékezett vissza ezelőtt huszonöt évvel nagymamám.
A farsangolók természetesen sokat bolondoztak, mégis mindenki örült nekik, főleg a leányok, mikor egy-egy jelmez alatt felismerték kedvesüket.
Hamvazószerdán véget ért a farsang. Az emberek visszatértek a megszokott esti tevékenységekhez, azok a lányok meg, akik nem mentek férjhez ez idő alatt, várhattak a következő farsangig, amikor újra elölről kezdődött minden.
Hasonló
Történetek a füstölődő szal...
Szilveszter Székelyföldön 1...
Nótával veszekedtek, nótáva...
Fény derült az árnyékszéken...
Hol vagy, gazdám? Hol vagy,...
A szomszéd néni bécsi szele...
A torta esete a hirtelen me...
A falusi portáknak megvolt ...
Randevú a Nagyhídnál, aztán...
Farsangtemetés Alsósófalván...
A szőlőst kiszántják, a föl...
Székelyvaja aranycsapata
Kormi macskánk megnyitotta ...
A komlós, amit firmának nev...
Harmincezer nap és egy mar...
Virágok a mennyezeten, a ka...
Mert fontos a pihenés, a cs...
Anyóka az autóbuszon
Nagylegények, nagyleányok
Halk csipogás kezdett halla...
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése