Némely halál kisebb fakoporsót cipelt a hóna alatt

De olyan is akadt, amely gólyalábon közlekedett a székelyvajai farsangon

Régen, amikor nem volt sem rádió, sem televízió,  az emberek meglehetősen unatkoztak. Mit tehettek hát egyebet, megpróbálták érdekesebbé tenni a hosszú téli estéket.

Valahogy így alakult ki a fonó, ahol nemcsak jól elszórakoztatták egymást, hanem a kellemest is összekötötték a hasznossal, mert szőttek, fontak és varrogattak a lányok meg az asszonyok.

Székelyvajában a fonót minden este megszervezték egyik vagy másik háznál, szombat és vasárnap kivételével. Nem volt külön asszonyfonó vagy leányfonó, mindenhol voltak lányok és asszonyok is. A legények viszont nagyon jól tudták, hogy melyek azok a házak, ahová inkább a leányok járnak.

Egyszer-egyszer fonókalákákat is szerveztek, de ide már csak azok mehettek el, akiket meghívtak. Ilyenkor kukoricát főztek, fánkot (pánkót), meg palacsintát sütöttek. Itt tépték meg a liba- meg a rucatollat, amit aztán a lányok stafírungjába készülő párnába tettek. Jó kis baráti körök alakultak ki emódon, ami nem szakadt meg a tavasz beköszöntével sem.

A lányok, de még az asszonyok is mindig izgatottan várták, hogy mikor jönnek már a fársángok a fonóba. Ezek rendszeresen megjelentek, nem számított, hogy legény vagy házas, mindannyian beöltöztek. Kisebb-nagyobb csoportokban járták a házakat, főleg oda mentek be, ahol tudták, hogy lányok is vannak.

A farsangolók sok csínyt követtek el, de minden el volt nézve nekik. Hát hogyne, mikor ők voltak az est fénypontjai! Mindenki vidámabb lett, ha ők megjelentek. Sokszor zenészek is voltak velük, ilyenkor persze táncra is sor került.

A legkedveltebb jelmez a halál volt, talán mert olyan rémisztő? Mindenesetre nagyon szerették, s íme hogyan oldották meg: hosszú, fehér lepedő borította a testét meg a fejét, az arcát bezsírozták, beszappanozták, aztán bekenték korommal. A szájába krumplidarabokat dugtak, ezek voltak a fogak. Kezébe nyomtak egy kaszát, s már mehetett is ijesztegetni a lányokat, meg asszonyokat, a férfiaknak nem illett megijedni.

Persze akkor is voltak az embereknek kreatívnál kreatívabb ötleteik, ezt a jelmezt is, akárcsak a többit, többféle módon készítették el. Némely halál kisebb fakoporsót cipelt a hóna alatt, de olyan is akadt, amely gólyalábon közlekedett.

Ugyancsak népszerű volt a mennyasszony, meg a vőlegény maszkja. Általában egy magas fiú volt a menyasszony, egy nagyon alacsony meg a vőlegény. Már a megjelenésük nevetésre késztette az embereket, hát még amikor a násznép is megérkezett, s jókora csindarattát rendeztek!

Természetesen sokféle maszkura járkált a faluban, voltak lovak, menyecskék, bikák és árusok, ördögök, doktorok meg sok egyéb. A ló maszkjához elég sok munka kellett. Először egy lófejet faragtak ki, amit egy rúd végére helyeztek. Ezt a rudat kezében tartotta egy ember, aki egy másik társával együtt lepedővel lett letakarva. A ló ugrándozott, viháncolt, nyeherészett.

Figyelemre méltó azonban az a jelenet is, amit a bika, a gazdája meg a vevő minden alkalommal előadott.

,, Nagyon érdekes volt, emlékszem, mikó éccer valaki, má nem is emlékszem, hogy ki, bikának vót felőtözve. Na, jű bé a bika, fejin égy nagy korondi fazék.

Aztán még béjütt vagy kettő, azak is erősen csúful vótak felőtözve. Kezdtek alkudazni, így né:

– Bácsi, mennyié aggya azt a bikát?

– Há maga mennyit ad?

– Há én ennyit s ennyit.

– Na biza, én annyié nem adam. Aggyan érte ennyit!

– Na asztán, jó bolond lennék! Ennyit adak, s kész.

– Ennyié nem adam, inkább főbeütem!

– Na, há üsse főbe!

Erre aztán vette a másik a botot, s akkorát ütett a bika cserépfejire, hogy az abba a helybe kettétört, a bikának őtöztetett ember pedig leesett a fődre, égyet-kettőt rúgatt, s aztán mintha meghótt vóna.

Lett erre nagy kacagás. Na de aztán ott elé s hátra, megkínálták őket pánkóval, borral, nemsokára el is mentek. Écce érezzük, hogy olyan csípős szag van, s füst. Há nem béhintették a kemencét csípőspaprikával?! Biza bé, s egész öste kellett szellőztessünk. “ – emlékezett vissza ezelőtt huszonöt évvel nagymamám.

A farsangolók természetesen sokat bolondoztak, mégis mindenki örült nekik, főleg a leányok, mikor egy-egy jelmez alatt felismerték kedvesüket.

Hamvazószerdán véget ért a farsang. Az emberek visszatértek a megszokott esti tevékenységekhez, azok a lányok meg, akik nem mentek férjhez ez idő alatt, várhattak a következő farsangig, amikor újra elölről kezdődött minden.

Írta:
László-Fábián Júlia

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése