Ismét egy esztendő elszállott felettünk

És itt vagyunk, ezen a csodálatos, legendás Székelyföldön

Egy idő után úgy elkezdenek rohanni az évek, hogy alig érjük utól őket. Mintha egy gyorsvonaton száguldanánk, amely ott sem akar megállni, ahol mi szeretnénk. Csak pörögnek a napok gyors egymásutánban, mihelyt hétfőt írunk, már ott is van a péntek, aztán ismét hétfő, s megint péntek. Egyik esztendő váltja a másikat, mi pedig csak ámulunk szájtátva, hogy tényleg velünk történik-e mindez? Igazán megértünk ennyi évet, vagy csak álmodunk?

Pedig gyerekkorunkban olyan nehezen telt az idő! Mindig szerettünk volna idősebbek lenni, önállóbbak, nagyobbak. De az idő csak vánszorgott. Aztán nagyhirtelen megérkezett a felnőttkor, s minden felgyorsult. Fáradt hétköznapok és röpke ünnepek váltogatták egymást. S észre sem vettük, hogy közben tíz-húsz-harminc vagy akár negyven év is eltelt.

Év végéhez közeledve mindig elgondolkodunk a múlandóban lévő esztendőn: milyen is volt? Meg terveket szövögetünk a következőre, ha még egyáltalán lehetséges ez a jelenben, amikor annyira kiszámíthatatlan a jövő, hogy abban sem lehetünk bizonyosak, amit néhány óra múlva szeretnénk véghezvinni. De a remény hal meg utoljára. Voltak még  szörnyű események a Földön, s mégis itt vagyunk. Még. Megvagyunk mi magunk, a családunk, a barátaink, a szokásaink, a környezetünk, a nemzeti öntudatunk, az emberszeretetünk. És itt vagyunk, ezen a csodálatos, legendás Székelyföldön, ahonnan eszünk ágában sincs  továbbállni.

A jelenlegi  esztendőn jobbnak látom  nem sokat töprengeni, inkább próbálom elfogadni olyannak, amilyen volt: rendhagyónak. Inkább a régi szilveszterek jutnak eszembe, amikor együtt ünnepelt a család, nagyszülők, nagybácsik, rokonok. Jókat nevettünk, és csupa finomság került fel ilyenkor az asztalra, néha akár még tekervényes, pult alatti utakon hozzánk jutott paradicsom is. Narancs már nem, mert azt csak Karácsonyban kaptunk az ajándékcsomagban, s azonnal megettük,nehogy nyoma vesszen, a banánt meg nagyrészt csak hírből ismertük. Éjfél előtt egy negyedórával mindenki felöltözött, és kivonult az utcára, vagy felment a templomhoz, mert ilyenkor szokta Péter bácsi az óévet búcsúztatni a toronyból, mindig ugyanazzal a verssel. Erős hangja még a harangokat is megzúgatta. Íme, mennyire időtállóak a búcsúztatók:

Búcsú a …. esztendőtől!

Keresztény testvérek, mi temetni jöttünk,
Ismét egy esztendő elszállott felettünk.
Könnyes szemmel, s hálás szívvel tekintsünk az égre,
Mert eljutottunk egy esztendő utolsó perceire.
Utolsó perce is elszállott felettünk,
Ismét egy esztendővel idősebbek lettünk.
Búcsúzzunk el, s sirassuk meg egy évnek halálát,
Adjunk az Istennek hálát.
Hogy ő megtartott bennünket,
Ellenségtől védelmezett minket.
Ó, mert hányan vannak, kik az év elején még itt voltak,
De most nyugosznak
A sírnak sötét, mély fenekin.
Mit találtál bennünk, Atyánk, hogy még élünk és vagyunk?
Ez év végiért Néked is hálát adunk.
Leborulva kérünk, azért hálánkat fogadd el,
Mert jó volt az Óesztendő, melytől most búcsúzunk el.
Szállj el, tehát, Óesztendő, sírodba helyezünk,
Isten legyen velünk,
Isten maradjon veletek.

Éjfélkor mindig megkondultak a harangok, majd hirtelen elhallgattak, az egybegyűltek pedig elénekelték a 103-as éneket: Ez esztendőt megáldjad… Aztán ismét Péter bácsi következett:

Köszöntsük a …. év első perceit!
Keresztény testvérek, Székelyvaja népe!
Arcra hullva, leborulva, tekintsünk az égre.
Arcra hullva, leborulva, kérjük Istenünket,
Hogy áldással és békességgel áldja meg ez  évet.
Amely eljött, de hogy mit hoz, azt senki sem tudja,
Csak az Isten, aki nekünk, és a mindeneknek atyja.
Ne boncolgassuk kétkedve a titkok kapuit,
Bízzuk magunkat Istenre, s legyen velünk a hit.
Higgyük, hogy majd megtart bennünket,
Csak ne hagyjuk az ördögnek legyőzni lelkünket.
Megvédi az ellenségtől a mi szép hazánkat,
És bő terméssel áldja meg majd a mi háztájunkat.
De ha gőg és undok viszály, harag dúl közöttünk,
Megzúgatja majd az Isten ostorát felettünk.
Ó, de éljünk, mint testvérek, békés szeretetben.
Hogy e világ gyönyörködjék a mi jó létünkben.
Mert ha mi egymést szeretjük, s békességben élünk,
Áldásosabb és békésebb lesz a mi új évünk.
Jövel, drága új esztendő, jövel, jövel, jövel.

Hát jövel újesztendő! Vidd el a betegséget, félelmet,maszkot, hozz helyette egészséget, örömöt, vidámságot. Közelítsd ismét egymáshoz az embereket, biztosíts nyugodt életet, boldogságot, felszabadultságot, mozgásszabadságot. Hogy még sokáig létezzünk ezen a Földön.

Szerző: 2020. 12. 30.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló