Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Ismét egy esztendő elszállott felettünk
És itt vagyunk, ezen a csodálatos, legendás Székelyföldön
Egy idő után úgy elkezdenek rohanni az évek, hogy alig érjük utól őket. Mintha egy gyorsvonaton száguldanánk, amely ott sem akar megállni, ahol mi szeretnénk. Csak pörögnek a napok gyors egymásutánban, mihelyt hétfőt írunk, már ott is van a péntek, aztán ismét hétfő, s megint péntek. Egyik esztendő váltja a másikat, mi pedig csak ámulunk szájtátva, hogy tényleg velünk történik-e mindez? Igazán megértünk ennyi évet, vagy csak álmodunk?
Pedig gyerekkorunkban olyan nehezen telt az idő! Mindig szerettünk volna idősebbek lenni, önállóbbak, nagyobbak. De az idő csak vánszorgott. Aztán nagyhirtelen megérkezett a felnőttkor, s minden felgyorsult. Fáradt hétköznapok és röpke ünnepek váltogatták egymást. S észre sem vettük, hogy közben tíz-húsz-harminc vagy akár negyven év is eltelt.
Év végéhez közeledve mindig elgondolkodunk a múlandóban lévő esztendőn: milyen is volt? Meg terveket szövögetünk a következőre, ha még egyáltalán lehetséges ez a jelenben, amikor annyira kiszámíthatatlan a jövő, hogy abban sem lehetünk bizonyosak, amit néhány óra múlva szeretnénk véghezvinni. De a remény hal meg utoljára. Voltak még szörnyű események a Földön, s mégis itt vagyunk. Még. Megvagyunk mi magunk, a családunk, a barátaink, a szokásaink, a környezetünk, a nemzeti öntudatunk, az emberszeretetünk. És itt vagyunk, ezen a csodálatos, legendás Székelyföldön, ahonnan eszünk ágában sincs továbbállni.
A jelenlegi esztendőn jobbnak látom nem sokat töprengeni, inkább próbálom elfogadni olyannak, amilyen volt: rendhagyónak. Inkább a régi szilveszterek jutnak eszembe, amikor együtt ünnepelt a család, nagyszülők, nagybácsik, rokonok. Jókat nevettünk, és csupa finomság került fel ilyenkor az asztalra, néha akár még tekervényes, pult alatti utakon hozzánk jutott paradicsom is. Narancs már nem, mert azt csak Karácsonyban kaptunk az ajándékcsomagban, s azonnal megettük,nehogy nyoma vesszen, a banánt meg nagyrészt csak hírből ismertük. Éjfél előtt egy negyedórával mindenki felöltözött, és kivonult az utcára, vagy felment a templomhoz, mert ilyenkor szokta Péter bácsi az óévet búcsúztatni a toronyból, mindig ugyanazzal a verssel. Erős hangja még a harangokat is megzúgatta. Íme, mennyire időtállóak a búcsúztatók:
Búcsú a …. esztendőtől!
Keresztény testvérek, mi temetni jöttünk, Ismét egy esztendő elszállott felettünk. Könnyes szemmel, s hálás szívvel tekintsünk az égre, Mert eljutottunk egy esztendő utolsó perceire. Utolsó perce is elszállott felettünk, Ismét egy esztendővel idősebbek lettünk. Búcsúzzunk el, s sirassuk meg egy évnek halálát, Adjunk az Istennek hálát. Hogy ő megtartott bennünket, Ellenségtől védelmezett minket. Ó, mert hányan vannak, kik az év elején még itt voltak, De most nyugosznak A sírnak sötét, mély fenekin. Mit találtál bennünk, Atyánk, hogy még élünk és vagyunk? Ez év végiért Néked is hálát adunk. Leborulva kérünk, azért hálánkat fogadd el, Mert jó volt az Óesztendő, melytől most búcsúzunk el. Szállj el, tehát, Óesztendő, sírodba helyezünk, Isten legyen velünk, Isten maradjon veletek.
Éjfélkor mindig megkondultak a harangok, majd hirtelen elhallgattak, az egybegyűltek pedig elénekelték a 103-as éneket: Ez esztendőt megáldjad… Aztán ismét Péter bácsi következett:
Köszöntsük a …. év első perceit! Keresztény testvérek, Székelyvaja népe! Arcra hullva, leborulva, tekintsünk az égre. Arcra hullva, leborulva, kérjük Istenünket, Hogy áldással és békességgel áldja meg ez évet. Amely eljött, de hogy mit hoz, azt senki sem tudja, Csak az Isten, aki nekünk, és a mindeneknek atyja. Ne boncolgassuk kétkedve a titkok kapuit, Bízzuk magunkat Istenre, s legyen velünk a hit. Higgyük, hogy majd megtart bennünket, Csak ne hagyjuk az ördögnek legyőzni lelkünket. Megvédi az ellenségtől a mi szép hazánkat, És bő terméssel áldja meg majd a mi háztájunkat. De ha gőg és undok viszály, harag dúl közöttünk, Megzúgatja majd az Isten ostorát felettünk. Ó, de éljünk, mint testvérek, békés szeretetben. Hogy e világ gyönyörködjék a mi jó létünkben. Mert ha mi egymést szeretjük, s békességben élünk, Áldásosabb és békésebb lesz a mi új évünk. Jövel, drága új esztendő, jövel, jövel, jövel.
Hát jövel újesztendő! Vidd el a betegséget, félelmet,maszkot, hozz helyette egészséget, örömöt, vidámságot. Közelítsd ismét egymáshoz az embereket, biztosíts nyugodt életet, boldogságot, felszabadultságot, mozgásszabadságot. Hogy még sokáig létezzünk ezen a Földön.
Hasonló
Történetek a füstölődő szal...
Szilveszter Székelyföldön 1...
Nótával veszekedtek, nótáva...
Fény derült az árnyékszéken...
Hol vagy, gazdám? Hol vagy,...
A szomszéd néni bécsi szele...
A torta esete a hirtelen me...
A falusi portáknak megvolt ...
Randevú a Nagyhídnál, aztán...
Farsangtemetés Alsósófalván...
A szőlőst kiszántják, a föl...
Székelyvaja aranycsapata
Kormi macskánk megnyitotta ...
A komlós, amit firmának nev...
Harmincezer nap és egy mar...
Virágok a mennyezeten, a ka...
Mert fontos a pihenés, a cs...
Anyóka az autóbuszon
Nagylegények, nagyleányok
Halk csipogás kezdett halla...
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése