Karácsonyi  készülődés

Számoljuk a heteket, a napokat, várjuk a csodát, várunk valami különlegest

Mindig úgy érzem, hogy nem fogok időben elkészülni Karácsonyra. Pedig Isten bizony, hogy idejében elkezdem. Advent első vasárnapja utáni napon már kinézek egy részt valamelyik szobában, s ott forgolódok egy ideig, következő napon pedig ugyanazt teszem valahol máshol. Vagyis rendezgetek, takarítok. Mert így szokás nálunk. Karácsony előtt illik a lakást tetőtől-talpig tisztába tenni. Minden szekrényt ki kell rámolni, át kell rendezni, az ablakokat csillogóan átlátszóvá törülgetni, mindent átmosni, kimosni, megmosni meg felmosni. Ez pedig végigvonul a teljes adventi időszakon.

A vallástanárnő itt Székelyvaján  eléggé mondta a gyerekeknek, hogy a szívünket kell ilyenkor kitakarítani, megszabadítani a rossz gondolatoktól és szeretettel tölteni fel, nálunk ez még nem elég. Mármint, hogy csak a szívünket. A ház rendbetételének lényegében ez lenne az átvitt értelme, de mi szeretjük a kézzelfogható, látható eredményeket. Mert a szívtakarítás ugyebár nem látszik, míg a ragyogó, pókhálótlan rend viszont igen.

Hát sikálok rendületlenül, mert megnyugtat. Nem most, hanem Karácsonyban, mert akkor fogom jól érezni magam a mostani munkámtól. És aztán majd pihenhetek, mert ünnep van. Ami alig kezdődik el, máris a végét járja, s mire észbekapunk, már vége is van. A rákészülés jóval hosszabb folyamat, talán érdekesebb is. Mert számoljuk a heteket, a napokat, várjuk a csodát, várunk valami különlegest. Igazából mindegy, hogy mit, de valami Karácsonyhoz köthetőt.

És ezért szeretem az adventet. A hosszú várakozás, a rákészülés miatt. Nem baj, hogy állandóan rohangálok meg kapkodok. Meg hogy alig jut némi idő magamra. Aztán meg a sok disznóvágás a rokonságban, ami ugyancsak ebben a periódusban történik, s amin részt kell venni. Itt-ott segíteni, amit lehet. Ajándékokat készíteni vagy vásárolni. Kitalálni, hogy ki minek örülne. De megéri. Mert mindjárt itt a Karácsony. Ezt várjuk, kicsitől nagyig.

S ha jól belegondolunk, addig is jobbá válunk, amíg mindezeket megtesszük, kitaláljuk, lebonyolítjuk. Lehet, hogy csak pillanatnyilag, de végül is nem tudunk állandóan jók lenni. Ehhez túlságosan is emberből vagyunk. De néhány hétnyi jóságtól már boldogabbak tudunk lenni. Mert törődtünk valamivel, valakivel,de főleg egymással. És nem érdekből, hanem szeretetből.

Szerző: 2020. 12. 20.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése