Jocó barátom

Biszák László alkotása


40×40 cm.
Akril.

Furfangos tükör a portré magunkról, másról, olvasni, megfejteni a titkot ami az egyént rejti, amit magunkról sem tudunk, hiszen magunkat nem látjuk, hanem a társam arcáról érzékelem a reakciót, amivel beszédemmel, gesztikulációmmal kiváltok. Egyetlen azonos arc, mégis mennyi variációt rejt, picike mellékvágánnyal, vonással egy egészen más személyiséggé alakítom, amitől már nem Ő.

Magas szintű pingpong ahol a variációk sokasága ide oda labdázása folyik, oldott világos, és mély pontok, fények, vonások, a bőralatti csontozat vaskossága, vagy rejtett finomság.

A szemekről alig írtam, pedig az a pont ahova nézek, és bármit is matassak közben ruhán, cipőn, teljesen érdektelen hozzátartozója az alaknak, máris keresés nélkül újra a legpontosabb lesz a szem!! Csak néha téved az ember a szemről olvasva, olyan mint a biblia, ott rejtőzik az igazság, és persze a gazság is.

Biszák László kedves barátjáról készített kép érdekes. Erő, akarat, férfias ösztön, komolyság olvasható, a festőnek nem kellett finomkodnia, a férfiarcok rajzossága egy fincsi feladat. Színeiben is nyerő, mert a szín maga az élet, a valóság, és aki merész, és aki tud, ezt meg is lovagolja.

A portrézó a teremtés ördögével packázó, ez a kis ecsetes, vásznas birok, kihívás, és izgalom is, láz ami fogva tart, nem ereszt aminek csak egyetlen eredménye lehet: a biztos győzelem.

Szerző: 2020. 09. 26.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló