Idegenül, tanútlanul, vándorolva…

Biszák László alkotása
Akril.
Kérdő, és felkiáltó jelek, jelzések egy homályos és kiismerhetetlen világban. Két ember tart valahová, fényből indul, és megy a szürkeség ismeretlenjébe. Még nem csüggedten, feltartott fejjel, még hisz, mert hinni kell. Nem séta, nem öröm, hanem kényszer, az élet szülte menekülés. Biszák László gondolatait olvasgatom, Megfejtegetése a cipőtől indul, egy túlstrapált láb-béli darab, amit gazdája már levetett, piszkosan, talán megunt, de asztalra téve valamit jelent. Jelenthet megtett utat, ami már mögötte van, vagy megbecsülést, hogy segítőként szolgált. Valamiért jövünk a világra, a gondolat magvas, és kiinduló is egy életre, ha belegondolunk. Tárgyaink, amik körülvesznek a mi döntéseink alapján kerültek hozzánk, vagy szüleink hagyatéka amelyektől nem tudunk megválni. A két ember valahol megtalálta egymást a kifürkészhetetlenségben, hogy egymást erősítsék, vagy gyengítsék. A piros színek a felhívás jelei, összekapcsolódnak a vér ijesztő látványával, ha kibuggyan, de szelíd, ha testen belül végzi a dolgát. Biszák László talányos képét alig tudom megfejteni, de figyelemfelkeltő érzéseket sugall ebben a nem hétköznapiasan megélt világunkban.
Szerző: 2019. 06. 23.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló