Óriások között is óriás, talán nem csak ezért király, hanem tulajdonságaival sok élőlény fölé emelte a teremtő, ami méltán adja a méltóságát.  Az ember, a mindenek fölötti lény szolgálatába hajtott állatok ura, beképzelt, és felháborodott, ha mégis rátámad egy-két alattvaló. Néha azt mondom, mégis van igazság, de könnyen billenékeny is lehet az állítás, ha a szemszögeket nézzük. Biszák László elhozta az állatvilág monstrumát, szépségről, kecsességről nem beszélhetünk, a kialakult szépérzékünk viszont mégis eltörli ezt a látási módot. Hogy tombolna?? meglehet, hiszen hol a határa a tűrésnek, mennyi az a végső pont amikor nincs tovább, és testi erején túl, értelme, érzelme tetőfokán billegve cselekszik. Védekezés, védelem, egy önkéntelen reakció, retorzió, amit végig kell csak gondolni.Éreztél dühöt, és kilátástalanságot, amit legfeljebb egy tányér szenvedheti csak el, és ez még csak alap. Jön, rohan tömegével, és nincs gátja az erejének, hömpölyögve tör utat. A festő Biszák László mozgásában ábrázolt agyaros, nagyfülű egy jelzés, egy jelkép, legyen bár festmény, vagy valóság, hatalmas léptékkel mért tömege kihalóban, de ember ne feledd, a hűség, a szeretet, az alázat, a jóság megtestesítője ebben a megromlott világunkban.