Csak ülök a fotelben, testem lassan szétfolyik, miközben létem szétporlik…

Biszák László alkotása

40×30 cm

akril.

Kemény kép, a megfejtés sem egyszerű! Vajon mennyire megy át az átlagember képzeletén egy erősen felajzott téma? Az ókori szobrok ábrázolásában megszokott a pőre test, kitűnő méretarányossággal, a test szépségével hódításával. Biszák László egy nem éppen irigylésre méltó környezetbe helyezte az embert. Vajon kié a vezérgondolat a kép alatt, ha Biszák tulajdona, vajon milyen gondolatsor vezette el a kompozícióhoz? A történés egy sor előzményt takar,de a téma mozdulatlanságát, vagy változását egyedül az óra, az idő lendítheti, ha teheti. A test kihívóan a főtéma, ruhátlansága már magában is különleges! Viccesen hangzik pedig igaz, a takarók alatt mind a csupaszságunkat hordozzuk, ami felette van álca, kitaláció. A mondás is így szól: “a bőrét viszi a vásárra!” Milyen igaz, nem a szavát, arcát, kezét, hanem az egész takaróját, a bőrét!! A test kövér, nyugalmi helyzetű, untságával kifejezi egész környezetének színvonalát. Letette terheit, már arctalan, léte már lassan semmibe vesző közöny, egy a sokból talán csak szám, adat pár papíron. Hulló vakolat, még kicsike szál az élethez a bögre, ital, elvetélt hírek az újságban a földre dobva, ronggyá, tépetté aljasulva. “Csak ülök a fotelben, testem lassan szétfolyik, miközben létem szétporlik”. Reméljük, és reménykedjünk, a négy évszak változásában, a virágzás tiszta tavaszában, az érés bizonyosságában, és az élet halkan múló visszacsendesülésében.

Szerző: 2020. 08. 15.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló