Festőállvány
Biszák László alkotása
Újra megosztom ezt a munkám,egy barátom Szabó Ferenc írásával. Fogadjátok szeretettel, szerintem így egységes a kép!
Vonzza a szemet Maurizio Cattelan színes banánja. Először is mi ez a banán? Egy ’márka’ a sznobizmus keretrendszerében, vagy egy belépőjegy az elmezakkant klubba, hogy azt meglátni, vagy megenni, esetleg mást tenni vele-való. A néző, aki hajlandó játszani és bekötött szemmel bármit gondolhat, nos ő csak az egyén. Ő egyedül önmaga lehetne, de a ’márka’ mögé szerveződött kultúrmassza ráönti hitét a sajátságos érzületű hírvivőkre és ettől azok úgy érzik, mintha a művészet önkéntes és ismeretlen mélységű beleérzése vetülne mindannyiukra. Egy fiatal nő van a térben. A képben jobbról szivárgó fény elnagyolt, felismerhető női alakot jelenít meg. Látása korlátozott. Hangot a banán – (nem mozog) – nem ad. A gondolatok kuszaságára az agykoponyára öntött fémzúzalék-drót hajözön utal. Számomra azt jelképezi, hogy a műértés a ’banán ügy’ esetében – és még sok más hasonló esetben – nem megoldott. A hajzuhatag szimbolikusan vetíti elém a tiltakozás csendes zavartságát. Azt az elgondolást kelti a körülölelő bizonytalan, vagy hiányzó kontúrok szürke árnyalatában, hogy a művész munkájának nem az ad értéket, hogy sokan dicsérik, hanem az, hogy sokan megnézik, élvezik, megveszik a művét. A többi jó, vagy rossz kritika mind a kibiceké marad! Nagyszerű ez a kép! Pofon a banális sznobizmus elutasítására. Nekem többet ér, mint Maurizio banánja!
Szeretem a képeidet. Mindig találok bennük számomra útravalót.
Szeretettel osztom meg a fenti bejegyzést Szabó Ferenctől, jobb, és tökéletesebb kritikát nem is kaphatnánk, mint amikor egy festő a saját munkáját köszönettel elfogadja.
Hargitai Beáta rovata
