Kezdetek kezdete
A barlangrajzoktól a háborúkon keresztül, napjainkig. Biszák László alkotása
56.5x60cm.
Akril.
Ez az ember lakta bolygó annyi mindennel ellátott élőtér, mégis lassacskán olyan mint egy kinőtt nadrág a kamasz lábszárán. Egyre többször halljuk, és már el is hisszük, ha kicsikét ráhagyjuk a nagyot mondókra a felfedezéseiket. Nem lenne szükséges más bolygóra, talán csak szerényebbnek kellene lenni, vagy kicsit szegényebbnek is talán a mai milliárdosoknak. Sajnos az ember ha levegőt kap, képes magát annyira felpumpálni, hogy elhiszi övé a világuralom, és a tömeget maga alá hajtva elhitetni. Csak kicsit tekintve vissza, évszázadok óta sokat fejlődött az ember felfedezései, tudása alapján, és mégis tanulatlan maradt, mert minden időben képes volt elfelejteni azokat a buktatókat amiknek árkában , vagy csapdájában, mint egy óvatlan egér besétált. Előrejelzés, intelem nem elég, a nagyhangúak, a pökhendiek, a málék, és gyámoltalanok ketrecei mindig nyitva állnak. Biszák László nehéz mondanivalóval jött, nincs fényezés, csillogás, a kép lehúz, mintha már láttunk volna életünkben ilyent, de elfordított fejjel, félig lehunyt szemmel sandítunk, nem akarjuk tudni. Forró, forrongó világunk nem az amiben rózsaszín álmainkban járunk, a valóság ugyan fényesen világított, de művilág, ahol káprázik a szem, mámorít, és sokan hiszik, hogy tényleg valóság. A nagy óriás itt lépked, ezer csápjával térképezi létünket, már rombol, tombol, és mi szaladgálva búvunk. Vannak sokan, és bátrak is akik képesek a szembenézésre. Olvasom a képről, és fenyegetőn foszladozik az a vászon ami a boldog életet hirdeti. A házaspár, az öreg baba kocsival, mint egyetlen birtokolni valójukkal a sötét semmi felé menetelnek. Engem megrázott a kép, és egy súlyos folyamatot indított el ami az ismeretlen semmibe vezet. Ma még beszélünk róla mint lehetséges jövő, de komolyan, céllal, hittel is tenni kéne érte, hogy ne így legyen.
Hargitai Beáta rovata
