Feltámadott Kati néni telefonja

A  frissen ültetett muskátlik alatt aludta volna örök álmát a székelyvajai temetőben

A temető mellett lakom. Nem zavar. Miért is tenné? Csöndes hely, hatalmas fákkal. És mennyi madár! Feketerigó, sárgarigó, harkály, bagoly, gerle, szajkó, galamb, cinke, szarka, csóka, veréb talált élőhelyet magának e területen. Meg néha a gólyák tartják itt a költözködés előtti nagygyűlést.

Szóval madárcsicsergéstől hangos az egész cinterem. Néha azért sétálok egyet, hogy hallgassam a koncertet. De a templomunkkal sem lehet sosem betelni, annyira méltóságteljes. Hűvösséget és erőt sugároz magából. Mindig úgy érzem, mintha időutazásban lenne részem, amikor körülötte lépkedek. A jól látható terméskövek, amelyeket valamikor a Bánya-patakból emeltek ki, a hátsó falból kikíváncsiskodó  kődarabok mind különlegesek. Mintha az örökkévalóságot szimbolizálnák: lám, mi évszázadok óta itt vagyunk, s mindig itt leszünk valahol.

Épp egy ilyen barangolás közepette lézengtem, amikor valaki megszólított:

– Na, sétálunk, sétálunk?

Kati néni tette fel a költői kérdést, s egykettőre szóba elegyedtünk. Mármint inkább ő, mert én nemigen jutottam szóhoz, inkább a bólogatás mellett maradtam. Néha még egy-egy igen, nem belefért, egyébként képtelen voltam bármilyen véleménykifejtésre. Így hát megadóan hallgattam, s hagytam, hogy Kati néni elpanaszolja minden búját-bánatát. Egyszer aztán észbekapott, hogy ő bizony muskátlikat szeretne ültetni, mindjárt szürküledik, ezért sietve elköszönt.

Én is haza ballagtam, s nekiveselkedtem vacsorát készíteni. Javában hámoztam a krumplit, mikor kopogtattak.

– Tessék! – kiáltottam ki.

Kati néni volt. Méghozzá elég ijedten.

– Elvesztettem a telefonom. Méghozzá valahol itt, a temetőben. Gyere, kérlek, csöngess meg, mert már mindenfelé kerestem, de nem találom.

Fogtam a telefonom, egy elemlámpát, s sietve elindultunk. Hívtam, hívogattam Kati nénit, de a telefonja, akárhol is volt, meg se mukkant.

– Merre járt, hol keressük?

– Hát erre a két sírra ültettem a muskátlikat – mutatta.

Körbe-körbe jártunk a sírhantok mellett, eközben a telefonom folyamatosan kicsengett. Már majdnem feladtuk, amikor halk nesz ütötte meg a fülemet. Egy nagyon csöndes, búgó hang. Mintha a muskátli szólalt volna meg. Gyorsan rátapadtam a virágra.

– Hol a kapa? – kiáltottam.

Erre Kati néni is hallgatózott, s azonnal tevékenykedni kezdett. Ahogy a  muskátlit kiemelte, tisztán hallatszott, hogy a földben csöng a telefon. Megkönnyebbülten kotortuk elő.

A muskátlit szépen visszaültettük, s azzal hazamentünk. Én vacsorát készíteni, Kati néni meg elültetett telefont törülgetni.

Szerző: 2020. 04. 22.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Valahol a Hargitán

Ősz Zoltán alkotása Pasztell, 2009. Talán minden mese így kezdődik,” hogy valahol messze, az üveghegyen is túl” …valóban, a távolság, az érzékelhető messzeség, amit csak szemünk képes befogni a mindenek... Tartalom megtekintése

Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése

Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése

Karcolatok…

Huszár Boglárka alkotása 60×45 cm. Olaj, vászon. Arannyá vált a test, mint istenek szobrai a csendesen pislogó gyertyafényekben, amik hidegen sütnek és égetnek, marva a szem zugait, és piszkálva a... Tartalom megtekintése

Csendes utcán

Hargitai Beáta alkotása …olyan csendességgel lopodzott be az utcába az idő, hogy senki nem vette észre ezt az alattomos munkát. Megkoptak fenn magasan a cserepek, kicsit beázott a homlokzati fal,... Tartalom megtekintése