Feltámadott Kati néni telefonja

A  frissen ültetett muskátlik alatt aludta volna örök álmát a székelyvajai temetőben

A temető mellett lakom. Nem zavar. Miért is tenné? Csöndes hely, hatalmas fákkal. És mennyi madár! Feketerigó, sárgarigó, harkály, bagoly, gerle, szajkó, galamb, cinke, szarka, csóka, veréb talált élőhelyet magának e területen. Meg néha a gólyák tartják itt a költözködés előtti nagygyűlést.

Szóval madárcsicsergéstől hangos az egész cinterem. Néha azért sétálok egyet, hogy hallgassam a koncertet. De a templomunkkal sem lehet sosem betelni, annyira méltóságteljes. Hűvösséget és erőt sugároz magából. Mindig úgy érzem, mintha időutazásban lenne részem, amikor körülötte lépkedek. A jól látható terméskövek, amelyeket valamikor a Bánya-patakból emeltek ki, a hátsó falból kikíváncsiskodó  kődarabok mind különlegesek. Mintha az örökkévalóságot szimbolizálnák: lám, mi évszázadok óta itt vagyunk, s mindig itt leszünk valahol.

Épp egy ilyen barangolás közepette lézengtem, amikor valaki megszólított:

– Na, sétálunk, sétálunk?

Kati néni tette fel a költői kérdést, s egykettőre szóba elegyedtünk. Mármint inkább ő, mert én nemigen jutottam szóhoz, inkább a bólogatás mellett maradtam. Néha még egy-egy igen, nem belefért, egyébként képtelen voltam bármilyen véleménykifejtésre. Így hát megadóan hallgattam, s hagytam, hogy Kati néni elpanaszolja minden búját-bánatát. Egyszer aztán észbekapott, hogy ő bizony muskátlikat szeretne ültetni, mindjárt szürküledik, ezért sietve elköszönt.

Én is haza ballagtam, s nekiveselkedtem vacsorát készíteni. Javában hámoztam a krumplit, mikor kopogtattak.

– Tessék! – kiáltottam ki.

Kati néni volt. Méghozzá elég ijedten.

– Elvesztettem a telefonom. Méghozzá valahol itt, a temetőben. Gyere, kérlek, csöngess meg, mert már mindenfelé kerestem, de nem találom.

Fogtam a telefonom, egy elemlámpát, s sietve elindultunk. Hívtam, hívogattam Kati nénit, de a telefonja, akárhol is volt, meg se mukkant.

– Merre járt, hol keressük?

– Hát erre a két sírra ültettem a muskátlikat – mutatta.

Körbe-körbe jártunk a sírhantok mellett, eközben a telefonom folyamatosan kicsengett. Már majdnem feladtuk, amikor halk nesz ütötte meg a fülemet. Egy nagyon csöndes, búgó hang. Mintha a muskátli szólalt volna meg. Gyorsan rátapadtam a virágra.

– Hol a kapa? – kiáltottam.

Erre Kati néni is hallgatózott, s azonnal tevékenykedni kezdett. Ahogy a  muskátlit kiemelte, tisztán hallatszott, hogy a földben csöng a telefon. Megkönnyebbülten kotortuk elő.

A muskátlit szépen visszaültettük, s azzal hazamentünk. Én vacsorát készíteni, Kati néni meg elültetett telefont törülgetni.

Írta:
László-Fábián Júlia

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése