Nocsak, két zsebkendő, két legénynek?

A  tulipános láda titka

Zsuzsika néni régi, kopottas, tulipános ládájának a fedelét feszegette. Nem járt sikerrel. A zár kissé megrozsdásodott, nehezen mozdult. Nem az ő gyenge karjának való.

– Lám, már egy ládát sem bírok kinyitni. Csak okoskodni tudok itt magamban.

Újra nekiveselkedett. A faláda nagyokat reccsent, de a fedele meg se moccant.

– Segíthetek, dédi? – toppant be Attila az ajtón.

– Ezt a ládát próbálom fölnyitni. De nem megy.

– Majd én! – ugrott oda a dédunoka, s pillanatokon belül fölpattant a láda fedele.

Zsuzsika néni sorra emelte ki a régi kézimunkákat, írásosat, keresztszemest, csipkéset.

– Ki kell szellőztetni őket! – rakosgatta az Attila karjára, aztán hirtelen megtorpant. Egy csipkés szegélyű, hímzett zsebkendő akadt a kezébe. Az ölébe terítette. Egyetlen szegfű ékeskedett rajta, rózsaszín, sok zöld levéllel körülvéve. Csak nézte. Kétszer-háromszor végigsimított rajta vékony ujjaival, aztán a könnyei is megeredtek. Attila a kézimunkákat a padra hajította.  

– Dédi! Valami baj van?

– Nem… Csak ez a zsebkendő… Egy nagyon régi, nagyon szomorú emlék.

– Szeretnéd elmondani?

– Most már igen. Mindenki halott, akinek valaha valami köze volt hozzá.

Attila lehajtotta a láda fedelét, s rátelepedett.

– Tizenhét éves voltam. Két legény udvarolt nekem, egyszerre. Nem tudtam választani, mindkettő tetszett. Nagyon. A táncban is felváltva táncoltattak, hol egyik, hol másik. Húsvét közeledett, így mindkettőnek varrtam egy-egy zsebkendőt. Egyformát, szegfűset.   Mivelhogy a szegfű, a tulipánnal ellentétben, a férfit jelképezi. Hát ők voltak ott a zsebkendőn, szegfű képében. Mikor a zsebkendők elkészültek, s éppen simára vasaltam őket, betoppant a szomszéd lány, Mariska.

– Nocsak, két zsebkendő, két legénynek? – kérdezte vihorászva. Sándornak is, Bélának is?

– Igen – válaszoltam szemlesütve.

– Vigyázz, lelkem, mert Béla Zsókának is csapja a szelet. Vagy nem tudtad?

Megdöbbentem. Igaz lenne? Húsvétig csak ezen töprengtem, míg végül eldöntöttem, hogy Béla nem kap zsebkendőt. Vártam, hogy jöjjenek locsolkodni, de egyikük sem érkezett meg. Mindkettőt elvitték katonának. A háborúba. Közben megtudtam, hogy Béla sosem járt Zsóka után, Mariska csak irigységében mondta ezt nekem.

 Sándor öt év múlva hazajött, s hozzámentem feleségül, Béla sosem tért vissza. Dédnagyapádnak odaadtam a neki szánt zsebkendőt, a Béláéról sosem beszéltem. De mindig bántott a lelkiismeret, hogy nem is akartam neki adni. Mert hallgattam a hazug szóra. 

– Dédi – fogta meg mindkét kezét Attila – ennek így kellett lennie. Béla sosem tudta meg ezt a meg sem történt esetet.

– Biztosan érezte. Levelet írt, de nem válaszoltam. Tudta, hogy valami gond van.

– És ha hazatért volna, megkapta volna a zsebkendőt?

– Nem tudom. Ez szomorít el a legjobban.

– Én azt mondom, hogy emiatt ne szomorkodj. Ha ő lett volna a férjed, akkor én most nem lennék, nem igaz?

Zsuzsika néni fölkapta a fejét. Nézte a dédunokáját, s elmosolyodott.

– Igazad van. Örülök, hogy így történt.

A zsebkendőt négybehajtotta, s az Attila kezébe tette.

– Ez a tiéd. Hogy tudd, semmi sem történik ok nélkül.

– Köszönöm, dédi. Erre mindig emlékezni fogok.

S aztán csak ültek ott, egymás kezét fogva.                    

Írta:
László-Fábián Júlia

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése