Nagymama pöttyös angyala

– Képzeld el, a reggel, amikor mentem, hogy engedjem ki a tyúkakat, csak látom, hogy valami nagy fényesség közeledik. Jobban megnéztem, s tudod mi volt?

Sosem értettem, amikor kicsi voltam, hogy miért kell nekem otthonról elmenni pontosan Karácsony szombatjának a délutánján. Hogyne, amikor a legérdekesebb volt! Amikor szívdobogva vártuk, hogy eljöjjön az angyal, és elhozza az áhított ajándékot. Csak egyet, persze, mert illetlen dolog lett volna az angyalkától sok mindent kérni. De a legtitkosabb vágyainkat megírtuk neki, aztán lesz, ami lesz. Biztosak voltunk benne, hogy ha nem is azt találjuk a karácsonyfa alatt, ami kértünk, akkor is lesz ott valami. Valami érdekes, valami új.

Anyukám vastag bundába öltöztetett minket, s így szólt:

– Mama azt üzente, hogy látogassátok meg. Meglepetést is emlegetett.

Meglepetés? Az már más. Azért megéri felmenni. Vagyis felcsúszni, mert apukám máris előállt a legalább kétszemélyes szánkóval. Én voltam a nagyobb, hát én ültem hátul, az öcsém pedig előttem foglalt helyet, de csakis azért, hogy ha netán lepottyanna, akkor gyorsan kapjam el. Egyébként mindig jó móka volt, ha télen nagyiékhoz mentünk, mert ez mindig szánkóval történt meg. Útközben egy dombocska is volt Györgyiék mellett, azon ereszkedtünk egyet. A szánkóút a főútra futott ki, így apukám bekanyarodott a járdára, s ez okból kifolyólag mindig felborultunk. Ezen aztán addig nevettünk, amíg ismét felértünk a dombtetőre, s csúsztunk egy jót. Ismét a hóban kötöttünk ki. Apukám leseperte rólunk a havat, amennyire tudta, aztán feltuszkolt a szánkóra, s indultunk tovább.

Nagyszüleim az Újvárosban laktak. Tévedés ne essék, ez nem New York, csak Székelyvaja főutcájának a hídon felüli része. Mivelhogy a kezdetek kezdete után építkeztek oda. De vannak még nálunk érdekes elnevezések, mint például a Hostát. 

Megérkeztünk. Apu leemelt a szánkóról, s bevonultunk a házba. Feri és Samu bátyám még otthon legénykedtek, és mindig nagyon örültek, ha megláttak. Kihámoztak a vastag ruhákból, adtak egy-egy barackot a fejünkre, s Samu bátyám máris bújócskát javasolt. Kapva-kaptunk az ajánlaton, azonnal be is robogtunk az elsőházba, amit a mi és a Karácsony tiszteletére nyitottak ki. Én rendszerint a szekrénybe bújtam, az öcsém meg mögéje. Nagybátyáink odakint biztosan rettenetesen kerestek, mert időnként hallottuk, hogy vajon hol lehetnek ezek a gyermekek? Aztán hosszas várakozás után valahogy megtaláltak, természetesen engem a leghamarabb. Gondoltam kiszaladok, hátha az is felér egy meg nem találással. Siettemben megbotlottam a magas küszöbben, s kiestem az ajtón a konyhába. Éppen az orromra. Fel is tűrődött, úgy néztem ki, mint aki nagyon felhúzta az orrát, a szó szoros értelmében. De Samu bátyám, mint mindig, erre is talált megoldást: visszanyomta a helyére.

– Ne törődj, mire menyasszony leszel, helyrejön!

Még egy kicsit sírdogáltam, ekkor lépett be nagymamám.

– Aranyas léánkám, mi lett veled?

Elszipogtam a bánatomat, ő meg a térdére ültetett.

– Képzeld el, a reggel, amikor mentem, hogy engedjem ki a tyúkakat, csak látom, hogy valami nagy fényesség közeledik. Jobban megnéztem, s tudod mi volt?

Intettem, hogy nem.

– Egy angyal! Erősen fényes ruhája volt, babas. Azt mondta, hogy ő az én babas angyalam. S gondolad, hogy mit csinált?

– Mit?

– Ideadatt nekem két csomagat, azt mondta, hogy egyik a tiéd, a másik meg az Andráskáé. 

– Hol vannak a csomagok?

– Hinnye, vajan hova tettem? Gyere, keressük meg!

Mindent átkutattunk mamával, amíg rájöttünk, hogy az ajándékok végig ott hevertek az ágyon, újságpapírba csomagolva.

– Megnézhetjük? – pillantottam nagymamára kérlelően.

– Hogyne. Én is kíváncsi vagyak, mert nem láttam.

Kibontottuk. Az Andráséban egy kisautó, az enyémben egy aprócska néger baba volt. Csak ámultam. Ez volt az én rejtett vágyam, hogy végre nekem is legyen egy néger babám, mint a barátnőimnek!

– Köszönöm, kedves babas angyal, köszönöm!

Mire hazaértünk, otthon is eljárt az angyal, de nálunk már csillogó karácsonyfát is hozott. Eléggé bántott, hogy ismét elkerültük egymást, s megkérdeztem anyukámat, hogy itt is a babas angyal járt? Anyu csak nézett, aztán így válaszolt:

– Nem láttam, kicsim. Mire bejöttem, már híre-pora sem volt.

Írta:
László Fábián Júlia

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése