Égig ért a paradicsom, temérdek a termés

Igaz, hogy már főztem nyolcvan liter levet, egye fene, főzök még vagy harmincat

Falun még a nemgazdálkodóknak is van egy kis kertjük. Egy tenyérnyi. Ahol az ember meg tudja magának termelni a legfontosabb zöldségeket. Egy kevés  hagymát, fokhagymát, murkot, petrezselymet, paradicsomot, paprikát, uborkát, káposztát. Meg persze salátát, kaprot, csombortot. Talán még egyebet is. Ha van rá hely. Meg idő és energia. Viszont ezeknek a kis veteményeseknek a termése bőven elég egy család számára egész nyáron, télire is jut belőle.

Az idén az időjárás, valamilyen különleges okból kifolyólag, a paradicsomoknak kedvezett. A paradicsom, általában, július végétől szeptember közepéig ajándékoz meg minket illatos, zamatos, ínycsiklandó termésekkel. Tavasszal ültetik ki a palántákat, amelyeket aztán később egy karóhoz kötöznek, hogy a paradicsomok ne a földön heverjenek. Az idén a harmadszori felkötözés után is növekedtek. 

– Szépen fuszulykakarót kell melléjük állítsak! – csóválta meg a fejét Ibolya. Meddig akar nőni még ez a paradicsom?

Az pedig addig nőtt, amíg a karó tartott, aztán fogta magát, s szépen visszahajlott, lefelé terebélyesedve.

Augusztus közepe táján Irén hátra ment a kertbe, összecsapta a kezét, s átkiáltott a szomszédasszonynak:

– Harminc éve vagyok asszony, de ennyi paradicsom még sosem volt a kertemben!

Ugyanakkor Juliska néni is terepszemlét tartott, s így szólt:

– Miért kellett nekem ennyi paradicsomot ültetni? Most mit kezdek ennyivel?

Tudniillik Juliska néni, azonkívül, hogy bottal jár, csak a fél karját tudja használni munka közben, s most legalább tízszer annyi munkával nézett szembe, mint ezidáig.

Eközben Emma néni a konyhában sóhajtozott:

– Igaz, hogy már főztem nyolcvan liter paradicsomlevet, de akkor sem hagyom kárba veszni ezt a sok, gyönyörű paradicsomot. Egye fene, főzök még vagy harmincat.

És ez így ment majdnem minden háznál.  Az emberek rengeteg paradicsomlevet főztek, s rengeteg paradicsomot elajándékoztak, vagy éppen eladtak. A faluban is érezni lehetett a paradicsom illatát, majd később a zakuszkáét. 

– Régen nem így dolgoztunk vele! – jegyezte meg anyósom. – Összevágtuk, megfőztük, aztán paradicsompaszírozón áttörtük, hogy a haja ne maradjon benne. Sokkal hamarébb ment, mint most!

Lehetséges, de nekem a darálóval is tökéletesen megfelel. Telezsúfoltam a kamrát meg a pincét, jó lesz majd a télen. Szósznak, levesnek, csorbába.

– A vantól nem kell félni! – mondogatják az idősebbek. – Amink van, azt meg kell becsülni!

Az idén a paradicsomot becsültük meg. Mert ő is megbecsült minket. Annyit termett, hogy nyugodtan állíthatjuk: 2019 a paradicsom éve volt.

Írta:
László-Fábián Júlia

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése