Székelyvaja, a kettévágott falu

Egy-egy udvariasabb gépkocsivezető megáll, int, hogy átenged, de a háta mögött azonnal felbukkan egy másik négykerekű vagy többkerekű, s vagy beleszalad az állingálóba, vagy megelőzi azt, és elüti szegény gyalogost

Megállok az út szélén. Előttem, az úttesten, hosszú sorban haladnak el a járművek. Lassan, kígyózva mozognak. Bizonyára rendőrök vannak a közelben, gondolom magamban, mert ha nem, akkor sokkal nagyobb sebességgel hajtanának. Ez az E 60-as, nemzetközi út eléggé forgalmas itt Székelyvaján. Az már senkit sem érdekel, hogy falvakat oszt ketté, és nemsokára oda fogunk jutni, hogy képtelenek leszünk  átmenni a szemben lévő szomszédba. Terelőutakra lenne szükség, hogy a hosszú távon utazók azt használják. Meg a hatalmas kamionok. 

Még mindig várokozom. A forgalom ugyanúgy  megszakíthatatlan, de kissé felgyorsult. A lámpavillogtatások is megszűntek, tehát a rendőrök odébbálltak. Megfordul a fejemben, hogy talán jobb lenne az átjáróhoz sétálni, de elvetem ezt a gondolatot. Még hogy átjáró! Falun a legveszélyesebb a rajta való átkelés. Nem egy halálos baleset történt ott, kisebbek pedig megszámlálhatatlan mennyiségben. Az történik, hogy egy-egy udvariasabb gépkocsivezető megáll, int, hogy átenged, de a háta mögött azonnal felbukkan egy másik négykerekű vagy többkerekű, s vagy beleszalad az állingálóba, vagy megelőzi azt, és elüti szegény gyalogost.

Egy szó mint száz, a gyalogátkelő falun használhatatlan, sőt életveszélyes. Mégis meg-megbünteteik a máshol közlekedőket, ha elkapják, mert a törvény az törvény, nem igaz? Nem számít, hogy a falu közepén, egymástól kétszáz méternyi távolságra van két átkelőhely a két kilométernyi hosszúságú faluban, ha át szeretnél menni a faluvégén a szomszédba kávézni vagy csak úgy, akkor kutyagolhatsz egy kilométert, majd vissza.

Kezd elfogyni a türelmem. A világ összes autója most itt fog áthaladni, vagy mi? Már tíz perce vesztegetem az időmet. A zaj meg rettenetesen fülsértő. Szegény Sanyi bácsi meg Lina néni most biztosan  nem ülne ki a kerítés előtti padkára beszélgetni, mert nem hallanák egymás szavát. Meg Rózsi és Bözsi néni sem bontana paszulyt a kapuban. Mert régen így tettek, társalgás közben a munka is jobban ment.

Akkor még nem volt ilyen rettenetes forgalom. Gyerekként sokszor azzal szórakoztunk, hogy kiültünk a sáncmartra, s számláltuk az autókat. Hébe-hóba jött egy-egy. Néha még integettünk is nekik. Egyszer megállt egy személyautó, amelyiknek lelkesen integettem, s a sofőr kiszállt. Egyenesen felém tartott.

–  Szervusz! –  köszönt rám. –  Apád itthon van?

Szörnyen megijedtem. Most óriási bajba fogok kerülni, mert ez a szigorú bácsi meg fogja mondani apukámnak, hogy én, aki nem is ismerem, intettem neki, amit bizonyára nem lett volna szabad. Mert ha igen, akkor egyszerűen visszaint, vagy továbbhalad.

–  Nincs –  feleltem, –  dolgozni van.

–  S anyád?

–  Ő sincs itthon.

–  Jól van, mondd meg apádnak, hogy az unokatestvére kereste, Imre. 

–  Rendben.

Az autóhoz sietett, s egy tasak cukorkával tért vissza.

–  Ez a tiéd. Szervusz.

–  Csókolom! –  mondtam fellélegezve.

Nem is mertem többet integetni, pedig nem haragudott Imre bácsi. Csak felismert.

Végre! Úgy látszik, mégis átjutok a túlsó oldalra. Már csak egy kamion döcög felém. Valahogy elpüfékel, s átszaladok. Csupán tizenhárom percet ácsorogtam. 

Aztán majd valahogy visszaérek.

Szerző: 2019. 07. 25.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése