Finomabb a tyúkhús, mint a vén kakashús

A kalákába összegyűlt emberek vígan kanalazták az ízletes étkeket

Nyakas, a kakas, hangos kukorékolásba kezdett. Hajnal volt. Jóska felpattant az ágyból, s az anyja elé ugrott.

– Éde, itt az ideje a cséplésnek!

Az anyja álmosan bólogatott. Már három hete lekaszálták  a búzát, kévébe kötötték, kalangyába rakták. Aztán két hétig  otthagyták, hogy száradjon jól meg, majd reggelente, amíg még hűvös volt, szekerekkel hazahordták. Asztagba rakták össze, s ma jön a cséplőgép, hogy kicsépelje. A többi munka után ez édeskevés, de odafigyelést igényel. Nem beszélve a fránya egerekről, akik pillanatok alatt beköltöztek a gabonába, s csak olyankor lehet észrevenni őket, amikor az ember felnyalábol egy adag búzát. A tavaly  a menye akkorákat sikított, hogy a szomszédok is megijedtek. Ő inkább odaállna segíteni, de akkor ki főz ennyi emberre? Mert lesznek vagy tizenketten. De legalább estig végeznek.

– Jól van, fiam, mehet a munka!

– Megfőzi az ételt, nem igaz?

Klári sóhajtott.

– Meg, meg. Szegény kakas! Elérkezett az utolsó napja.

Szerette ezt a csurdényakú kakast. Olyan értelmes volt. Sokszor beszélt hozzá, amikor mindenki a mezőn volt, Nyakas meg gangosan hallgatta. Ott sétifikált körülötte, néha még a tyúkokat is odainvitálta. Azonban az ő ideje már lejárt. A csirkék kikeltek, fiatal kakócák szaladgálnak az udvaron. Közülük kerül ki a jövő évi nagykakas.

Kiment a konyhába. A többiek az udvaron tettek-vettek, ő a reggelit készítette elő. Miután megvolt a frustuk, a cséplőgép is beindult, Klári meg szomorúan ballagott a tyúkudvarba a kifent késsel. Nyakas magabiztosan lépkedett feléje, de mikor hirtelen el akarta kapni, gyorsan elugrott. Még egyszer óvatosan megközelítette, de a kakas ismét odébállt. Jó ideig fogócskáztak, aminek az lett a vége, hogy Klári ugyancsak paprikás lett.

– Figyelj ide, Nyakas! Ma te leszel az ebéd, ha tetszik, ha nem. Ezért jobb lesz, ha megadod magad, mert így is, úgy is elkaplak!

Nyakas bizonyára értett a szóból, mert felrepült a meggyfára, kukorékolt egyet, s szárnyait meglebbentve egyenesen a kerítés nélküli kertben kötött ki.

– Azt a fűzfánfütyülőjét! – vakarta meg a fejét Klári. Ezt már nem tudom megfogni.

Kinézett egy jókora tyúkot, s megragadta. Finom húsleves lett belőle.

– Hát nem a nagykakast vágta le, Éde? – kérdezte Jóska.

– Nem. Gondoltam, finomabb a tyúkhús, mint a vén kakashús.

Dehogyis árulta el, hogy nem tudta megfogni! Inkább pajkosan Nyakasra kacsintott, aki látván a tyúkáldozatot, büszkén visszarepült az udvarra, s ismét gazdasszonya  mellett sétálgatott.

A kalákába összegyűlt emberek pedig vígan kanalazták az ízletes étkeket.

Írta:
László-Fábián Júlia

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése