Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Régi idők jövendőmondója
A látogatók általában boldogan távoztak, s ha a jóslatok beteljesültek, még vissza-visszatértek
Van-e valaki, aki sosem szerette volna megtudni, mit rejt számára a jövő? Mindenikünkben ott rejtőzik az ismeretlen utáni érdeklődés, a tudni akarás, főleg, ha saját magunkról van szó. Meg aztán folyton-folyvást jósolnak valamit nekünk, legyen az akár a szomszédasszony ( Meglátod, hogy majd…), a politikusaink, a főnökeink vagy bárki más a környezetünkből.
Az emberek az ősidőktől fogva próbáltak kiolvasni, értelmezni különböző jeleket, jelenségeket. Néha fején találták a szöget, máskor azonban teljesen melléfogtak.
A mai, modern világunkban is hiszünk a hókusz-pókuszokban, még akkor is, ha messziről ordít róla, hogy átverés. De mindannyian emberi lények vagyunk, bizonyos körülmények hatására néha rettentően naivak. Most sem akarjuk észrevenni, hogy jövőnket magunk alakítjuk, a saját tetteink következményei határozzák meg sorsunkat, inkább előre szeretnénk látni a jövendőnket, valószínűleg önnyugtatás végett. Talán a génjeinkben hoztuk magunkkal?
Néhány évtizeddel ezelőtt a jósok, jósnők aranykorát éltük, akik jó pénzért akármilyen fényes jövendőt előrejeleztek nekünk. Még ma is akadnak néhányan, de már nem annyira sikeresek, mint ezelőtt. Szóval, volt mindenféle önképzett jósnő, akik kártyából, kávézaccból, tenyérből, varázsgömbből jósoltak, de Marosvásárhelyen élt egy különleges, akit a környéken mindenki ismert, legalább hírből. Csejdiné. Egyszerű asszony volt, még telefonja sem volt. Nem viselt semmiféle varázsöltönyt, nem festett anyajegyeket a homlokára, nem használt segédeszközöket. Csak tenyérből jósolt. Abból aztán annyit, hogy az emberek beleszédültek. Senki sem gondolta volna, hogy olyan sok információt rejt a saját tenyere, s bizonyára azért hittek annyira neki, mert egy testrészükből vetítette elő a jövendőt. Mindenféle reklám nélkül embertömegek keresték fel, s szinte itták a szavait. Készpénznek vették, amit mondott. Sorok kígyóztak az ajtajánál, lassan divattá vált őt felkeresni.
Csejdiné, jobb elfoglaltsága nem lévén, nap mint nap jósolgatott. Néha már kávézaccból is. Többnyire jót, de néha rosszat, a változatosság kedvéért. A látogatók általában boldogan távoztak, s ha a jóslatok beteljesültek, még vissza-visszatértek. A jósnő erőssége abban állt, hogy tanácsokat is osztogatott, mindenhez volt hozzáfűznivalója. Bizonyára jó emberismerő volt, mert az útmutatásai kiválóak voltak.
Egyszer egy egyszerű kis falusi asszony tért be hozzá. Miután a tenyerét alaposan áttanulmányozta, s a jóslatait kifejtette, a javasasszony kérte a szokásos tarifot. Az asszonyka megijedt.
– Egy kicsivel kevesebb pénzem van, nem gondoltam, hogy ennyibe kerül – szabadkozott.
Beszédbe elegyedtek. Annyira, hogy végül a jóslás semmibe sem került, s az asszonyka aztán hetente bejárt hozzá takarítani. Így ismerte meg Csejdi urat, aki hosszú ideje ágyban fekvő beteg volt, háttérbe szorulva híres felesége mellett, akinek a nevét adta. Mert hogy is lehetett volna Csejdi nélkül Csejdiné?
Az asszonyka gondját viselte, s adott néha lopva egy kis bort Csejdinek, aki magatehetetlenségében örömmel kortyolta a tiltott itókát, hálás tekintettel pillantva jótevőjére.
Mindeközben Csejdiné a szomszéd szobában boldogította a polgárokat.
Hasonló
Történetek a füstölődő szal...
Szilveszter Székelyföldön 1...
Nótával veszekedtek, nótáva...
Fény derült az árnyékszéken...
Hol vagy, gazdám? Hol vagy,...
A szomszéd néni bécsi szele...
A torta esete a hirtelen me...
A falusi portáknak megvolt ...
Randevú a Nagyhídnál, aztán...
Farsangtemetés Alsósófalván...
A szőlőst kiszántják, a föl...
Székelyvaja aranycsapata
Kormi macskánk megnyitotta ...
A komlós, amit firmának nev...
Harmincezer nap és egy mar...
Virágok a mennyezeten, a ka...
Mert fontos a pihenés, a cs...
Anyóka az autóbuszon
Nagylegények, nagyleányok
Halk csipogás kezdett halla...
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése