Ősz Zoltán alkotása Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése
Régi idők jövendőmondója
A látogatók általában boldogan távoztak, s ha a jóslatok beteljesültek, még vissza-visszatértek
Van-e valaki, aki sosem szerette volna megtudni, mit rejt számára a jövő? Mindenikünkben ott rejtőzik az ismeretlen utáni érdeklődés, a tudni akarás, főleg, ha saját magunkról van szó. Meg aztán folyton-folyvást jósolnak valamit nekünk, legyen az akár a szomszédasszony ( Meglátod, hogy majd…), a politikusaink, a főnökeink vagy bárki más a környezetünkből.
Az emberek az ősidőktől fogva próbáltak kiolvasni, értelmezni különböző jeleket, jelenségeket. Néha fején találták a szöget, máskor azonban teljesen melléfogtak.
A mai, modern világunkban is hiszünk a hókusz-pókuszokban, még akkor is, ha messziről ordít róla, hogy átverés. De mindannyian emberi lények vagyunk, bizonyos körülmények hatására néha rettentően naivak. Most sem akarjuk észrevenni, hogy jövőnket magunk alakítjuk, a saját tetteink következményei határozzák meg sorsunkat, inkább előre szeretnénk látni a jövendőnket, valószínűleg önnyugtatás végett. Talán a génjeinkben hoztuk magunkkal?
Néhány évtizeddel ezelőtt a jósok, jósnők aranykorát éltük, akik jó pénzért akármilyen fényes jövendőt előrejeleztek nekünk. Még ma is akadnak néhányan, de már nem annyira sikeresek, mint ezelőtt. Szóval, volt mindenféle önképzett jósnő, akik kártyából, kávézaccból, tenyérből, varázsgömbből jósoltak, de Marosvásárhelyen élt egy különleges, akit a környéken mindenki ismert, legalább hírből. Csejdiné. Egyszerű asszony volt, még telefonja sem volt. Nem viselt semmiféle varázsöltönyt, nem festett anyajegyeket a homlokára, nem használt segédeszközöket. Csak tenyérből jósolt. Abból aztán annyit, hogy az emberek beleszédültek. Senki sem gondolta volna, hogy olyan sok információt rejt a saját tenyere, s bizonyára azért hittek annyira neki, mert egy testrészükből vetítette elő a jövendőt. Mindenféle reklám nélkül embertömegek keresték fel, s szinte itták a szavait. Készpénznek vették, amit mondott. Sorok kígyóztak az ajtajánál, lassan divattá vált őt felkeresni.
Csejdiné, jobb elfoglaltsága nem lévén, nap mint nap jósolgatott. Néha már kávézaccból is. Többnyire jót, de néha rosszat, a változatosság kedvéért. A látogatók általában boldogan távoztak, s ha a jóslatok beteljesültek, még vissza-visszatértek. A jósnő erőssége abban állt, hogy tanácsokat is osztogatott, mindenhez volt hozzáfűznivalója. Bizonyára jó emberismerő volt, mert az útmutatásai kiválóak voltak.
Egyszer egy egyszerű kis falusi asszony tért be hozzá. Miután a tenyerét alaposan áttanulmányozta, s a jóslatait kifejtette, a javasasszony kérte a szokásos tarifot. Az asszonyka megijedt.
– Egy kicsivel kevesebb pénzem van, nem gondoltam, hogy ennyibe kerül – szabadkozott.
Beszédbe elegyedtek. Annyira, hogy végül a jóslás semmibe sem került, s az asszonyka aztán hetente bejárt hozzá takarítani. Így ismerte meg Csejdi urat, aki hosszú ideje ágyban fekvő beteg volt, háttérbe szorulva híres felesége mellett, akinek a nevét adta. Mert hogy is lehetett volna Csejdi nélkül Csejdiné?
Az asszonyka gondját viselte, s adott néha lopva egy kis bort Csejdinek, aki magatehetetlenségében örömmel kortyolta a tiltott itókát, hálás tekintettel pillantva jótevőjére.
Mindeközben Csejdiné a szomszéd szobában boldogította a polgárokat.
Hasonló
Amikor még megénekeltük Rom...
Szállt a nótacsokor, fel a ...
Józsi seprűvel győzte le a ...
Zsiga felült a koporsóban, ...
A kis Timike elvarázsolta a...
Égi áldás az özvegyasszony ...
Történetek a füstölődő szal...
Szilveszter Székelyföldön 1...
Nótával veszekedtek, nótáva...
Fény derült az árnyékszéken...
Hol vagy, gazdám? Hol vagy,...
A szomszéd néni bécsi szele...
A torta esete a hirtelen me...
A falusi portáknak megvolt ...
Randevú a Nagyhídnál, aztán...
Farsangtemetés Alsósófalván...
A szőlőst kiszántják, a föl...
Székelyvaja aranycsapata
Kormi macskánk megnyitotta ...
A komlós, amit firmának nev...
Téli alkony
Buckavidék Fülöpszállás
Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta vidéken, ahol mindig változik a terep, ahol a cipő, és zokni kérgessé válnak az éles homoktól, nem egy sétatér. Magasan a bucka tetején kapaszkodnak... Tartalom megtekintése
Charles Bukowski
Biszák László alkotása Ne szépítsünk, nem kívánja meg tőlünk senki sem, ha valami, valaki nyers, nem bűn!!! Legyen egyenes, őszinte, és férfias! Saját maga is kegyetlen őszinteséggel írta meg saját ... Tartalom megtekintése
Sceptrum
Tüttő József alkotása A fordítás szerint: Ősi hatalmi jelvény, ami alá tartozik az ítélkezés, igazságosság a jogszolgáltatás!! Jogar!! Életünket mindig beszorítani látszik rendszabályok közé, mivel bőven akadnak, akik ... Tartalom megtekintése
Santa Maria della Salute
Huszár Boglárka alkotása Mit kívánunk egy festménytől? Mi keltette fel a figyelmünket? Ki festette? Ki Ő? ….és még lehetne tovább is faggatnunk magunkat, de nem... Tartalom megtekintése
Büszke lázadók
Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése
Amikor még megénekeltük Romániát
„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A több szakaszból... Tartalom megtekintése
Az ínyencek piaca Tiranában
Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég
Szent István Bazilika, Budapest
Huszár Boglárka alkotása Kis túlzással: világjáró Boglárkám mindig boldogan fogadja be egy egy idegen ország szépségeit, áradozik a helyszínen, és a hazamentett látnivalók fotón rögzített emlékek, még nagyobb ... Tartalom megtekintése