Édesanyámért szállt az ég felé az ima

Megint megértettem, hogy a lehető legjobb helyén vagyok ennek a világnak

Miért vagyok itt? Máshol kellene lennem. Fájdalmasan dobolt fülembe a felháborodással vegyes kérdés azon a nyári vasárnapon, amikor a templomba belépve csalódottan láttam, hogy csupán kilenc asszony ül a kék templompadokban.

Hát ezért utaztam én egész éjszaka, hát ezért hagytam ott beteg édesanyámat, aki agyvérzés utáni kómás állapotban feküdt már hat hete!? Mint az eltévedt ember, bosszankodva hajtogattam, nem itt kellene lennem. Mint a félrevezetett, a kihasznált ember, dühvel gondoltam Istenemre, miért hajszolsz olyan szolgálatra, ami fölösleges, aminek pont akkora értéke van, mintha meg sem történt volna?! Miért vagyok itt? Nem itt kellene lennem!

A zsoltárnak azon a vasárnapon nem volt ereje. A papi székkel szemközti ablakból bátorítóan sütött be Isten napja. Beültem a fénybe, s becsuktam szememet. Máskor is jól esett belemerülni a fénybe és kiszakítani magamat a korlátok közé zárt világból. Jól esett fény szárnyakat adni magamnak és elrepülni egy olyan lelki tájra, ahol nem fáj semmi. Azon a vasárnapon gyermekkorom szép papilakjának udvarára szálltam, nyár volt ott is, olyan tikkasztó nyár, amikor a tyúkok, a récék, a pulykák befészkelik magukat az udvaron álló almafa alá. Minden élőlény árnyékra vágyik. A pincelakásban berendezett nyári konyhában

édesanyám zöldfuszulykát pucol, a csikókályha szélén füstölög a cigarettája, édesapám újságot olvas, egy-egy részletet hangosan, hogy mind halljuk. Mi, gyermekek, tojásfehérjéből és cukorból habot verünk, hogy a piros ribizlivel összevegyítve meglegyen a napi desszertünk. Semmi sem fáj.

A zsoltár véget ér, én felmegyek a szószékra, imádkozom. Önsanyargató imádság jön ki szívem mélyéről,- elfogadtuk, Istenünk, Tőled a jót, most erősíts meg, hogy a rosszat is tudjuk elfogadni. Elfogadtuk a karácsonyi bölcsőt, segíts elfogadni a nagypénteki keresztet is.

A prédikáció is a szenvedés elfogadásának képességéről szól, az erős hitről, mely nem fél a fájdalomtól, az Isten melletti megmaradásról még akkor is, ha percről percre úgy érezzük, hogy megpróbál, kipróbál az Isten.

Lelkem mélyén a kétségbeesés megtört hangja azt mondta, hogy nem bírom tovább. Nem akarok már hitet tenni a kitartásról, mert nem akarok kitartani. Nem akarok biztatni senkit a fájdalom elviselésére, mert én sem akarom tovább viselni a fájdalmat. Nem akarok már többet reménykedni sem, mert olyan hatalmas erőfeszítés a remény életben tartása.

Az Ámen kimondatott, az áldás kikérettetett, a záró ének akkordjai megszólaltak. 

Épp leülni készültem, amikor a templomi harmónium hangjába beleszólt Erzsi néni : Bocsánat, bocsánat, azt akarom mondani, hogy most imádkozzunk. Mi imádkozzunk a lelkésznő édesanyjáért.

Nem kellett lecsuknom a szememet és nem kellett elmerüljek a fényben, hogy olyan lelki tájra érkezzek, ahol nem fáj semmi. Ekkora együttérzés, ilyen erős szeretet mellett minden fájdalmam odalett, sírtam, mint egy kisgyermek, de boldog voltam, mert a kilenc asszony és a kántornő az én édesanyámért imádkozott, az asszonyért, aki négy gyermeket szült és nevelt, az asszonyért aki mindig újra akarta teremteni a világot, hogy a rossz belőle kimaradjon. Az asszonyok ajkáról az én édesanyámért szállt az ég felé az ima, azért az édesanyáért, akit a különböző állami kórházak intenzív osztályai együttes erővel akartak meghalni hagyni. Olyan asszonyok imádkoztak értem, akik tudták, hogy mi a szenvedés. Elveszítették gyermeküket, unokájukat, férjüket, szüleiket, jó barátaikat, olyan koporsók mellett sírtak, melyek által a szeretett személlyel együtt a lelkük fölött is elterült a szemfedő. A hit ereje szinte kézzelfogható volt. A templom megtelt szeretettel. Marcsa néni mondta ki az utolsó Áment, aztán újra megszólalt a harmónium hangja.

Megint megértettem, hogy a lehető legjobb helyén vagyok ennek a világnak. Megint ráébredtem arra, hogy Isten segítsége olyan váratlan, különleges forrásokból buzog elő, mire nem is számítunk. Miért vagyok épp itt? Mert ebben a percben is Isten ajándéka vár rám. Pont rám. Pont itt.

Írta:
Székely Kinga Réka

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése