Ilus málnát, szamócát, medvehagymát árult a piacon, de Károly inkább a kezét kérte meg Ilus még akkor sem tudott örülni, mikor a postás meghozta az első nyugdíját. Minek? Éppen annyit... Tartalom megtekintése
Édesanyámért szállt az ég felé az ima
Megint megértettem, hogy a lehető legjobb helyén vagyok ennek a világnak
Miért vagyok itt? Máshol kellene lennem. Fájdalmasan dobolt fülembe a felháborodással vegyes kérdés azon a nyári vasárnapon, amikor a templomba belépve csalódottan láttam, hogy csupán kilenc asszony ül a kék templompadokban.
Hát ezért utaztam én egész éjszaka, hát ezért hagytam ott beteg édesanyámat, aki agyvérzés utáni kómás állapotban feküdt már hat hete!? Mint az eltévedt ember, bosszankodva hajtogattam, nem itt kellene lennem. Mint a félrevezetett, a kihasznált ember, dühvel gondoltam Istenemre, miért hajszolsz olyan szolgálatra, ami fölösleges, aminek pont akkora értéke van, mintha meg sem történt volna?! Miért vagyok itt? Nem itt kellene lennem!
A zsoltárnak azon a vasárnapon nem volt ereje. A papi székkel szemközti ablakból bátorítóan sütött be Isten napja. Beültem a fénybe, s becsuktam szememet. Máskor is jól esett belemerülni a fénybe és kiszakítani magamat a korlátok közé zárt világból. Jól esett fény szárnyakat adni magamnak és elrepülni egy olyan lelki tájra, ahol nem fáj semmi. Azon a vasárnapon gyermekkorom szép papilakjának udvarára szálltam, nyár volt ott is, olyan tikkasztó nyár, amikor a tyúkok, a récék, a pulykák befészkelik magukat az udvaron álló almafa alá. Minden élőlény árnyékra vágyik. A pincelakásban berendezett nyári konyhában
édesanyám zöldfuszulykát pucol, a csikókályha szélén füstölög a cigarettája, édesapám újságot olvas, egy-egy részletet hangosan, hogy mind halljuk. Mi, gyermekek, tojásfehérjéből és cukorból habot verünk, hogy a piros ribizlivel összevegyítve meglegyen a napi desszertünk. Semmi sem fáj.
A zsoltár véget ér, én felmegyek a szószékra, imádkozom. Önsanyargató imádság jön ki szívem mélyéről,- elfogadtuk, Istenünk, Tőled a jót, most erősíts meg, hogy a rosszat is tudjuk elfogadni. Elfogadtuk a karácsonyi bölcsőt, segíts elfogadni a nagypénteki keresztet is.
A prédikáció is a szenvedés elfogadásának képességéről szól, az erős hitről, mely nem fél a fájdalomtól, az Isten melletti megmaradásról még akkor is, ha percről percre úgy érezzük, hogy megpróbál, kipróbál az Isten.
Lelkem mélyén a kétségbeesés megtört hangja azt mondta, hogy nem bírom tovább. Nem akarok már hitet tenni a kitartásról, mert nem akarok kitartani. Nem akarok biztatni senkit a fájdalom elviselésére, mert én sem akarom tovább viselni a fájdalmat. Nem akarok már többet reménykedni sem, mert olyan hatalmas erőfeszítés a remény életben tartása.
Az Ámen kimondatott, az áldás kikérettetett, a záró ének akkordjai megszólaltak.
Épp leülni készültem, amikor a templomi harmónium hangjába beleszólt Erzsi néni : Bocsánat, bocsánat, azt akarom mondani, hogy most imádkozzunk. Mi imádkozzunk a lelkésznő édesanyjáért.
Nem kellett lecsuknom a szememet és nem kellett elmerüljek a fényben, hogy olyan lelki tájra érkezzek, ahol nem fáj semmi. Ekkora együttérzés, ilyen erős szeretet mellett minden fájdalmam odalett, sírtam, mint egy kisgyermek, de boldog voltam, mert a kilenc asszony és a kántornő az én édesanyámért imádkozott, az asszonyért, aki négy gyermeket szült és nevelt, az asszonyért aki mindig újra akarta teremteni a világot, hogy a rossz belőle kimaradjon. Az asszonyok ajkáról az én édesanyámért szállt az ég felé az ima, azért az édesanyáért, akit a különböző állami kórházak intenzív osztályai együttes erővel akartak meghalni hagyni. Olyan asszonyok imádkoztak értem, akik tudták, hogy mi a szenvedés. Elveszítették gyermeküket, unokájukat, férjüket, szüleiket, jó barátaikat, olyan koporsók mellett sírtak, melyek által a szeretett személlyel együtt a lelkük fölött is elterült a szemfedő. A hit ereje szinte kézzelfogható volt. A templom megtelt szeretettel. Marcsa néni mondta ki az utolsó Áment, aztán újra megszólalt a harmónium hangja.
Megint megértettem, hogy a lehető legjobb helyén vagyok ennek a világnak. Megint ráébredtem arra, hogy Isten segítsége olyan váratlan, különleges forrásokból buzog elő, mire nem is számítunk. Miért vagyok épp itt? Mert ebben a percben is Isten ajándéka vár rám. Pont rám. Pont itt.
Hasonló
Égi áldás az özvegyasszony ...
Történetek a füstölődő szal...
Szilveszter Székelyföldön 1...
Nótával veszekedtek, nótáva...
Fény derült az árnyékszéken...
Hol vagy, gazdám? Hol vagy,...
A szomszéd néni bécsi szele...
A torta esete a hirtelen me...
A falusi portáknak megvolt ...
Randevú a Nagyhídnál, aztán...
Farsangtemetés Alsósófalván...
A szőlőst kiszántják, a föl...
Székelyvaja aranycsapata
Kormi macskánk megnyitotta ...
A komlós, amit firmának nev...
Harmincezer nap és egy mar...
Virágok a mennyezeten, a ka...
Az a lapály valamikor igen ...
Pengefogú hódok, félszarvú ...
Mert fontos a pihenés, a cs...
Égi áldás az özvegyasszony házasságára
Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren
Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése
Varázslat
Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta áll ez a nagyon régi épület, kicsit elvarázsolt szépségével kastély, kicsit bástya szerű repkénnyel befutott oldalával. Az idő ... Tartalom megtekintése
Az út
Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése