Tudja, én már nem hallam, mit prédikál a pap

De jól esik ott lenni. Mikor látom, hogy mások felállnak, én is felállok, ha leülnek, leülek

Olyan gyorsan lépkedett felfelé a lépcsőn, hogy alig bírtam tartani  vele az iramot.

– Atyaúristen, hogy lehetséges ez, hiszen kilencven éves! – gondoltam magamban.

A kellemes tavaszi meleghez jócskán túlöltözött. Vastag kabát, azon egy mellény, cicanadrág, szoknya, kötény, fején meg egy vastag kendő. Mint rendszeresen, akkor is egy kosarat meg egy kapát cipelt magával.

– Hová siet, Emma néni? – kérdeztem rá, teljesen fölöslegesen, mert  nem igazán hall, de mintha megérezte volna a kérdést.

– Mejek, lelkem, a Berci kertjibe, mert  biztos már erősen gazas. Kéne kapálni. A léányom egész nap a piacan van, neki nincs ideje. Hát akkor ki csinálja meg? Muszáj rendbe tenni. De ha már itt vagyak a cinterem mellett, akkor megnézem a Berci sírját is.

Berci a fia volt, néhány éve halt meg. A kutyája Emma nénihez szegődött, őt kísérgeti azóta. Bercikének hívják, és egyfajta vigasztalást nyújt az öregasszonynak. A nevét nagy  szeretettel ejti ki.

– Hol vagy, Bercike? – nézett hátra.

– A tegnap megint korán jüttem a templamba – fordul ismét hozzám. Bé kellett mennyek az anyósáékhaz, mert csak nyolc óra volt. De én már nem tudam számon tartani az időt. Amikor világosadik, felkelek, amikor sütétedik, lefekszek. Az anyósával jót beszélgettünk tíz óráig, aztán átmentem a templamba, mert már harangaztak. Kicsit olvastam az énekeskönyvből, aztán jütt a tiszteletes. Tudja, én már nem hallam, mit prédikál a pap. De jól esik ott lenni. Mikor látom, hogy mások felállnak, én is felállok, ha leülnek, leülek. Jól van ez így.

– Ahol jól érezzük magunkat, oda el kell mennünk – válaszoltam, inkább magamnak, s elgondolkodtam. A nőszövetségi ülésekre is el szokott jönni Emma néni, mert ott is tetszett neki a kellemes, meghitt légkör. Amikor úgy érezte, hogy mennie kell, mert várja a munka, olyankor tisztelettel bejelentette, hogy távozik, s elment. Egyik alkalommal  éppen az alvászavarokkal küszködőkről beszélgettünk, bizonyára elég hangosan, mert ő is meghallotta, s így szólt:

– Én mindig jól alszok. Ha néha megtörtént, hogy nem voltam álmos, kimentem a kertbe egy kicsit kapálni. Utána lefeküdtem, s úgy aludtam, mint a bunda.

Hát nem egy nagy igazságot mondott? Néha szükségünk van a fizikai fáradtságra , hogy a testünk meg  a szellemünk pihenni tudjon. Szinte egy ajánlat volt részéről: Nem tudsz aludni? Dolgozz, fáradj, mert  az meghozza a gyümölcsét.

Közben a cinterem mellé érkeztünk.

– Na, Isten áldja! Egészséget! – köszönt el, s befordult a templomkapun.

Bercike meg hűségesen követte.

Szerző: 2019. 05. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése