És hajnalban a fiú útra kelt

Mi lesz ezzel a földdel? Ez itt magyar föld. Kié lesz, ha nem jösztök vissza?

Hátrasétált a kertbe. Körülnézett. A fák, a bokrok, a fű sokkal zöldebbnek tűntek, mint máskor. Minden olyan szép volt. Nagyon szép. És nyugodt, meg csöndes.

Furcsa érzései voltak. A szívét valami megmagyarázhatatlan fájdalom szorította össze, meg a gyomrát is. Felsóhajtott. Már csak egyetlen dolog maradt hátra. Beszélnie kell az anyjával. Aki még csak nem is sejtette, hogy mire készül.

Lassan ballagott a ház felé. Belépett. Az anyja éppen az edényeket törülgette, nemrég mosogatott.

– Mondanom kell valamit – szólt halkan.

– Figyelek, fiam.

– Holnap elutazom. Dolgozni.

– Mit beszélsz? Hiszen minden nap utazol a munkahelyedre.

– Nem, édesanyám. Nem erről van szó. Külföldre megyek.

– Az anyja döbbenten nézett rá

– Külföldre?! Aztán mennyi időre?

– A szerződés szerint öt évre.

– Micsoda?! És ezt csak most mondod nekem?! Miután, gondolom, aláírtad azt a szerződést?

– Kérlek, érts meg anya. El kell mennem. Tudod, milyen kevés fizetést kapok. Szeretnék egy házat építeni, szeretnék jól élni.

– Mi a csuda, ez már nem is jó neked? Sze a tiéd. Nekem elég egy kis szobácska, abban elférek. Mi ötön voltunk testvérek, és sokkal kisebb házban laktunk, mint ez. Mégis jól voltunk. Boldogok voltunk.

– Anya, azok az idők lejártak. Most többre vágynak az emberek.

– Többre?! Kell annál több, hogy szeretet, család, békesség?

– Igen, mindehhez pénz is kell.

– Az asszony leült. Fáradtan ejtette kezeit az ölébe.

– Mindegy, te úgy is eldöntötted. De ígérd meg, hogy nem ragad el téged az a külföld. Nem adod fel a szülőföldeden való letelepedést. Mi lesz velünk, ha ti, fiatalok, mind elmentek? És mi lesz ezzel a földdel? Ez itt magyar föld. Kié lesz, ha nem jösztök vissza? Erre nem gondoltál?

– Anya, visszajövök. Öt év nem olyan sok.

– Nekem az már hosszú idő, fiam.

– Meglátod, hamar eltelik.

Egyáltalán nem ezt érezte. Öt év egy  végtelenségnek tűnt. Tudta, hogy az anyjának igaza van. Túl sokan ragadnak idegenben, a jólétben. Főleg akkor, ha találkoznak hasonló emberekkel. Aztán énekelnek  a szép hazájukról, sírnak a nemzetük után, de maradnak. Itthon nem lehet elég jól keresni, nincs annyi lehetőség. Ő nem ilyen. Biztos volt abban, hogy visszatér. Csak legyen elég pénze.

– Reggel indulok.

Az anyja szeméből könnyek gördültek alá. Csak ült, nem mozdult. Az asztalt bámulta mereven. És hajnalban a fiú útra kelt. Öt  évre. Pedig valamikor a katonaság is csak két év volt. Kivéve, ha éppen egy háborúba csöppent a szegény baka.

Szerző: 2019. 05. 10.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló