Zenélt a Küküllő, én voltam a karmestere

Az évek folyamán még beleéltem magam abba, hogy táncosnő, színésznő, fényképész,  felfedező, magyartanár, néprajzkutató, népdalénekes vagy esetleg világjáró leszek, de nem így történt

Négyévesen eldöntöttem, hogy tyúkoltó leszek. Fehérköpenyes, szemüveges. Mint az a bácsi, aki megjelent nálunk félévente, s mindig kedvesen beszédbe elegyedett velem, miközben a tyúkokat szurkálta.

Egy kerek éven át ez a cél vezérelt. Aztán rájöttem, hogy tudok énekelni. Abból következtettem, hogy anyukám barátnői, akiknek mindig kellett daloljak, agyba-főbe dicsértek. Így hát ötéves koromban már arról álmodoztam, hogy világhírű énekesnő leszek. Mindenféle tárgyat használtam mikrofonként, legjobbnak a ruhakefe meg a seprűnyél bizonyult. Énekeltem, pörögtem, hajlongtam a képzeletbeli közönség előtt, szinte naponta.

Azon a nyáron is megérkezett hozzánk vakációzni Kati, az unokatestvérem. Kertbeli barangolásaink során felfedeztük, hogy milyen hosszú hajuk van a zsenge kukoricacsöveknek. Azonnal kerítettünk egy-egy fésűt és ollót, s minden egyes kukoricacsőnek szuper frizurát vágtunk, fontunk, fésültünk. Attól kezdve fodrásznőnek készültem. Akinek csak lehetett, művészkedtem egy kicsi a fején, de legtöbbet a babáimon gyakoroltam. Meg persze a kukoricacsöveken, pedig anyukám kijelentette, hogy így nem várhatunk semmiféle termést. Nem volt igaza, lett elég törökbúza.

Következő évben Parajdon nyaraltam. Nagyszüleim kertjének a végében folyt el a Küküllő, rejtelmes csobogással. Szerettem a partján üldögélni a nagy, napsütötte köveken. Hallgattam a folyót. Zenélt. Csodás dallamok szólaltak meg, ami arra késztetett, hogy néha, amikor biztosan nem látott senki, vezényeljek. Neki, a Küküllőnek, aki egymagában  kitett egy egész szimfonikus zenekart. Nem mondom, hogy túlságosan érdekelte, pont úgy folydogált tovább, mint azelőtt. De én remekül éreztem magam karmesterként.

Később megnéztem egy filmet Colomboval, s mindjárt megcsillant az újabb lehetőség. Nyomozó leszek! Máris nekiláttam. Felvettem apukám hosszú lódenkabátját, kerítettem egy  aprócska jegyzetfüzetet, s fontoskodva jegyzeteltem. Mindenhol, mindent, mert az ember sosem tudhatja, hogy mikor jut fontos információhoz. Nem bíztak rám egyetlen ügyet sem, pedig előkerítettem egy rég eltűnt ollót meg egy facsipeszt. Azonban már nem is volt olyan fontos, mert közben láttam egy dokumentumfilmet régészeti ásatásokról, s biztosra tudtam, hogy én is régész leszek.

Az ásatásokat a kertben kezdtem el, nem kevés sikerrel. Cserépdarabokat, rozsdás szögeket ástam (inkább kapáltam) ki, csak valahogy nem akartak összeilleni. Hívtam apukámat, hogy menjünk ki a dombtetőre, ott biztosan régi kincseket találunk, de ő mindig azt felelte, hogy máskor, mert nincs ideje.

Az évek folyamán még beleéltem magam abba, hogy táncosnő, színésznő, fényképész,  felfedező, magyartanár, néprajzkutató, népdalénekes vagy esetleg világjáró leszek, de nem így történt. Tanító lettem. Hát nem érdekes? Mindenféle mesterségből van benne egy kevés. Csak a tyúkoltást nem tudom hová tenni. Viszont fehér köpenyem van, abban kellene osztogassam a tejet nagyszünetben.

Írta:
László-Fábián Júlia

Hasonló

Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése