Zenélt a Küküllő, én voltam a karmestere

Az évek folyamán még beleéltem magam abba, hogy táncosnő, színésznő, fényképész,  felfedező, magyartanár, néprajzkutató, népdalénekes vagy esetleg világjáró leszek, de nem így történt

Négyévesen eldöntöttem, hogy tyúkoltó leszek. Fehérköpenyes, szemüveges. Mint az a bácsi, aki megjelent nálunk félévente, s mindig kedvesen beszédbe elegyedett velem, miközben a tyúkokat szurkálta.

Egy kerek éven át ez a cél vezérelt. Aztán rájöttem, hogy tudok énekelni. Abból következtettem, hogy anyukám barátnői, akiknek mindig kellett daloljak, agyba-főbe dicsértek. Így hát ötéves koromban már arról álmodoztam, hogy világhírű énekesnő leszek. Mindenféle tárgyat használtam mikrofonként, legjobbnak a ruhakefe meg a seprűnyél bizonyult. Énekeltem, pörögtem, hajlongtam a képzeletbeli közönség előtt, szinte naponta.

Azon a nyáron is megérkezett hozzánk vakációzni Kati, az unokatestvérem. Kertbeli barangolásaink során felfedeztük, hogy milyen hosszú hajuk van a zsenge kukoricacsöveknek. Azonnal kerítettünk egy-egy fésűt és ollót, s minden egyes kukoricacsőnek szuper frizurát vágtunk, fontunk, fésültünk. Attól kezdve fodrásznőnek készültem. Akinek csak lehetett, művészkedtem egy kicsi a fején, de legtöbbet a babáimon gyakoroltam. Meg persze a kukoricacsöveken, pedig anyukám kijelentette, hogy így nem várhatunk semmiféle termést. Nem volt igaza, lett elég törökbúza.

Következő évben Parajdon nyaraltam. Nagyszüleim kertjének a végében folyt el a Küküllő, rejtelmes csobogással. Szerettem a partján üldögélni a nagy, napsütötte köveken. Hallgattam a folyót. Zenélt. Csodás dallamok szólaltak meg, ami arra késztetett, hogy néha, amikor biztosan nem látott senki, vezényeljek. Neki, a Küküllőnek, aki egymagában  kitett egy egész szimfonikus zenekart. Nem mondom, hogy túlságosan érdekelte, pont úgy folydogált tovább, mint azelőtt. De én remekül éreztem magam karmesterként.

Később megnéztem egy filmet Colomboval, s mindjárt megcsillant az újabb lehetőség. Nyomozó leszek! Máris nekiláttam. Felvettem apukám hosszú lódenkabátját, kerítettem egy  aprócska jegyzetfüzetet, s fontoskodva jegyzeteltem. Mindenhol, mindent, mert az ember sosem tudhatja, hogy mikor jut fontos információhoz. Nem bíztak rám egyetlen ügyet sem, pedig előkerítettem egy rég eltűnt ollót meg egy facsipeszt. Azonban már nem is volt olyan fontos, mert közben láttam egy dokumentumfilmet régészeti ásatásokról, s biztosra tudtam, hogy én is régész leszek.

Az ásatásokat a kertben kezdtem el, nem kevés sikerrel. Cserépdarabokat, rozsdás szögeket ástam (inkább kapáltam) ki, csak valahogy nem akartak összeilleni. Hívtam apukámat, hogy menjünk ki a dombtetőre, ott biztosan régi kincseket találunk, de ő mindig azt felelte, hogy máskor, mert nincs ideje.

Az évek folyamán még beleéltem magam abba, hogy táncosnő, színésznő, fényképész,  felfedező, magyartanár, néprajzkutató, népdalénekes vagy esetleg világjáró leszek, de nem így történt. Tanító lettem. Hát nem érdekes? Mindenféle mesterségből van benne egy kevés. Csak a tyúkoltást nem tudom hová tenni. Viszont fehér köpenyem van, abban kellene osztogassam a tejet nagyszünetben.

Írta:
László-Fábián Júlia

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése