Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Szegfű! Mit tettél? Megetted a csipkét!
Egy húsvéti hímzett zsebkendő, amin a téli estéken dolgozott
A tehén farklóbálva baktatott Juliska mellett. Hátuk mögött a nap méltóságteljesen emelkedett ki a dombok közül, áttetsző aurát varázsolva köréjük. Minden nyugodt és csöndes volt, csupán a madarak csicsergése hallattszott innen-onnan.
Kiértek a rétre. Juliska levette a kötőféket, majd rácsapott a tehén farára.
– Egyél! – utasította.
A tehén nem kérette magát, máris nekilátott a zsenge fűnek. A kislány leült a vén cseresznyefa alá. Kibontotta a takaróruhát, kenyeret, szalonnát meg egy darabka sajtot vett elő. De csak néhány falást tudott magába erőltetni. Valahogy nem kellett.
Leterítette a hárászkendőjét, s ráfeküdt. Nem esett valami kényelmes fekvés rajta. A hepehupás föld nyomta a hátát. Inkább felült.
A tehénre pillantott, aki apró léptekkel távolodott tőle.
– Hó, Szegfű! – kiáltott rá, azonban az rá sem hederintett. Nyugodtan legelészett tovább.
Juliska előkotorta a kézimunkáját. Gyönyörködő pillantást vetett a félméternyi csipkére, amit eddig horgolt. Még pont egy ennyi kellene, hogy elegendő legyen egy zsebkendőre. Egy húsvéti hímzett zsebkendőre, amin a téli estéken dolgozott, és egy bizonyos legénykének szeretne ajándékozni. A zsebkendőn szegfűk és tulipánok nyiladoztak zöld indák között.
– Szegfű! – villant hirtelen az eszébe, s riadtan emelte fel a fejét. A tehén elég messze volt tőle.
Letette a csipkét, s a nyomába eredt.
– Gyere ide! Szegfű! Azt mondtam, hogy állj!
A tehén békésen megállt, s hagyta, hogy Juliska visszaterelje a cseresznyefáig.
– Itt egyél! – parancsolt rá.
– Muú! – válaszolta Szegfű.
Mennyi baj van ezzel a tehénnel! Most is miatta nem mehetett iskolába. Mert nem volt más, aki vigyázni tudott volna rá. Csak ő. Mintha az iskola nem lenne fontos! Holnap visz majd egy csokor virágot a tanító néninek. Hogy ne haragudjon a hiányzás miatt.
Körülnézett. Szebbnél-szebb mezei virágok tarkállottak körülötte.
– Szegfű, te ne mozdulj innen! – parancsolt rá a tehénre, ő meg elindult virágot szedni. Hatalmas csokorra valót gyűjtött össze. Boldogan szemlélte, örült a virágok szépségének. Visszafordult a cseresznyefához, ahol Szegfű békésen álldogált.
Mégiscsak okos ez a tehén! Szót fogadott.
Ahogy közeledett, egyre inkább azt érezte, hogy valami furcsa Szegfűn. Nem tudta megmagyarázni, hogy mi. Aztán meglátta. A tehén szájából egy arasznyi csipke lógott ki.
– Szegfű! Mit tettél? Megetted a csipkét!
Szegfű bólogatni kezdett, mintha megértette volna, de nyugodtan tovább rágcsált. Juliska sírni kezdett.
Az a legényke pedig csipkétlenül kapta a hímzett zsebkendőt azon a Húsvéton.
Hasonló
Történetek a füstölődő szal...
Szilveszter Székelyföldön 1...
Nótával veszekedtek, nótáva...
Fény derült az árnyékszéken...
Hol vagy, gazdám? Hol vagy,...
A szomszéd néni bécsi szele...
A torta esete a hirtelen me...
A falusi portáknak megvolt ...
Randevú a Nagyhídnál, aztán...
Farsangtemetés Alsósófalván...
A szőlőst kiszántják, a föl...
Székelyvaja aranycsapata
Kormi macskánk megnyitotta ...
A komlós, amit firmának nev...
Harmincezer nap és egy mar...
Virágok a mennyezeten, a ka...
Mert fontos a pihenés, a cs...
Anyóka az autóbuszon
Nagylegények, nagyleányok
Halk csipogás kezdett halla...
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése