Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Az életöröm szalmakalapban szállt a buszra
Mosolyogva érkezett a megállóhoz, élénk, csillogó szemekkel nézett szerteszét
Péntek délelőtt volt, meleg, napsütés. Az öregasszony apró, de szapora léptekkel, fürgén vágott keresztül az átjárón. Legalább nyolcvan éves lehetett. Rövid kabátkát viselt lábszárközépig érő, sötét szoknyával, lábán fekete, fűzős cipő. Fejét kendő takarta, azon meg egy széles karimájú szalmakalap aranylott. Kezében kendi csuhészatyor, szőttes takaróruhával gondosan betakargatva.
Mosolyogva közeledett, élénk, csillogó szemekkel nézett szerteszét. Ismerős arcot fedezett fel, egyenesen felé tartott. De mielőtt akár két szót válthattak volna, megérkezett az autóbusz. Félrehúzódva várta, hogy mindannyian felszálljunk a járműre. Utolsóként ült fel, megállt a sofőr mellett.
– Van még hely, tessék leülni – mutattam az üres székekre, de legyintett.
– Nem megyek hátra, lelkem, Göcsön leszállok.
Szemüveges fiatalember pattant fel a helyéről:
– Sztáci zsosz – mondta kedvesen románul.
– Köszönöm, fiam, maga nagyon művelt! – huppant le az első ülésre az öregasszony.
– Nuncélég! – vigyorodott el a fiú, miközben egy másik székre telepedett át.
– Maga művelt! – ismételte meg hangosabban a néni, mintha csupán emiatt nem értette volna meg a jótevője, majd a sofőrhez fordult:
– Lássa, most is vannak udvarias fiatalok. Akik még törődnek az idősebbekkel. Segítnek. Melyik ahogy tud. A reggel is megállt égy povéda, avval jüttem Balavásárára. Még a pénzt se vette el. Biztos tudja maga is, hogy itt minden pénteken vásár van. Minden kapható. Zöldség, gyümölcs, hús, sajt, bútor és mindenféle ócska ruha meg cipő. Én is kelletett vegyek ezt-azt. Mondja, nem áll meg a szövérdi útnál? – fordított hirtelen egyet a beszélgetés fonalán.
– Nem lehet, megbüntetnek.
– Ez igaz. Nekem is mondta a fiam, hogy büntetnek anyu, ez nem vicc! Na, de azért megpróbáltam. Gondoltam, hátha mégis. Éccer, amikor fiatal voltam, egy sofőr megállt. Rögtön ott voltak a milicisták! Én béfutattam a kerteken, de őt megbüntették.
A göcsi buszmegállóhoz érkeztünk. Az öregasszony felkapta a szatyrát.
– Na, Isten áldja! – szólt vissza a lépcsőről.
Mire a busz elindult, már messze járt. Csupán az életöröm maradt utána, amely vidámabbá tette a mogorvább utasokat is.
Hasonló
Történetek a füstölődő szal...
Szilveszter Székelyföldön 1...
Nótával veszekedtek, nótáva...
Fény derült az árnyékszéken...
Hol vagy, gazdám? Hol vagy,...
A szomszéd néni bécsi szele...
A torta esete a hirtelen me...
A falusi portáknak megvolt ...
Randevú a Nagyhídnál, aztán...
Farsangtemetés Alsósófalván...
A szőlőst kiszántják, a föl...
Székelyvaja aranycsapata
Kormi macskánk megnyitotta ...
A komlós, amit firmának nev...
Harmincezer nap és egy mar...
Virágok a mennyezeten, a ka...
Mert fontos a pihenés, a cs...
Anyóka az autóbuszon
Nagylegények, nagyleányok
Halk csipogás kezdett halla...
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése