Az életöröm szalmakalapban szállt a buszra

Mosolyogva érkezett a megállóhoz, élénk, csillogó szemekkel nézett szerteszét

Péntek délelőtt volt, meleg, napsütés. Az öregasszony apró, de szapora léptekkel, fürgén vágott keresztül az átjárón. Legalább nyolcvan éves lehetett. Rövid kabátkát viselt lábszárközépig érő, sötét szoknyával, lábán fekete, fűzős cipő. Fejét kendő takarta, azon meg egy széles karimájú szalmakalap aranylott. Kezében kendi csuhészatyor, szőttes takaróruhával gondosan betakargatva.

Mosolyogva közeledett, élénk, csillogó szemekkel nézett szerteszét. Ismerős arcot fedezett fel, egyenesen felé tartott. De mielőtt akár két szót válthattak volna, megérkezett az autóbusz. Félrehúzódva várta, hogy mindannyian felszálljunk a járműre. Utolsóként ült fel, megállt a sofőr mellett.

– Van még hely, tessék leülni – mutattam az üres székekre, de legyintett.

– Nem megyek hátra, lelkem, Göcsön leszállok.

Szemüveges fiatalember pattant fel a helyéről:

– Sztáci zsosz – mondta kedvesen románul.

– Köszönöm, fiam, maga nagyon művelt! – huppant le az első ülésre az öregasszony.

– Nuncélég! – vigyorodott el a fiú, miközben egy másik székre telepedett át.

– Maga művelt! – ismételte meg hangosabban a néni, mintha csupán emiatt nem értette volna meg a jótevője, majd a sofőrhez fordult:

– Lássa, most is vannak udvarias fiatalok. Akik még törődnek az idősebbekkel. Segítnek. Melyik ahogy tud. A reggel is megállt égy povéda, avval jüttem Balavásárára. Még a pénzt se vette el. Biztos tudja maga is, hogy itt minden pénteken vásár van. Minden kapható. Zöldség, gyümölcs, hús, sajt, bútor és mindenféle ócska ruha meg cipő. Én is kelletett vegyek ezt-azt. Mondja, nem áll meg a szövérdi útnál? – fordított hirtelen egyet a beszélgetés fonalán.

– Nem lehet, megbüntetnek.

– Ez igaz. Nekem is mondta a fiam, hogy büntetnek anyu, ez nem vicc! Na, de azért megpróbáltam. Gondoltam, hátha mégis. Éccer, amikor fiatal voltam, egy sofőr megállt. Rögtön ott voltak a milicisták! Én béfutattam a kerteken, de őt megbüntették.

A göcsi buszmegállóhoz érkeztünk. Az öregasszony felkapta a szatyrát.

– Na, Isten áldja! – szólt vissza a lépcsőről.

Mire a busz elindult, már messze járt. Csupán az életöröm maradt utána, amely vidámabbá tette a mogorvább utasokat is.

Szerző: 2019. 04. 11.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése